Pénzügyi intézmények jogsértéseivel szemben

viszont nevezett időpontban nem volt még szó beszámításról, hiszen az ügyfél fellebbezése akkor már beérkezett az ONYF-hez. Az egy összegben való beszámításról határozatot az ügyfél nem kapott, hiszen akkor el kellett volna utasítaniuk a fellebbezést is, mégpedig februárban kellett volna mindezt megtenniük, hiszen minderről februárban döntöttek. Nem kapott az ügyfél erre vonatkozó Határozatot, de nem is kaphatott, hiszen a rehabilitációs járadék összegének megállapításáról szóló Határozatot csak áprilisban kapta kézhez. Addig az ügyfél csak előleget kapott, amelyet márciusban állapítottak meg számára. Előlegből viszont egyösszegű levonás akkor, amikor az ellátott jelzi, hogy szociálisan és anyagilag az ONYF eljárásnak köszönhetően már ellehetetlenült, nem lehetséges. Ha igen, kérem, jelölje meg nekem azt a jogszabályt, mely előírja az előleg vonatkozásában az egyösszegű beszámítást, illetve végrehajtást.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 84.§. (1.) bekezdése kimondja: „Az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték.” Az ONYF kötelezte az ügyfelet, csak még a kiutalás előtt a visszafizetésre. Erre az ügyfél telefonon reagált, kérve, hogy ha nem jogosult az ellátásra, akkor ne utaljanak a részére semmit. Ezt a telefonbeszélgetést a mai napig nem küldték meg részére, pedig már háromszor is kérte. A márciusi telefonbeszélgetést viszont megkapta, igaz, háromszor erősítette meg ezt a kérést is. Ráadásul, nemcsak, hogy nem küldték meg számára a februári beszélgetés jegyzőkönyvét, hanem nem is rendelkeznek ennek ügyében sem pro, sem contra, még akkor sem, amikor megküldik az ügyfélnek a márciusi beszélgetés jegyzőkönyvét. Pedig a két beszélgetés jegyzőkönyvét minden alkalommal egyszerre kérte.

Ezzel kapcsolatban ugyanezen törvény 85.§. (2.) bekezdése kimondja: „(2) Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.” Valamint: 86. § (1) „A 84. § (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül a jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a foglalkoztató és az egyéb szerv abban az esetben kötelezhető a megtérítésre, ha b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató, illetőleg az egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett nyugellátás nem hajtható be.” - Ez azt jelenti, hogy az ONYF mulasztása okán keletkezett visszafizetési kötelezettség az ONYF-et érinti, tehát már e § értelmezésében is jogalap nélküli, és jogszabályellenes a visszafizetés beszámítássá minősítése, valamint annak egy összegű levonása, teljes mértékben csak és kizáróan az ügyfél felelősségét megállapítva.

Ugyanezen törvény 89. §. (7.) bekezdése az egyösszegű beszámításról a következőt rendeli: „A (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kötelezett kérheti, hogy megtérítési kötelezettségének az egyösszegű megfizetés helyett legfeljebb öt éven belül, évente fizetendő részletekben tehessen eleget. Az első részletet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, a további részleteket minden év március 12-éig kell megfizetni.” – Tehát ez azt jelenti, hogy igenis, főként, ha kéri a kötelezett, VAN lehetőség részletfizetésre. Kérem, tájékoztasson arról, mely törvényi rendelkezés írja ezt a jogszabályt fölül, és állítja az ellenkezőjét!

Mint ahogyan az ONYF  követelésével kapcsolatban ugyanezen törvény nemcsak a részletekben való fizetést, hanem a méltányosságból való elengedést is előírja, mégpedig a 94.§.-ban: „(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a foglalkoztató, egyéb szerv és a magánszemély (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett) kérelme alapján a nyugellátás visszafizetése, a megtérítés és annak késedelmi pótléka címén megállapított követelést, valamint a mulasztási bírságtartozást méltányosságból mérsékelheti vagy elengedheti, illetve részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyezhet, ha b) azok megfizetése a fizetésre kötelezett magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyeztetné.”

Mivel az ügyfél úgy telefonon, mint írásban jelezte az ONYF felé, nem is egy alkalommal, hogy a havi gyógyszerköltsége már visszafizetési kötelezettség nélkül is meghaladja a havi jövedelme összegét (pontosan 14 ezer forinttal), és albérletben él, valamint közüzemi díjtartozási vannak, erre hivatkozva kérelmezte, méltányosságból a részlefizetést, az ONYF pedig ezt a lehetőséget elutasította. Akkor még nem volt az ügyfélnek tudomása arról, hogy nem is kötelezhető visszafizetésre, hiszen ő már utalás előtt jelezte, hogy hibát követ el az ONYF, ne tegye! (Ez az a beszélgetés, melyet nem hajlandóak megküldeni az ügyfél részére.) Igen, fölvette az ügyfél az utalt összeget, de létfenntartó gyógyszerei kiváltáshoz, és az élelmezéséhez szüksége volt erre az összegre, hiszen a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság késedelmes mulasztásának köszönhetően a 2011. január 07.-én megállapított rehabilitálhatósága időpontjához képest vitatott időpontban még sem a rehabilitációs járadékról, sem annak az előleg-megállapításáról szóló határozattal nem rendelkezett. Ennek okán a Munkaügyi Központ regisztrálni őt nem tudta, munkát vállalni ezért nem tudott, hiszen a munkáltatók nem tudták a jogállását bejelenteni. Ennek okán az ügyfél bizonyíthatóan két munkahelyet és álláslehetőséget mulasztott el, az ONYF eljárásának köszönhetően. Élnie pedig, sajnos, kellett. Amit pénz és jövedelem nélkül kivitelezni az ügyfél nem tud. Ön igen?

Egyébként a részletfizetéssel kapcsolatban a 2004. évi CXL törvény is rendelkezik: „74. § (1) Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is megállapíthat. (2) A kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene.” Ugyanerről rendelkezik a 135. § (1) bekezdése is: „Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv a jogosult meghallgatása után - a 74. § megfelelő alkalmazásával - fizetési kedvezményt engedélyezhet.” De említhetem a 148. § (2) bekezdését is, mely szerint: „A végrehajtást fel kell függeszteni, ha ) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését a törvény kizárja. (3) A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.”

Ez viszont azt jelenti, hogy mivel az ügyfél fellebbezése megelőzte magát a végrehajtást, nem hajthattak volna végre egy összegben akkor, amikor a fellebbezésre még érdemben nem reagáltak.

Az ONYF mulasztott, az ügyfél nem kapott ennek köszönhetően a visszafizetésre részletfizetési kedvezményt, sőt, mivel nem neki róható fel a cselekmény, így nem is lett volna visszafizetésre kötelezhető egyáltalán. Csakhogy, sajnos, az erről szóló bizonyítékot, a 2011. márciusi utalást megelőző, februári telefonbeszélgetésük jegyzőkönyvét az ONYF visszatartja, nem küldik meg azt az ügyfél részére. Ez sérti az egyenlő bánásmód elvét. Hiszen ez azt jelenti, az ONYF-nek mindent szabad, az ügyfélnek pedig semmi lehetősége nincs. Miért sérti az egyenlő bánásmód elvét? Mert az ügyféllel, egy idegennel is úgy kellene bánniuk, mintha a saját, illetve hozzátartozóik ügyében járnának el. Nem gondolom, hogy a saját ügyükben ugyanezen döntések születtek volna. De ez az eljárás nagymértékben sérti az ügyfél tisztességes eljáráshoz való jogát is. Hiszen ez az eljárási mód sok mindennek nevezhető, csak az ügyféllel szemben tisztességesnek nem.

