Pénzügyi intézmények jogsértéseivel szemben

A harmadik személy által indított érvénytelenség megállapítása iránti perekben a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek vizsgálata, valamint a Ptk. 234. § (1) bekezdésének alkalmazása együttesen történik. Az eljárási törvényben írt jogmegóvási szükséglet, valamint a semmisség megállapítása iránti perindításhoz a bírói gyakorlat által megkövetelt jogi érdekeltség nyilvánvaló összefüggésére mutatott rá az egyik ügyben a Fővárosi Ítélőtábla. Az 5.Pf.20.458/2006/4. számú ítélet (BDT 2006/11/175.) kifejti: a Ptk. 234. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 123. § egybevetéséből az következik, hogy a mások közötti szerződés semmisségének megállapítását eredménnyel csak az kérheti, akinek jogai megóvása érdekében ez szükséges. A felperes oldalán a jogmegóvási szükségletet önmagában megalapozza az a hivatkozás, hogy az alperesek közötti szerződés a jogszabály által kötelezően előírt versenytárgyalás mellőzésével jött létre. A kötelező versenyeztetés megsértése jogmegóvási szükségletet teremt, hiszen a felperes a versenytárgyaláson való indulásának jogát csak úgy tudja érvényesíteni, ha az alperesek között létrejött szerződés semmisségének megállapítását kéri. A felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.VIII.20.085/2007/4. számú végzés a felperes jogi érdekeltségét illetően hangsúlyozza, hogy az nem az ingatlan megvásárlásához, hanem annak kikényszerítéséhez kapcsolódik, hogy az I. rendű alperes a szabályoknak megfelelő ajánlatot kérjen és a felperes más versenytársakkal egyenlő feltételek mellett, ajánlatot tehessen. A megállapítási kereset feltételeire vonatkozóan kiemelte: a bírói gyakorlat elismeri a semmisségi megállapítási keresetindítási jogosultságot abban az esetben is, ha a fél a jogkövetkezmények levonását nem kéri, de a Pp. 123. § feltételei fennállnak.

A Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.296/2009/8. számú ítélettel elbírált ügyében is harmadik személy által indított érvénytelenségi perben foglalt állást a kereshetőségi jog fennállásáról. A Ptk. 234. § (1) bekezdés és a Pp. 123. § együttes alkalmazásával vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát és a közvetlen jogi érdekeltség igazolásának hiányában azt nem találta megállapíthatónak. Az ítélet indokolásából kitűnően döntő jelentőséget annak tulajdonított – egyetértve a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.306/2008/9. számú határozatában foglalt jogi okfejtéssel –, hogy a felperes jogviszonyaiban a sikeres perlés, tehát a kereseti kérelmének megfelelő döntés sem idézhet elő változást, mert jogot nem keletkeztet, kötelezettségtől sem szabadul, illetve ezek közvetlen lehetősége sem nyílik meg számára. Ezek hiányában a közvetlen jogi érdekeltség nem állapítható meg.

Végül a felperes kereshetőségi jogának vizsgálata körében a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.339/2005/6. számú ítéletének indokolása (BDT 2006/6/106.) azt fejti ki, hogy a társaság tagja nem minősül harmadik személynek a társaság által kötött szerződés érvénytelensége iránti perben. Az indokolás hangsúlyozza: a Pp. 3. § (1) bekezdése a keresetindítás jogát szabályozza, amelynek lényege, hogy mindenki, aki jogképes, indíthat keresetet, de ez csak akkor lesz eredményes, ha azt a vitában érdekelt anyagi jogi jogosult teszi. A Ptk. 234. § (1) bekezdése nem a keresetindítás, hanem a semmisségre hivatkozás általános, bárki által igénybe vehető lehetőségét fogalmazza meg azzal, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. E szabályból nem vonható le olyan következtetés, hogy a mások által kötött szerződés semmisségének megállapítása iránt kívülálló harmadik személy minden további feltétel nélkül, eredménnyel az érdemi elbírálást igénylő módon keresetet indíthat. E szabály alkalmazása szempontjából „bárki” alatt csak a szerződő feleken kívüli jogi érdekeltséggel rendelkező harmadik személy értendő. A felperes azonban nem bárki, hanem az I. rendű alperesi társaság kisebbségi tulajdonosa. Ez pedig olyan többlettényállás, amely az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem megalapozza, hanem kizárja a felperes kereshetőségi jogát. A társaság tagjának ugyanis nem lehet a társaságtól független jogi érdeke, a társaság tagja külső harmadik személynek nem tekinthető és nincs olyan jogszabályi felhatalmazása sem, amelyre figyelemmel kereshetőségi joga fennállna.

A harmadik személy által indított érvénytelenségi pereknek az egyéb – nem a kereshetőségi joggal összefüggő – sajátos eljárásjogi kérdései különösen a felszámolási eljáráshoz kapcsolódó ügyekben mutatkoznak meg. A Cstv. 40. §, valamint a 49. § (5) bekezdése alapján indult perekben tipikusan harmadik személy támadja az alperesek közötti szerződés érvényességét, ezért szükségszerűen felmerül a jogkövetkezmények alkalmazása iránti kérelem előterjesztése körében, hogy mire terjedhet ki a felperes keresete, az eredeti állapot helyreállítása iránti kereset magában foglalja-e az alperesek egymás közötti marasztalásának lehetőségét is, ilyen marasztaláshoz a felperestől önálló kereseti kérelmeket kell-e megkövetelni. Ezeknek a körbejárása külön dolgozat témája. Általános tapasztalat, hogy az alperesek egymás közötti marasztalása a bírói gyakorlatban nem tekinthető széles körben elfogadott és alkalmazott megoldásnak, annak ellenére sem, hogy a civilisztikai kollégiumvezetők tanácskozásán a többségi álláspont ezt lehetségesnek tartotta (BH 2005/5. Fórum rovat Emlékeztető 4/c. pontja), illetve, hogy az EBH 2006/1400. szerint ez az állandóan követett bírói gyakorlat.