viszont nevezett időpontban nem volt még szó beszámításról, hiszen az ügyfél fellebbezése akkor már beérkezett az ONYF-hez. Az egy összegben való beszámításról határozatot az ügyfél nem kapott, hiszen akkor el kellett volna utasítaniuk a fellebbezést is, mégpedig februárban kellett volna mindezt megtenniük, hiszen minderről februárban döntöttek. Nem kapott az ügyfél erre vonatkozó Határozatot, de nem is kaphatott, hiszen a rehabilitációs járadék összegének megállapításáról szóló Határozatot csak áprilisban kapta kézhez. Addig az ügyfél csak előleget kapott, amelyet márciusban állapítottak meg számára. Előlegből viszont egyösszegű levonás akkor, amikor az ellátott jelzi, hogy szociálisan és anyagilag az ONYF eljárásnak köszönhetően már ellehetetlenült, nem lehetséges. Ha igen, kérem, jelölje meg nekem azt a jogszabályt, mely előírja az előleg vonatkozásában az egyösszegű beszámítást, illetve végrehajtást.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 84.§. (1.) bekezdése kimondja: „Az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték.” Az ONYF kötelezte az ügyfelet, csak még a kiutalás előtt a visszafizetésre. Erre az ügyfél telefonon reagált, kérve, hogy ha nem jogosult az ellátásra, akkor ne utaljanak a részére semmit. Ezt a telefonbeszélgetést a mai napig nem küldték meg részére, pedig már háromszor is kérte. A márciusi telefonbeszélgetést viszont megkapta, igaz, háromszor erősítette meg ezt a kérést is. Ráadásul, nemcsak, hogy nem küldték meg számára a februári beszélgetés jegyzőkönyvét, hanem nem is rendelkeznek ennek ügyében sem pro, sem contra, még akkor sem, amikor megküldik az ügyfélnek a márciusi beszélgetés jegyzőkönyvét. Pedig a két beszélgetés jegyzőkönyvét minden alkalommal egyszerre kérte.

Ezzel kapcsolatban ugyanezen törvény 85.§. (2.) bekezdése kimondja: „(2) Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.” Valamint: 86. § (1) „A 84. § (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül a jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a foglalkoztató és az egyéb szerv abban az esetben kötelezhető a megtérítésre, ha b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató, illetőleg az egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett nyugellátás nem hajtható be.” - Ez azt jelenti, hogy az ONYF mulasztása okán keletkezett visszafizetési kötelezettség az ONYF-et érinti, tehát már e § értelmezésében is jogalap nélküli, és jogszabályellenes a visszafizetés beszámítássá minősítése, valamint annak egy összegű levonása, teljes mértékben csak és kizáróan az ügyfél felelősségét megállapítva.

Ugyanezen törvény 89. §. (7.) bekezdése az egyösszegű beszámításról a következőt rendeli: „A (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kötelezett kérheti, hogy megtérítési kötelezettségének az egyösszegű megfizetés helyett legfeljebb öt éven belül, évente fizetendő részletekben tehessen eleget. Az első részletet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, a további részleteket minden év március 12-éig kell megfizetni.” – Tehát ez azt jelenti, hogy igenis, főként, ha kéri a kötelezett, VAN lehetőség részletfizetésre. Kérem, tájékoztasson arról, mely törvényi rendelkezés írja ezt a jogszabályt fölül, és állítja az ellenkezőjét!

Mint ahogyan az ONYF  követelésével kapcsolatban ugyanezen törvény nemcsak a részletekben való fizetést, hanem a méltányosságból való elengedést is előírja, mégpedig a 94.§.-ban: „(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a foglalkoztató, egyéb szerv és a magánszemély (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett) kérelme alapján a nyugellátás visszafizetése, a megtérítés és annak késedelmi pótléka címén megállapított követelést, valamint a mulasztási bírságtartozást méltányosságból mérsékelheti vagy elengedheti, illetve részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyezhet, ha b) azok megfizetése a fizetésre kötelezett magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyeztetné.”