Ebtv. 8. §: „Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt h) egészségi állapota, q) vagyoni helyzete, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.” Valamint 9. §: „Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.”

Ebtv. 24. §: „Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben érvényesíteni kell különösen a) a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott ellátások igénylése és biztosítása során.”

2.3.Az ONYF mulasztása a krízistámogatás megítélése helyett

Egyébként: már februárban azt jelezte az ügyfél az ONYF felé, kérelme megalapozottságának alátámasztására, hogy anyagilag krízishelyzetbe került. Ezzel kapcsolatban a krízishelyzetbe került személyek támogatásáról szóló, 136/2009 (VI.24.) Kormányrendelet a következőket rendeli: „A Kormány az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében megállapított eredeti jogalkotói hatáskörében, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: 1. § (1) Az állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segélyként egyszeri, vissza nem térítendő támogatást állapíthat meg a regionális nyugdíj-biztosítási igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező, nagykorú személynek, ha a) a családjában a kérelem benyújtását megelőző hónapban az egy főre jutó havi jövedelem a minimálbér nettó összegét (a 2010. február 1-jét megelőzően benyújtott kérelem esetén az 57 815 forintot, az ezt követően benyújtott kérelem esetén a 60 236 forintot) nem haladta meg, c) a gazdasági válsághoz kapcsolódó, előre nem látható esemény következtében a családja mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetbe került.” Valamint ugyenezen §. (2.) bekezdése kimondja: „Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a család mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetnek minősül különösen, ha a kérelmező d) egészségi állapota indokolja,”

Az ONYF, az ügyfél jelzése és segítségkérése ellenére ezt az egyszeri támogatást sem ítélték meg neki, hiába jelezte nehéz helyzetét. Jelezte azt, hogy az albérletéből ki fogják lakoltatni, mert nem tudja fizetni a rezsijét, és a közüzemi szolgáltatásokból ki fogják kapcsolni. Igaz, akkor még nem volt tudomása erről a jogszabályról, de az ONYF-nek kötelessége lett volna erről a tényről, és a jelzett körülményekről hivatalból tudomást venni, és az ügyfelet tájékoztatni erről a lehetőségről. Nem történt meg.

Ezzel kapcsolatban, az ONYF által 3515-025. számon kiadott Tájékoztatója a kivételes méltányosságból megállapítható ellátásokról a következő segítségnyújtásokat rendeli el:

-          kivételes nyugellátás megállapítása

-          folyósított nyugellátás összegének kivételes emelése

-          egyszeri segély engedélyezése.

Ők nemhogy nem éltek méltányosságból gyakorolható kötelezettségükkel, hanem még egy összegben le is vontak mindent az ügyféltől. Úgy a bírósági végrehajtás összegét, mint a visszafizetési kötelezettség összegét. Egyetlen alkalommal az összes levonást akkor, amikor az ügyfél jelezte feléjük a krízishelyzetét.

Pedig a krízishelyzetre vonatkozó segítségnyújtást a 136/2009. (VI.24.) Kormányrendelet is előírja számukra, mely szerint (ismételten hangsúlyozom): „1. § (1) Az állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segélyként egyszeri, vissza nem térítendő támogatást állapíthat meg a regionális nyugdíj-biztosítási igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező, nagykorú személynek, ha

a) a családjában a kérelem benyújtását megelőző hónapban az egy főre jutó havi jövedelem a minimálbér nettó összegét (a 2010. február 1-jét megelőzően benyújtott kérelem esetén az 57 815 forintot, az ezt követően benyújtott kérelem esetén a 60 236 forintot) nem haladta meg,

b) részére a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 6. §-a szerinti nyugellátást nem folyósítanak, és

c) előre nem látható esemény következtében a családja mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetbe került.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a család mindennapi életvitelének fenntartását súlyosan veszélyeztető krízishelyzetnek minősül különösen, ha a kérelmező

a) a munkahelyét 2008. szeptember 30-át követően elvesztette,

b) jövedelme a 2008. szeptember havi jövedelméhez képest 20%-ot elérő mértékben csökkent,

d) egészségi állapota indokolja.”

Nevezett ügyben az ügyfél ezeknek a kritériumoknak megfelelt, ellenben mégsem tájékoztatták erről a lehetőségről, viszont szinte az egész, neki járó összeget visszatartották tőle, szándékosan lehetetlenítve el ezzel az ügyfél megélhetését.

Az ügyfél bármennyiszer jelezte az ONYF felé, hogy bajban van, arról nem vettek tudomást, és arra hivatkoznak a tudomásul nem vételt igazolandó, hogy e-mailen nem fogadják az ügyfél megkeresését, illetve panaszát.

A kormányrendelet a következő összeget határozza meg a krízishelyzet bejelentése esetén: „2. § (1) A támogatás összege legalább húszezer forint, legfeljebb ötvenezer - különös méltánylásra okot adó körülmény fennállása esetén legfeljebb százezer - forint.” – az ügyfél ettől a lehetőségtől az ONYF mulasztása folytán elesett. Az ügyintézési határidő ebben az esetben: „4. § (1) Az Igazgatóság a támogatásról, illetőleg annak összegéről a kérelem beérkezésétől számított 10 munkanapon belül dönt.”- és mégsem történt meg.

Az ügyfél ennek következtében elesett a következő lehetőségektől, közüzemi díjtartozásának rendezése érdekében (szintén fenti Kormányrendelet rendeli el):

-          4/A. § (1) Az egyetemes szolgáltató az Igazgatóság határozatának kézhezvételét követő 5 munkanapon belül megkeresi a kérelmezőt a korábbi tartozás kiegyenlítésére vonatkozó részletfizetési megállapodás megkötése érdekében. Az egyetemes szolgáltató a részletfizetési megállapodás aláírását követő 5 munkanapon belül intézkedik az illetékes elosztó felé a villamosenergia-szolgáltatás (2) bekezdés szerinti visszaállításáról.

-          (3) A mérő beszerzési és felszerelési költségei, illetőleg a jogosult villamosenergia-ellátásba történő ismételt bekapcsolásának költségei az elosztót terhelik.

-          (4) Az egyetemes szolgáltató a részére átutalt támogatás összegéből húszezer forintot a tartozás rendezésére fordít. A húszezer forintot meg nem haladó tartozás esetén a szolgáltató a tartozás teljes összegét jóváírja. Amennyiben az (1) bekezdés szerinti részletfizetési megállapodás - a (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - eltérően nem rendelkezik, az egyetemes szolgáltató a támogatásnak a jóváírás után fennmaradó összegét

b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a támogatás átutalását követő négy hónapban - egyenlő részletekben elosztva - a kérelmező részére kibocsátott számlán történő jóváírással érvényesíti.

-          (6) Az (1) bekezdés szerinti részletfizetési megállapodásban a kérelmező és az egyetemes szolgáltató megegyezhet arról, hogy az egyetemes szolgáltató a tartozás (4) bekezdés szerinti jóváírását követően a támogatásból fennmaradt összeg meghatározott hányadát - de legfeljebb 20%-ot - is a hátralék rendezésére fordítja.

„7. § Ez a rendelet 2009. július 1-jén lép hatályba.”- még nem helyezték hatályon kívül.

Az ONYF Tájékoztatója alapján a méltányosságból megállapítható kivételes nyugellátás rokkant személyeknek jár. További feltételek: a szükséges szolgálati idő legalább felével való rendelkezés. Az ügyfél ezen kitételeknek megfelelt, mégsem juthatott ehhez a segítséghez, az ONYF mulasztásából adódóan. Annak ellenére nem juthatott hozzá, hogy a saját Tájékoztatójukban azt írják: „A kivételes nyugellátást minden szempontból úgy kell tekinteni, mintha az – a jogosultsági feltételek megléte eseten - jogszerűen megilletné az ellátásban részesülőt.”

A „Ki részesülhet méltányossági nyugdíjemelésben?” – kérdésre a Tájékoztató a következő választ adja: „Méltányossági nyugdíjemelés engedélyezhető annak a nyugellátásban részesülő, rokkant személynek továbbá a fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg személynek, akinek nyugellátásának és rendszeres pénzellátásának együttes havi összege nem haladja meg a 65.000 forintot.” – az ügyfél ezen feltételeknek megfelelt.

Valamint azt is jelzi a tájékoztató, hogy a kérelem elektronikus úton is előterjeszthető.

Összegzés:

Kijelenthető, és megállapítható, hogy a rehabilitációs járadék törvényi jogállásának meghatározása hiányos, és ennek következtében a kialakult jogértelmezési gyakorlat az ügyfelek szempontjából hátrányos. Megállapítható, hogy nyugellátásból nyugdíjjárulék kerül levonásra. Megállapítható, hogy a rehabilitációs járadék az ONYF minősítése alapján nem minősül megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyeket egészségi állapotuk jogán megillető ellátásnak.

Megállapíthatóak továbbá az ONYF eljárásrendjében tapasztalható jogsértések a fentiekben való felsorolásokon túl a következő jogszabályok megsértését és figyelmen kívül hagyását jelentik:

A 2004. évi CXL törvény rendelkezései.

- 1. § (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja.

- 4. §. (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog. (2) A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti.

- 5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. (2) A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről.

- 12. § (2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy): a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, (3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező a) államigazgatási szerv.

- 98. § (3) Önálló fellebbezésnek van helye b) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, e) a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, j) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, első fokú végzés ellen.

- 101. § (1) A fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van. (4) A döntésben a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani, és meg kell indokolni, valamint a döntésben rendelkezni kell a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról.

- 103. § (1) Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. (2) A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért.

- 115. § (1) A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására.

- 121. § (2) Törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet.

Tisztelt Miniszter Úr!

Kérem Önt a felvázolt tényállás tisztázására, és szakmai állásfoglalásának meghozatalára elsősorban a jogszabályok értelmezésével, másodsorban az ONYF eljárásnak hivatalos minősítésével kapcsolatban.

Maradok tisztelettel:

                                                                                                                             Tóth Anna

                                                                          Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

Füzesabony, 2011. 07. 01.

Tisztelt Dr. Réthelyi Miklós Nemzeti Erőforrás Miniszter Úr!

Alulírott a szakmai állásfoglalását kérném elsősorban a rehabilitációs járadék törvényben meghatározott jogállásával, valamint annak végrehajthatóságával kapcsolatban, másodsorban pedig az Országos Nyugdíjbiztosító- és Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jogértelmezési- és eljárásjogi gyakorlatával kapcsolatban.

A problémakör, melyet alant sorolni fogok, hatályos és meglévő jogszabályi rendelkezésekkel is alátámasztva, többszázezer ember érint Magyarországon, annak ellenére, hogy egyetlen ügyből vezetem le. Azokat az embereket érinti, akiket a rokkantsági nyugdíj ellátási rendszeréből átirányítanak a rehabilitációs járadék ellátási rendszerébe. (A hivatkozott ügy az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál a következő iktatószámokon került nyilvántartásba vételre: Iktatószám: .../2011., Központi iktatószám: KP-.../2011.)

Mivel több százezer embert érint a probléma, abban az esetben, ha megállapítható jogsértés, és jogszabályi hiányosság, az az állami költségvetést is hátrányosan érinti, tekintve, hogy az adott témakört a Tbny. rendelkezései alapozzák, az pedig előírja a következőket. 80. § (1) Ha az igény elbírálása után megállapítják, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során jogszabályt sértett, és emiatt az igényt elutasították, illetve az ellátást nem folyósították, vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetve folyósítottak, akkor a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belül járó összeget, valamint az (5) bekezdés szerinti késedelmi kamatot ki kell fizetni. (3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti jogszabálysértésért a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, a foglalkoztatót vagy egyéb szervet is felelősség terhel, a késedelmi kamatot közrehatásuk arányában kötelesek megfizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, a késedelmikamat-fizetési kötelezettség egyenlő arányban áll fenn. (5) A késedelmi kamat naptári napokra számított mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. (6) Az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított öt éven belül lehet felvenni.”

Az állásfoglalást azért kérem Öntől, mert a 212/2010. (VII.1.) Kormányrendelet a következőket írja elő: 41.§. A nemzeti erőforrás miniszter a Kormány b.) egészségbiztosításért, l.) a szociál- és nyugdíjpolitikáért, m.) a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős tagja. 48.§. (1.): A miniszter az egészségbiztosításért való felelőssége körében előkészíti különösen b.) az ellátások igénybevételére, d.) az ellátásokat végző szolgáltatókra és azok ellenőrzésére vonatkozó szabályokat, továbbá e tárgykörökben miniszteri rendeletet ad ki. (5.): A miniszter az egészségbiztosításért való felelőssége körében társfelelősként közreműködik a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultjairól szóló jogszabályok előkészítésében. 65.§.: A miniszter a.) a szociál- és nyugdíjpolitikáért való felelőssége körében előkészíti különösen ac.) a pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokkal és szociális szolgáltatásokkal, ad.) a nemzetgazdasági miniszterrel együttesen a társadalombiztosítási nyugellátásokkal, c.) a a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért való felelőssége körében előkészíti különösen ca.) fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek és helyzetével, foglalkoztatásával összefüggő jogszabályokat, továbbá e tárgykörökben törvény, vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki. 66.§. (1.): A miniszter b.) irányítja ba.) az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot, bb.) a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalt, bc.) a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet. (3.): A miniszter működteti a.) az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot. 67.§.: A miniszter a szociál- és nyugdíjpolitikáért való felelőssége körében b.) meghatározza a szociális ellátással, a családok jólétének növelésével, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerrel, a társadalombiztosítási nyugellátással kapcsolatos kormányzati koncepcióból eredő feladatokat. c.) kidolgozza a családi támogatások és a családpolitikai eszközök rendszerét, f.) részt vesz a szociális igazgatás rendszerének korszerűsítésében, működési feltételeinek modernizációjában, i.) ellátja a társadalombiztosítási nyugellátások rendszerének irányításával és szervezésével kapcsolatos feladatokat. 71.§. (1.): A miniszter a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért való felelőssége körében a.) programokat dolgoz ki a fogyatékos és megváltozott munkaképességűek … támogatására. (3.): A miniszter a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért való felelőssége körében b.) meghatározza a társadalmi kirekesztődés mérsékléséhez és megelőzéséhez szükséges intézkedéseket, c.) meghatározza a hátrányos helyzetű emberek támogatásának programjait, d.) meghatározza az egészségkárosodott személyek társadalmi életben való részvételét elősegítő támogatásokat.