Mivel az ügyfél úgy telefonon, mint írásban jelezte az ONYF felé, nem is egy alkalommal, hogy a havi gyógyszerköltsége már visszafizetési kötelezettség nélkül is meghaladja a havi jövedelme összegét (pontosan 14 ezer forinttal), és albérletben él, valamint közüzemi díjtartozási vannak, erre hivatkozva kérelmezte, méltányosságból a részlefizetést, az ONYF pedig ezt a lehetőséget elutasította. Akkor még nem volt az ügyfélnek tudomása arról, hogy nem is kötelezhető visszafizetésre, hiszen ő már utalás előtt jelezte, hogy hibát követ el az ONYF, ne tegye! (Ez az a beszélgetés, melyet nem hajlandóak megküldeni az ügyfél részére.) Igen, fölvette az ügyfél az utalt összeget, de létfenntartó gyógyszerei kiváltáshoz, és az élelmezéséhez szüksége volt erre az összegre, hiszen a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság késedelmes mulasztásának köszönhetően a 2011. január 07.-én megállapított rehabilitálhatósága időpontjához képest vitatott időpontban még sem a rehabilitációs járadékról, sem annak az előleg-megállapításáról szóló határozattal nem rendelkezett. Ennek okán a Munkaügyi Központ regisztrálni őt nem tudta, munkát vállalni ezért nem tudott, hiszen a munkáltatók nem tudták a jogállását bejelenteni. Ennek okán az ügyfél bizonyíthatóan két munkahelyet és álláslehetőséget mulasztott el, az ONYF eljárásának köszönhetően. Élnie pedig, sajnos, kellett. Amit pénz és jövedelem nélkül kivitelezni az ügyfél nem tud. Ön igen?

Egyébként a részletfizetéssel kapcsolatban a 2004. évi CXL törvény is rendelkezik: „74. § (1) Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is megállapíthat. (2) A kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene.” Ugyanerről rendelkezik a 135. § (1) bekezdése is: „Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv a jogosult meghallgatása után - a 74. § megfelelő alkalmazásával - fizetési kedvezményt engedélyezhet.” De említhetem a 148. § (2) bekezdését is, mely szerint: „A végrehajtást fel kell függeszteni, ha ) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését a törvény kizárja. (3) A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.”

Ez viszont azt jelenti, hogy mivel az ügyfél fellebbezése megelőzte magát a végrehajtást, nem hajthattak volna végre egy összegben akkor, amikor a fellebbezésre még érdemben nem reagáltak.

Az ONYF mulasztott, az ügyfél nem kapott ennek köszönhetően a visszafizetésre részletfizetési kedvezményt, sőt, mivel nem neki róható fel a cselekmény, így nem is lett volna visszafizetésre kötelezhető egyáltalán. Csakhogy, sajnos, az erről szóló bizonyítékot, a 2011. márciusi utalást megelőző, februári telefonbeszélgetésük jegyzőkönyvét az ONYF visszatartja, nem küldik meg azt az ügyfél részére. Ez sérti az egyenlő bánásmód elvét. Hiszen ez azt jelenti, az ONYF-nek mindent szabad, az ügyfélnek pedig semmi lehetősége nincs. Miért sérti az egyenlő bánásmód elvét? Mert az ügyféllel, egy idegennel is úgy kellene bánniuk, mintha a saját, illetve hozzátartozóik ügyében járnának el. Nem gondolom, hogy a saját ügyükben ugyanezen döntések születtek volna. De ez az eljárás nagymértékben sérti az ügyfél tisztességes eljáráshoz való jogát is. Hiszen ez az eljárási mód sok mindennek nevezhető, csak az ügyféllel szemben tisztességesnek nem.

Ebtv. 8. §: „Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt h) egészségi állapota, q) vagyoni helyzete, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.” Valamint 9. §: „Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.”

Ebtv. 24. §: „Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben érvényesíteni kell különösen a) a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott ellátások igénylése és biztosítása során.”

2.3.Az ONYF mulasztása a krízistámogatás megítélése helyett

Egyébként: már februárban azt jelezte az ügyfél az ONYF felé, kérelme megalapozottságának alátámasztására, hogy anyagilag krízishelyzetbe került. Ezzel kapcsolatban a krízishelyzetbe került személyek támogatásáról szóló, 136/2009 (VI.24.) Kormányrendelet a következőket rendeli: „A Kormány az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében megállapított eredeti jogalkotói hatáskörében, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: 1. § (1) Az állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segélyként egyszeri, vissza nem térítendő támogatást állapíthat meg a regionális nyugdíj-biztosítási igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező, nagykorú személynek, ha a) a családjában a kérelem benyújtását megelőző hónapban az egy főre jutó havi jövedelem a minimálbér nettó összegét (a 2010. február 1-jét megelőzően benyújtott kérelem esetén az 57 815 forintot, az ezt követően benyújtott kérelem esetén a 60 236 forintot) nem haladta meg, c) a gazdasági válsághoz kapcsolódó, előre nem látható esemény következtében a családja mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetbe került.” Valamint ugyenezen §. (2.) bekezdése kimondja: „Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a család mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetnek minősül különösen, ha a kérelmező d) egészségi állapota indokolja,”