A fentiek értelmében tehát kijelenthető, hogy az Ön felelősségi köre az általam alant soron következő, felteendő kérdésekre igen komplex, és egyszemélyi felelősséget sugall.  

1.rész: A rehabilitációs járadék törvényi szabályozásainak hiányosságairól és visszásságairól

1.1.A rehabilitációs járadék, mint saját jogú nyugellátás, valamint ennek összegéből levonásra kerülő nyugdíjjárulék jogalapjának vitatása

A rehabilitációs járadék törvényi jogállásának hátterét az 1997. évi LXXXI. törvény (Tbny.), és a 2007. évi LXXXIV. törvény (Rehabtny.) szabályozza.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 6.§. (1.) bekezdése kijelenti: „A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátások: d.) a külön jogszabály alapján járó rehabilitációs járadék.” (4.) bekezdés: „A rehabilitációs járadékra a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó nyugellátásokra vonatkozó szabályokat a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell alkalmazni.”

-          Tehát e jogszabály kijelenti, és leszögezi, hogy a rehabilitációs járadék saját jogú nyugellátásnak minősül. Kérdés: Hogyan és mi módon lehetséges az, hogy a saját jogú nyugellátásból, mint ellátási formából nyugdíjjárulékot vonnak? (Az elvont nyugdíjjárulék mértéke: 9,5%.) Nyugellátásból milyen jogcímen vonható nyugdíjjárulék, ha az öregségi nyugdíjból, a rokkantsági nyugdíjból sem kerül levonásra ez a járulékfajta? Mely jogszabály alapozza meg annak lehetőségét, hogy az összes nyugellátási forma közül egyedül a saját jogú nyugellátásként aposztrofált rehabilitációs járadékból szükséges a nyugdíjjárulék levonása és megfizetése, a többi nyugellátási formából viszont nem?

-          A fenti kérdés még egy kérdést fölvet: konkrétan milyen ellátási formának minősül a rehabilitációs járadék, ha nyugdíjnak nem minősíthető, annak okán, hogy nyugdíjjárulék kerül levonásra a nyugellátás összegéből?

A 2007. évi LXXXIV. törvény (Rjtv.) rendelkezései hivatkoznak a Tbny. rendelkezéseire, tehát kijelenthető, hogy a Rehabilitációs járadékról szóló törvény a Tbny. alapján került megalkotásra. A rehabilitációs járadékról szóló törvény részletezi, hogy a rehabilitációs járadék igényjogosultságának egyik alapja, hogy a jogosult a Tbny.-ben előírt szolgálati időt megszerezze (3.§. (2.) bekezdés).

-          Kérdés: Nevezett törvény a rehabilitációs járadék igényjogosultságának feléledését a rokkantsági nyugdíj igényjogosultságának megszűntéhez köti. Azaz: a járadékra való jogosultság feltétele a nyugellátásra való jogosultság megszűnése. Tehát nem értelmezhető közérthető nyelven az, hogy a járadék a rehabilitációs járadék esetében hogyan minősülhet mégis nyugellátásnak akkor, amikor a nyugellátási forma megszűnése a járadék jogosultság előfeltétele?

-          Kérdés: Ha a fenti rendelkezés előírja, hogy a szolgálati idő számításakor beszámítandó a rokkantsági nyugdíjban eltöltött idő, hogyan lehetséges az, hogy a rehabilitációs járadék összegének kiszámításakor a megszerzett szolgálati idő alatti szerzett jövedelembe nem számít bele a rokkantsági nyugdíjban eltöltött idő alatt szerzett jövedelem? Ez azt jelenti, hogy jövedelem szempontjából a rokkantsági nyugdíjban eltöltött idő semmis. Itt évekről – többszörös rokkantnyugdíjas esetén évtizedekről - van szó. (Adott ügyben az ügyfél rehabilitációs járadékát úgy állapították meg, hogy az ügyfél elismert szolgálati ideje: 15 év 68 nap. Az ellátás összegének megállapításához figyelembe vehető szolgálati időként ennek ellenére 10 év 39 napot állapítottak meg.) Annak ellenére nem számítható bele, hogy a Tny. 12.§. (1.) bekezdése kimondja: a nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől ÉS a havi átlagkereset összegétől függ. Tehát a rendelkezés nem vagylagosan rendelkezik, a két feltétel nem választható, hanem együttesen alkalmazandó. Ennek köszönhetően a rehabilitációs járadék megállapításra kerülő összege a szolgálati idő rokkantsági nyugdíjban töltött idejével arányos eleve csökkentett.

-          Kérdés: ha a Rjtv. a rehabilitácis járadék összegének megállapításakor a Tny. által megállapított rokkantsági nyugdíj összegéből rendeli számítani, hogyan lehetséges az, hogy a rokkantsági nyugellátásban töltött idő szolgálati időként figyelembe vehető, viszont az ez idő alatt folyósított rokkantsági nyugdíj összege pedig nem számolható el, a Tny. előírásaival ellentétben? (4.§. (1.) bekezdés, Tny. 12.§. (1.) bek.).

-          A Tny. 13.§. (3.) bekezdése előírja: „A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.” Adott ügyben például a rehabilitációs járadék, mint saját jogú nyugellátás összegének megállapítását követő években az ügyfél rokkantsági nyugdíjjal, mint megélhetési/kereseti forrással rendelkezett, ám ezt az összeget nem vették figyelembe a rehabilitációs járadék összegének kiszámításánál. Tehát egyáltalán nem érthető a rehabilitációs járadék összege kiszámításának alapja abban az esetben, ha a törvény a számításhoz a megelőző naptári évben szerzett jövedelmet rendeli alapul. Kérdés: Ebben az esetben milyen módon határozzák meg a rehabilitációs járadék összegét, ha az előző évi keresetet nem veszik figyelembe?

-          A Tny. nem rendelkezik a nyugellátásokból levonandó járulékok összegéről és mértékéről. ( Egyedül a 13.§. rendelkezik a járulékokról, kizárólag csak a nyugellátás összege meghatározásának viszonylatában, a havi munkabér-átlagkeresetből levonandó összegek meghatározásánál.) Ez azt jelenti, hogy ha a rehabilitációs járadék összegének meghatározását a Rjtv. a Tny. alapján rendeli számítani, akkor magából a rehabilitációs járadék összegéből, mint saját jogú nyugellátás összegéből, – törvényi rendelkezés hiányában – nyugdíjjárulék nem vonható el. Kérdés: ha nincs jogszabályi alapja a járulékok levonásának a rehabilitációs járadékból, ki a felelős azért, hogy a nyugdíjjárulék mégis levonásra kerül a rehabilitációs járadékként aposztrofált nyugellátási formából?

-          Kérdés: Ha viszont jogszerű a nyugdíjjárulék elvonása a rehabilitációs járadék összegéből, akkor a rehabilitációs járadék nem minősülhet saját jogú nyugellátásnak. Ebben az esetben milyen társadalombiztosítási ellátási formának minősül a rehabilitációs járadék?

-          Az 1993. évi III. törvény határozza meg a szociális ellátási formákat. Járadékként az Időkorúak járadéka (13/B.§.) került meghatározásra, ám ebből a járadék-formából sem nevesíti levonni a nyugdíjjárulék összegét. A törvény a hátrányos munkaerő-piaci aktív korú személyek és családjuk ellátási formájának nevezi az Aktív korúak ellátási rendszerét (33.§.). A rendelkezés alapján jogosultságot az szerez, aki legalább 50%-os egészségkárosodást szenvedett, aki fogyatékossági támogatásban részesül, azaz az ellátásra való jogosultság feltételrendszere nagyon hasonló a rehabilitációs járadékra jogosultság feltételrendszeréhez. Az is azonos feltétel, hogy ezen ellátás folyósításaként a Munkaügyi Központtal való együttműködést rendeli, csakúgy, mint a rehabilitációs járadéknál. Viszont a rehabilitációs járadék, mint jogosultsági feltétel, nem szerepel ezen támogatási formában, annak ellenére, hogy kifejezett feltétel: az öregségi nyugdíjminimum alatti családi jövedelemszint. A rehabilitációs járadékban részesülő emberek bizonyíthatóan nyugdíjminimum alatt élnek, tekintve a rehabilitációs járadék összege megállapításának törvényi feltételeit, miszerint a rehabilitációs járadék számításának módja: a rokkantsági nyugdíj 120%-a. A rokkantsági nyugdíj viszont az öregségi nyugdíj meghatározott százaléka. Ennek értelmében soha nem érheti el a rehabilitációs járadék az öregségi nyugdíj összegét. Ám kétféle támogatás nem jár nekik, attól függetlenül, hogy az Aktív korúak ellátási rendszerében részt vevő, egészséges emberekkel szemben, nekik havi (sok esetben létfenntartónak minősített) gyógyszerköltségük is van. Kijelenthető tehát, hogy a rehabilitációs járadék összege, annak kiszámítási módjának köszönhetően nem elegendő a havi gyógyszerköltség fedezetére sem, a megélhetést nem is említve. Ám, ha az ügyfél rehabilitációs járadékban részesül, akkor már egyéb ellátási-, illetve támogatási formát nem vehet igénybe. Ez a törvény sem rendelkezik arról, hogy a járadékként folyósított összegekből nyugdíjjárulék levonásra kerülhet. Kérdés: E törvény értelmében a rehabilitációs járadék nem minősül Aktív korúak ellátásának sem, annak ellenére, hogy azonos a folyósítás feltételrendszere. Melyik ellátási formába lehet tehát sorolni a rehabilitációs járadékot?

Az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény 31.§. (10.) bekezdése említi a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a járulék-fizetési kötelezettség összefüggését: „A nyugdíjfolyósító szervet nem terheli havi adó- és járulék bevallási kötelezettség az általa kifizetett nyugdíj, rehabilitációs járadék, illetőleg a nyugdíjast megillető baleseti járadék, és egyéb más folyósított ellátás tekintetében.”

Egyéb esetben a törvény csak a munkabérből, illetve társadalombiztosítási ellátásokból rendeli megfizetni a járulékokat.

-          Kérdés: a vonatkozó törvényi rendelkezéseket értelmezve láthatjuk, hogy a rehabilitációs járadék saját jogú nyugellátásnak minősül, és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hatásköréhez tartozik. Az adózás rendjéről szóló törvény azonban arról rendelkezik, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a nyugdíj és a rehabilitációs járadék tekintetében nincs adó- és járulék-bevallási kötelezettsége. Tehát ennek értelmében hogyan vonható le a rehabilitációs járadékból egy olyan járulékfajta (nevezetesen nyugdíjjárulék), melyet az adóbevallásban szerepeltetni nem kell?

Kijelenthető, hogy sem a Rjtv., sem a Tbny. nem rendelkezik arról, hogy a rehabilitációs járadék összegéből, mint saját jogú nyugellátás összegéből nyugdíjjárulék levonható volna.

1.2. A rehabilitációs járadék és az Országos Nyugdíjbiztosító Igazgatóság által folyósított egyéb járadékok jogszabályi összefüggései és azonossága

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 35015-019. sz. hivatalos tájékoztatója alapján az egészségkárosodott személyek részére általuk megállapítható ellátások: az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, és a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka.

-          Kérdés: Ha a rehabilitációs járadékot, mint ellátási formát szintén a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság állapítja meg, és a megállapítás feltétele az egészségkárosodott állapot fennállása, hogyan lehetséges az, hogy a felsorolásban nem szerepel ez az ellátási forma?

A tájékoztató alapján az átmeneti járadékra jogosultság feltétele legalább 40%-os mértékű egészségkárosodás fennállása, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas. Az Rjtv. 3.§.-a a rehabilitációs járadékra való jogosultság feltételét a következőképpen állapítja meg: 50-79%-os egészségkárosodás, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas. Tehát a két törvényi feltétel a % mértékétől eltekintve tökéletesen megegyezik. Ennek ellenére az átmeneti járadék járadéknak, a rehabilitációs járadék pedig nyugellátásnak minősül.

További feltétele az átmeneti járadék folyósításának: 5 éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, rendelkezik a szükséges szolgálati idővel, saját jogú nyugellátásra nem jogosult, nem részesül rendszeres pénzellátásban, keresőtevékenységet nem folytat. Az Rjtv. szerint a rehabilitációs járadékra való jogosultság további feltétele: kereső tevékenységet nem folytat, a szükséges szolgálati időt megszerezte, keresete legalább 30%-kal kevesebb az egészségkárosodást megelőző kereste átlagánál, és rehabilitálható. Tehát a további feltételrendszer is azonos, az 5 év és a rehabilitálhatóság kivételével. Az átmeneti járadék mégis járadéknak, míg a rehabilitációs járadék nyugellátásnak minősül, holott az átmeneti járadék egyik feltétele az, hogy a jogosult 5 éven belül elérje az öregségi nyugdíjkorhatárt. Tehát ennek értelmében az átmeneti járadéknak kellene ún. előnyugdíjnak minősülnie, nem pedig a rehabilitációs járadéknak kellene saját jogú nyugellátásként minősülnie.

E két ellátásfajta összegében azonban jelentős különbségek tapasztalhatóak. Az átmeneti járadék összege ugyanis az öregségi nyugdíj összegének a 75%-a, míg a rehabilitációs járadék a rokkantsági nyugdíj (mely az öregségi nyugdíj töredéke) 120%-a.

A rendszeres szociális járadékra való jogosultság feltételrendszeréből az átmeneti járadékra való jogosultság feltételrendszeréből csupán az 5 év hiányzik, egyébként tökéletesen megegyezik a két járadékfajta jogosultságának feltételrendszere, ide értve a rehabilitációs járadékra való jogosultság feltételrendszerét is. A rendszeres szociális járadék mégis járadéknak, míg a rehabilitációs járadék nyugellátásnak minősül.

Mindhárom járadékfajta folyósításának feltétele, hogy a jogosult kapcsolatba lépjen, és kapcsolatot tartson a Munkaügyi Kirendeltséggel. Ennek ellenére az átmeneti- és a szociális járadék járadéknak, míg a rehabilitációs járadék nyugellátásnak minősül.

A Tájékoztató az átmeneti- és a rendszeres szociális járadékot összefoglaló néven egészségkárosodottak járadékának nevezi, a rehabilitációs járadékot pedig nem érinti ez a kategorizálás. Kérdés: Mi ennek az oka, ha a jogosultság és a folyósítás feltételrendszere ugyanaz, csakúgy, mint a folyósító szerv is?

1.3.A rehabilitációs járadék végrehajtásának jogszabályi lehetősége és módja, az egészségkárosodottak ellátásának fényében

Az 1.2. pontban részletezett azonosságok alapján szeretném összevetni a Vht. rendelkezéseivel a rehabilitációs járadékra vonatkozó végrehajtásra irányuló rendelkezéseket.