Az ONYF, az ügyfél jelzése és segítségkérése ellenére ezt az egyszeri támogatást sem ítélték meg neki, hiába jelezte nehéz helyzetét. Jelezte azt, hogy az albérletéből ki fogják lakoltatni, mert nem tudja fizetni a rezsijét, és a közüzemi szolgáltatásokból ki fogják kapcsolni. Igaz, akkor még nem volt tudomása erről a jogszabályról, de az ONYF-nek kötelessége lett volna erről a tényről, és a jelzett körülményekről hivatalból tudomást venni, és az ügyfelet tájékoztatni erről a lehetőségről. Nem történt meg.

Ezzel kapcsolatban, az ONYF által 3515-025. számon kiadott Tájékoztatója a kivételes méltányosságból megállapítható ellátásokról a következő segítségnyújtásokat rendeli el:

-          kivételes nyugellátás megállapítása

-          folyósított nyugellátás összegének kivételes emelése

-          egyszeri segély engedélyezése.

Ők nemhogy nem éltek méltányosságból gyakorolható kötelezettségükkel, hanem még egy összegben le is vontak mindent az ügyféltől. Úgy a bírósági végrehajtás összegét, mint a visszafizetési kötelezettség összegét. Egyetlen alkalommal az összes levonást akkor, amikor az ügyfél jelezte feléjük a krízishelyzetét.

Pedig a krízishelyzetre vonatkozó segítségnyújtást a 136/2009. (VI.24.) Kormányrendelet is előírja számukra, mely szerint (ismételten hangsúlyozom): „1. § (1) Az állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segélyként egyszeri, vissza nem térítendő támogatást állapíthat meg a regionális nyugdíj-biztosítási igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező, nagykorú személynek, ha

a) a családjában a kérelem benyújtását megelőző hónapban az egy főre jutó havi jövedelem a minimálbér nettó összegét (a 2010. február 1-jét megelőzően benyújtott kérelem esetén az 57 815 forintot, az ezt követően benyújtott kérelem esetén a 60 236 forintot) nem haladta meg,

b) részére a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 6. §-a szerinti nyugellátást nem folyósítanak, és

c) előre nem látható esemény következtében a családja mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetbe került.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a család mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetnek minősül különösen, ha a kérelmező

a) a munkahelyét 2008. szeptember 30-át követően elvesztette,

b) jövedelme a 2008. szeptember havi jövedelméhez képest 20%-ot elérő mértékben csökkent,

d) egészségi állapota indokolja.”

Nevezett ügyben az ügyfél ezeknek a kritériumoknak megfelelt, ellenben mégsem tájékoztatták erről a lehetőségről, viszont szinte az egész, neki járó összeget visszatartották tőle, szándékosan lehetetlenítve el ezzel az ügyfél megélhetését.

Az ügyfél bármennyiszer jelezte az ONYF felé, hogy bajban van, arról nem vettek tudomást, és arra hivatkoznak a tudomásul nem vételt igazolandó, hogy e-mailen nem fogadják az ügyfél megkeresését, illetve panaszát.

A kormányrendelet a következő összeget határozza meg a krízishelyzet bejelentése esetén: „2. § (1) A támogatás összege legalább húszezer forint, legfeljebb ötvenezer - különös méltánylásra okot adó körülmény fennállása esetén legfeljebb százezer - forint.” – az ügyfél ettől a lehetőségtől az ONYF mulasztása folytán elesett. Az ügyintézési határidő ebben az esetben: „4. § (1) Az Igazgatóság a támogatásról, illetőleg annak összegéről a kérelem beérkezésétől számított 10 munkanapon belül dönt.”- és mégsem történt meg.

Az ügyfél ennek következtében elesett a következő lehetőségektől, közüzemi díjtartozásának rendezése érdekében (szintén fenti Kormányrendelet rendeli el):

-          4/A. § (1) Az egyetemes szolgáltató az Igazgatóság határozatának kézhezvételét követő 5 munkanapon belül megkeresi a kérelmezőt a korábbi tartozás kiegyenlítésére vonatkozó részletfizetési megállapodás megkötése érdekében. Az egyetemes szolgáltató a részletfizetési megállapodás aláírását követő 5 munkanapon belül intézkedik az illetékes elosztó felé a villamosenergia-szolgáltatás (2) bekezdés szerinti visszaállításáról.