Az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 74.§. szerint: „Mentes a végrehajtás alól d) a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka, e) a megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett személyt erre tekintettel megillető juttatás (keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés, jövedelemkiegészítés, átmeneti jövedelemkiegészítés, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka), n) a fogyatékossági támogatás.”

-          Tehát a Vht. 74.§. e.) pontja alapján mentes a végrehajtás alól a megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodott személyt erre tekintettel megillető juttatás. Kérdés: Bár a törvény nem nevesíti a felsorolásban a rehabilitációs járadékot, viszont a Rjtv. szerint a rehabilitációs járadék megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodott személyt az állapotára tekintettel megillető juttatásnak minősül. Viszont e §.-ban nem kerül megállapításra konkrétan az, hogy az „ellátás” megfogalmazás alatt járadékot, nyugellátást, vagy segélyt kell értelmezni. Az 1.2. pontban pedig kifejtettem, hogy az összefoglaló néven egészségkárosodottak járadékának minősülő ellátások jogosultsági- és folyósítási feltételrendszere azonos, azaz a rehabilitációs járadék úgy a törvényi szabályozások értelmében, mint a Tájékoztató anyaga alapján egészségkárosodottak járadékának minősül. Viszont végrehajtási szempontból ennek ellenére mégis, mint saját jogú nyugellátást hajtják végre, hivatkozva a Tbny. vonatkozó rendelkezéseire. Mi ennek az oka?

-          Biztos Ön abban, hogy a rehabilitációs járadék meghatározásának igen, a többi, egészségkárosodásra tekintettel járó juttatási formának pedig nem a Tbny.-ben kell szerepelnie?

-          Az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kialakult gyakorlata alapján a rehabilitációs járadékot végrehajtják. Ez azt jelenti, hogy az ONYF megállapítása alapján a rehabilitációs járadék nem minősül megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyeket egészségi állapotukra tekintettel megillető juttatásnak. Kérdés: Mely törvényi rendelkezés hatalmazza föl őket arra, hogy ezt eldönthessék, illetve minősíthessék, saját hatáskörben, saját jogértelmezéssel?

-          További kérdésem: ha a rehabilitációs járadék nem minősül megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyeket egészségi állapotukra tekintettel járó juttatásnak, hogyan fogalmaznák meg azt, milyen juttatásnak minősül ez az ellátás?

-          Ha nem minősül a fent megfogalmazott juttatásnak, miért szerepel a feltételrendszerben a Munkaügyi Kirendeltséggel való kapcsolattartás előírása?

-          Ha nem minősül a rehabilitációs járadékos megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személynek, akkor minek minősül?

-          A Vht. gyönyörűen sorolja az összes egészségkárosodás alapján járó ellátásformát, kivéve a rehabilitációs járadékot. Nevesíti: a rokkantsági járadékot, az átmeneti járadékot, az egészségkárosodási járadékot, és a fogyatékossági támogatást. A Ptk. azt írja elő, hogy a vonatkozó jogszabályokat köznapi értelemben kell értelmezni. Ami azt jelenti, hogy a rehabilitációs járadék végrehajtás alóli mentességét is ehhez a §-hoz kell sorolni, hiszen minden egyes törvényben meghatározott feltétele megegyezik a többi egészségkárosodás okán és jogán járó ellátási formával. Kérdés: Ki a felelős azért, hogy az ONYF nem a köznapi értelmezést használja saját jogértelmezési gyakorlata során?

2.rész: Az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság eljárási rendje, és az ebben tapasztalható jogsértések

2.1.Az ügyfél kapcsolattartáshoz való joga

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Nyugdíjügyek Szabályozási és Módszertani Osztályának fent nevezett ügyszámon hozott állásfoglalása az ügyféllel való kapcsolattartással összefüggésben a következő:  „Felhívjuk a figyelmét arra, hogy az elektronikus ügyintézést, ideértve a fellebbezés elektronikus úton történő benyújtását is - az ügyfelek kizárólag előzetes regisztráció után kezdeményezhetik, amely ügyfélkapu létesítését jelenti. Az ügyfélkapus regisztrációval nem rendelkezők által elküldött elektronikus levélhez, így az e-mailhez, valamint annak csatolmányaihoz nem fűződik joghatás, az fellebbezésnek nem tekinthető. Nem kezdeményezhető tehát eljárás e-mail formájában, mivel ez az elektronikus forma – az ügyfélkapus azonosítás nélkül elküldött elektronikus levél – nem minősül írásbeli elektronikus ügyintézésnek, az kizárólag általános tájékoztatás kérésére és -nyújtására szolgál.”

Vitatott ügyben az első fellebbezés 2011. februári telefonbeszélgetés után 2011. március 16.-án adta az ügyfél postára, mégpedig tértivevényes, ajánlott küldeményként, melynek ragszáma: RL ... volt. Ezt a fellebbezést az ONYF átvette 2011. március 18.-án, a küldemény átvevője .... volt. Erről az ONYF nem vesz tudomást, a küldeményt nem tartják nyilván, nem minősítik fellebbezésnek.

Ehhez kapcsolódik a 2004. évi CXL törvény, ONYF-re vonatkozó, 8.§.(2.) bekezdésének rendelkezése, mely szerint: „Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél a kérelmére induló eljárás során és az eljárás egyéb résztvevője egy alkalommal indokolás nélkül, további esetekben méltányolható indokolással megváltoztathatja a kapcsolattartás általa addig alkalmazott módját.” – Az első fellebbezést az ügyfél postán, ajánlott, tértivevényes küldeményként küldte meg az Igazgatósághoz. Majd azonnal kérte, hogy e-mailen folytathassák a levelezést, mivel a levelenkénti 500 forintos postaköltséget megfizetni nem áll módjában. Folyamatosan megtagadják ezt a kérést, figyelmen kívül hagyva nem is egy alkalommal, az ügyfél által jelzett anyagi helyzetét.

Ugyanezen törvény 7. §: „A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.” Továbbá: 28/B. § (1) Írásbeli a kapcsolattartás, ha b) a hatóság az iratot a központi elektronikus szolgáltató rendszeren (a továbbiakban: központi rendszer) keresztül küldi meg az ügyfélnek vagy a hatóságnak. (2) Ha törvény, eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal. (5) A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli.” – Ami azt jelenti, hogy bár előírható az ügyfélkapus regisztráció, de elfogadható a más jellegű, elektronikus ügyintézési forma is, főleg, ha az ügyfél költség megtakarítás okán kéri azt.

E-mailen az ügyfél panaszt nyújtott be az ONYF Jogi Főosztályának vezetőjéhez, aki helyt adott az ügyfélkapus regisztráció nélküli panasznak, hiszen jelöltek személyt az ügyfélpanasz felülvizsgálatának lebonyolítására. Mikor a Jogi Főosztályuk főosztály vezetője helyt adott a „joghatás nélküli” ügyfél-e-mailnek, akkor már két fellebbezést nyújtott be az ügyfél, egyet postán, és egyet e-mailen. Kérem, tájékoztasson arról a vonatkozó, hatályos törvényről, illetve jogszabályról, mely az ONYF számára előírja azt: az elküldött e-mail, mint elektronikus ügyintézési forma, és az ügyfélkapus regisztrációs e-mail ügyintézési forma között kötelező jelleggel különbséget kell tenni, és kötelező jelleggel joghatás nélkülivé minősíti az ügyfél által elküldött ügyfélkapus regisztráció nélküli e-mail megkeresést, függetlenül attól, hogy annak tartalma fellebbezés, vagy panasz.

2.2.Az ONYF végrehajtási gyakorlata és a részletfizetés engedélyezésének hiánya

Az ONYF fenti ügyben tett állásfoglalása a végrehajtással kapcsolatban: „Tájékoztatjuk továbbá, hogy a rehabilitációs járadék a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint a nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátás, ezért a járadék összegéből történő levonások teljesítése során a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) a társadalombiztosítási nyugellátásából történő levonásokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”

Ezen állításukat viszont nem támasztják alá olyan törvényi rendelkezéssel, illetve ennek hiányában Kormányrendelettel, vagy miniszteri rendelettel, mely ezt a jogértelmezést kötelezően előírná számukra. Feltételezem, nincs ilyen, vonatkozó rendelkezés.

Azt állítják, hogy a rehabilitációs járadék saját jogú nyugellátásnak minősül. Kérdésem: akkor miért kerülhet levonásra a járadék összegéből a nyugdíjbiztosítási járulék? Hiszen a saját jogú nyugellátás összegéből nem vonják azt. Tehát, ha a rehabilitációs járadék valóban nyugellátás, abban az esetben nem vonható belőle nyugdíjbiztosítási járulék. Ha viszont a törvény azt írja elő, hogy nyugdíjbiztosítási járulékot kell megfizetni egy ellátásfajtából, akkor az nem lehet nyugellátás, hanem szociális járadékos ellátási forma, mint azt a neve is mutatja, hiszen csak a szociális ellátásokból kötelező a járulék-fizetés. Kérem, tájékoztasson arról a jogszabályról, mely szerint ez nem így van.

A 2007. évi LXXXIV. törvény 4.§. (1), (3.) bekezdése határozottan elkülöníti a rehabilitációs járadék és a rokkantsági nyugdíj fogalmát: „Ha a rokkantsági nyugdíjas felülvizsgálatának eredményeképpen a rokkantsági nyugellátás megszüntetéséről szóló határozat…. és a rehabilitációs járadék megállapítására kerül sor, akkor a rehabilitációs járadék összege…” Tehát egyértelműen nem sorolja a törvény egy kategória alá a rehabilitációs járadékot és a rokkantsági nyugellátást. Viszont, ha a vonatkozó törvényi szabályozás határozott különbséget tesz a rehabilitációs járadék és a rokkantsági nyugellátás fogalma és tartalma között, nem értem, mely törvényi rendelkezés írja ezt felül, mely alapján e törvény hivatkozásai semmisnek tekinthetőek. Hiszen e törvény nem mondja ki azt: a rehabilitációs járadék, mint saját jogú nyugellátás FELVÁLTJA a rokkantsági nyugellátást, mint ellátási formát. Kifejezetten azt rendeli, hogy a nyugellátás megszűnik, nem pedig keletkezteti a nyugellátási formát.

Az 1997. évi LXXXI. törvény 79.§. (1.)-(2.) bekezdése kimondja: „ A rehabilitációs járadék összegéből a kifizető a nyugdíjjárulékot levonja.” – Ez is azt jelenti, hogy a rehabilitációs járadék nem minősülhet saját jogú nyugellátásnak, hiszen a nyugdíjjárulék levonásra kerül belőle. Saját jogú nyugellátásból hogyan lehetséges még pluszban nyugdíjjárulékot levonni? Tájékoztatna, kérem arról a törvényről, illetve jogszabályról, amely ezt előírja?

Fent nevezett ügyben az egyéb jellegű végrehajtáson kívül az ONYF saját hatáskörben rendelkezett az ügyfél visszafizetési kötelezettségéről is, mégpedig a következőképpen foglaltak állást: „A visszafizetési kötelezettségről rendelkező határozat utóbb lényegében „oka fogyottá” vált, mivel a Heves Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága 2011. március 1-jétől rehabilitációs járadékelőleget állapított meg az Ön részére. Ilyen esetben a jogalap nélkül kiutalt ellátás összegét be kell számítani az új, az érintettet jogszerűen megillető ellátás összegébe, ami a konkrét esetben azt jelentette, hogy a 2011. március 1-től március 31-ig terjedő időszakra megállapított rehabilitációs járadék összegét csökkenteni kellett a jogalap nélkül kiutalt rokkantsági nyugdíj összegével. Tájékoztatjuk, hogy beszámítás esetén a jogszabály fizetési kedvezmény engedélyezését nem teszi lehetővé.”

Hamis az állítás, hiszen, bár való igaz, hogy a H. M. Nyugdíjbiztosító Igazgatóság 2011. március 01.-től állapította meg a vonatkozó rehabilitációs járadék összegét, ezt viszont nem nevezett hónapban, azaz márciusban, hanem 2011. 04. 12.-én került állapította meg, mégpedig a .... ügyszámú Határozatával. Tehát az ONYF belső iratkezelésével kapcsolatban hatalmas problémák vannak jelen, annak hiányosságai folytán.

Azt állítják, hogy kötelezően csökkenteni kellett a járadék összegét, mégpedig egy összegben a visszafizetendő, az ONYF által tévesen kiutalt rokkantsági nyugdíj összegével. 2011. februárjában, mikor a visszafizetésre kötelező határozatukat az ügyfél megkapta, azonnal telefonált, akkor közölte vele az ügyfélszolgálat a következőket: a rehabilitációs járadék nem végrehajtható, és igenis, kérheti az ügyfél azt, hogy részletekben fizethesse vissza az ONYF által, tévesen kiutalt összeget.

Azon a napon, ugyanis, amikor az ügyfél telefonált ez ügyben, az ügyfél még nem kapta meg azt az összeget, melyet az ONYF még el sem utaltak akkor, tekintve, hogy az ügyfélszámlán nevezett összeg minden hónap 13. napján jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy 2011. februárban az ügyfél még nem kaphatta kézhez a 2011. március hónapra előirányzott nyugdíj összegét. Az ONYF mégis elküldte részére azt.

Ehhez szorosan kapcsolódik a következő tény: 2011. január 24.-én a H.M. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ... sz. Határozatával megállapította, hogy 2011. március 01.-ével megszűnik az ügyfél rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága. Ez viszont azt jelenti, hogy az ONYF-nek már 2011. januárjában tudomása volt arról, 2011. márciustól az ügyfélnek nem jár nyugellátás. Mégis kiutalták. Tévesen. Majd egy összegben el is vették tőle. Tévesen. Ezzel kapcsolatban nem néztek utána a 2011. február végi beszélgetésüknek, melyet az ONYF rögzített, és melyet hiába kért az ügyfél, az ONYF-től, már három alkalommal is, mégsem sikerült azt postázniuk, vagy egyéb módon eljuttatniuk az ügyfélhez, ellenben a márciusi beszélgetésük tartalmát mégis megkapta, pedig a kettőt mindig együtt, egyszerre kérte. Ez hogyan lehetséges?

Azt állítják, jogszabály beszámítás esetén nem teszi lehetővé a részletfizetést. Bár nem jelölte meg konkrétan a vonatkozó jogszabályt, melyre hivatkozik,folyt.köv.

Miért kell az utcán érvényt szereznünk jogainknak a bankok túlkapásai miatt?

Nem vagyok sem gazdasági, sem jogi szakember, de igyekeztem kideríteni, miként alakulhatott úgy az életünk, hogy családok százezreit fenyegeti az otthonuk elvesztésének - nagyon is valós - veszélye.