-          (3) A mérő beszerzési és felszerelési költségei, illetőleg a jogosult villamosenergia-ellátásba történő ismételt bekapcsolásának költségei az elosztót terhelik.

-          (4) Az egyetemes szolgáltató a részére átutalt támogatás összegéből húszezer forintot a tartozás rendezésére fordít. A húszezer forintot meg nem haladó tartozás esetén a szolgáltató a tartozás teljes összegét jóváírja. Amennyiben az (1) bekezdés szerinti részletfizetési megállapodás - a (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - eltérően nem rendelkezik, az egyetemes szolgáltató a támogatásnak a jóváírás után fennmaradó összegét

b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a támogatás átutalását követő négy hónapban - egyenlő részletekben elosztva - a kérelmező részére kibocsátott számlán történő jóváírással érvényesíti.

-          (6) Az (1) bekezdés szerinti részletfizetési megállapodásban a kérelmező és az egyetemes szolgáltató megegyezhet arról, hogy az egyetemes szolgáltató a tartozás (4) bekezdés szerinti jóváírását követően a támogatásból fennmaradt összeg meghatározott hányadát - de legfeljebb 20%-ot - is a hátralék rendezésére fordítja.

„7. § Ez a rendelet 2009. július 1-jén lép hatályba.”- még nem helyezték hatályon kívül.

Az ONYF Tájékoztatója alapján a méltányosságból megállapítható kivételes nyugellátás rokkant személyeknek jár. További feltételek: a szükséges szolgálati idő legalább felével való rendelkezés. Az ügyfél ezen kitételeknek megfelelt, mégsem juthatott ehhez a segítséghez, az ONYF mulasztásából adódóan. Annak ellenére nem juthatott hozzá, hogy a saját Tájékoztatójukban azt írják: „A kivételes nyugellátást minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az – a jogosultsági feltételek megléte eseten - jogszerűen megilletné az ellátásban részesülőt.”

A „Ki részesülhet méltányossági nyugdíjemelésben?” – kérdésre a Tájékoztató a következő választ adja: „Méltányossági nyugdíjemelés engedélyezhető annak a nyugellátásban részesülő, rokkant személynek továbbá a fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg személynek, akinek nyugellátásának és rendszeres pénzellátásának együttes havi összege nem haladja meg a 65.000 forintot.” – az ügyfél ezen feltételeknek megfelelt.

Valamint azt is jelzi a tájékoztató, hogy a kérelem elektronikus úton is előterjeszthető.

Összegzés:

Kijelenthető, és megállapítható, hogy a rehabilitációs járadék törvényi jogállásának meghatározása hiányos, és ennek következtében a kialakult jogértelmezési gyakorlat az ügyfelek szempontjából hátrányos. Megállapítható, hogy nyugellátásból nyugdíjjárulék kerül levonásra. Megállapítható, hogy a rehabilitációs járadék az ONYF minősítése alapján nem minősül megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyeket egészségi állapotuk jogán megillető ellátásnak.

Megállapíthatóak továbbá az ONYF eljárásrendjében tapasztalható jogsértések a fentiekben való felsorolásokon túl a következő jogszabályok megsértését és figyelmen kívül hagyását jelentik:

A 2004. évi CXL törvény rendelkezései.

- 1. § (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja.

- 4. §. (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog. (2) A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti.

- 5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. (2) A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről.

- 12. § (2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy): a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, (3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező a) államigazgatási szerv.

- 98. § (3) Önálló fellebbezésnek van helye b) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, e) a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, j) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, első fokú végzés ellen.

- 101. § (1) A fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van. (4) A döntésben a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani, és meg kell indokolni, valamint a döntésben rendelkezni kell a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról.

- 103. § (1) Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. (2) A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért.

- 115. § (1) A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására.

- 121. § (2) Törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet.

Tisztelt Miniszter Úr!

Kérem Önt a felvázolt tényállás tisztázására, és szakmai állásfoglalásának meghozatalára elsősorban a jogszabályok értelmezésével, másodsorban az ONYF eljárásnak hivatalos minősítésével kapcsolatban.

Maradok tisztelettel:

                                                                                                                             Tóth Anna

                                                                          Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

Füzesabony, 2011. 07. 01.