2004-2005 körül a korábbi államilag támogatott forint alapú hitelek korlátozásai miatt - mivel óriási költséget jelentettek a költségvetésre nézve -, azok helyett nagy számban kezdett a lakosság deviza, első sorban CHF- hiteleket felvenni. 2008 őszén a gazdasági válság - amit nem mellékesen a bankok idéztek elő és korai szakaszában jelzálogpiaci válságnak hívtunk - hatására a CHF, mint stabil és biztos befektetési lehetőség nagyon keresett, így drága lett. Ez az egyik oka a devizahitelek törlesztő részleteinek emelkedésének. A másik ok az, hogy a bankok megemelték a hitelek kamatait. Tették ezt annak ellenére, hogy a svájci jegybank - amint beütött a krach - szinte azonnal nulla közelébe csökkentette a CHF alapkamatát. Ezt azért voltak kénytelenek megtenni, mert nem érdekük tönkretenni a devizájukban eladósodott hiteleseket. A CHF hitelek mögött gyakorlatilag nincs egyéb fedezet, mint a felajánlott ingatlant terhelő - értékpapírt megtestesítő - jelzálogjog. Ha a sok CHF-ben eladósodott hiteles bedől, összeomlik az ingatlanpiac és nem lesz fedezet a CHF hitelek mögött. Ez a folyamat beláthatatlan következményekkel járna a svájci gazdaságra nézve. Saját bevallása szerint is kifejezetten azért csökkentette a svájci jegybank a CHF alapkamatát, hogy mentse a devizájában eladósodott adósokat. Ha ezt a csökkenést a magyar bankok beárazzák a termékeikbe, nem kerülünk a jelenlegi helyzetbe. Nem tették. Jobbnak látták a kockázatok növekedésére fogva magasan tartani a kamatokat. A kockázatok, forrás költségek növekedése a bank rosszul kihelyezett hiteleinek következménye, az a fizető adósokra nem ráterhelhető, még akkor sem, ha az szerepel a hitelszerződésben, mint költségnövelő tényező. A jelenlegi helyzet oda vezetett, hogy a bankok semmiért nem vállalják a felelősséget. Ez olyan aránytalanságot eredményez a szerződésekben melyeket semmisnek kell tekinteni. Nem az én véleményem, hanem ombudsmani, alkotmánybírósági vizsgálat alapján.

2008 óta három kormánynak (Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Orbán Viktor) lett volna lehetősége rendezni a helyzetet. Nem tették. Évek telnek el megoldás nélkül és nincs kilátásban érdemi, pozitív változás. A jelenlegi kormány az adósok kárára vélhetően megegyezett a bankszövetséggel. Évi ~300.000.000.000Ft-ért cserébe nem tesznek valódi lépéseket. Inkább az adósokat hibáztatva, a társadalmat megosztva, látszat-intézkedésekkel maszatolják a dolgot.

Ettől függetlenül vannak lehetőségeink érvényt szerezni a tisztességes szerződéshez való jogunknak. Ennek módszerei lehetnek demonstrációk, érdemi tájékoztatás, pertársaságok, szervezett engedetlenség, stb. ...

Indulásnak szeretnék minden érdekelt és szolidáris embert meghívni a kilakoltatási moratórium lejártának napjára időzített tüntetésre 2011. 07. 01.-én 18 órára a Kossuth térre.

http://www.facebook.com/event.php?eid=158998200832491

Domaszék,

2011. 06. 08.

Bán Tamás

Kedves olvasóim!

Tegnap este jelentkeztem a Vodafone által kiírt Főállású Angyal elnevezésű pályázatra. Nyerni úgy lehet, ha az első három, legtöbb szavazatot kapott projektté válhat a jelentkezésem.

Kérek mindenkit, aki egyetért a tevékenységemmel (tevékenységünkkel, hiszen többen is tesszük a  dolgunkat), hogy szavazzon ránk, és kampányoljon értünk.

Már két éve állunk a  rászorulók rendelkezésére, és segítségére. Az idei évben megnyitottuk mentor irodánkat, és jelenleg is azon dologzunk, hogy a moratórium lejárta után ne kerülhessenek a családok az utcára. Ennek érdekében megalkottuk és bevezettük az ún. Menekülő-Házak projektünket, mely a családok átmeneti otthonát jelenti. Otthont gyermekes családoknak, akik nem tudnak hová költözni az árverezés és kilakoltatás után. Hiszen, ha valakinek nem marad pénze albérletre, vagy nincs befogadó családja, azzal a problémával szembesül, hogy az utcát kell szállásként, és otthonként elfogadnia. Ez ellen teszünk.

Az ellen is küzdünk, hogy fel tudjuk számolni a gyermekszegénység és a gyermeknélkülözés jelenségét, és ne hagyjuk kialakulni az ún. Bújtatott-gyermek szindrómát. Hiszen a gyámügy nem hagyhatja, hogy a gyermek az utcán éljen, az anya pedig bújtatni fogja gyermekét, hogy ne vigyék el tőle, hatósági gondozásba.

Lobbizunk egy kormányrendelet kialakításáért, mely hiányzik, és nem oldja meg azon szülők helyzetét, akit kilakoltatnak, és elveszítik az állandó lakcímüket. Hiszen állandó lakcím hiányában nem folyósítják részükre tovább az alanyi jogon járó szociális juttatásokat (pl. GYES, Családi pótlék, özvegyi nyugdíj, árveallátás, stb.) sem. Mivel egyetlen kormányrendelet sem rendelkezik arról, hogy állandó lakcím hiányában területileg melyik lesz az a szerv kijelölve, amelyik ezeket az ellátásokat a továbbiakban folyósíthatná.

Kérek ezért mindenkit, aki célunkkal és törekvéseinkkel egyetért, szavazzon rám/ránk! És ha ideje és módja van arra, hogy kampányoljon értünk, egy életre lekötelez bennünket.

Ahol szavazni lehet: http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?ref=bookmarks&count=6 

Köszönettel:

Tóth Anna

Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

A másodfokú eljárásban a kérelemhez kötöttség alapelvi szintű (Pp. 3. § (2) bekezdés) és az érdemi döntés korlátaira vonatkozó szabálya (Pp. 215. §) mellett további speciális, csak a fellebbezési eljárásban érvényesülő rendelkezés a Pp. 253. § (3) bekezdése. Az itt megfogalmazott korlátozás szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A szerződés érvénytelensége iránti perekben gyakran előforduló helyzet, hogy az első fokú ítélethez képest a másodfokú bíróság eltérő álláspontra helyezkedik az érvénytelenségi ok megítélésében, akár úgy, hogy a keresetet elutasító ítélet megváltoztatásával ellentétes döntést hoz, akár pedig úgy, hogy az első fokú ítéletet helyben hagyja, de másik érvénytelenségi okot lát megvalósulni.

A semmisség hivatalbóli észlelése a jogorvoslati eljárásban is érvényesül, ezt az álláspontot mind az 1/2005. számú kollégiumi vélemény, mind a Legfelsőbb Bíróság iránymutató határozatai megerősítik. A Pfv.II.24.139/1998/4. számú ítélet szerint nem minősül a fellebbezési kérelmen való túlterjeszkedésnek, ha a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelemben megjelölttől eltérő jogcímen ad helyt a keresetnek. A Gfv.IX.30.228/2008/6. számú ítélet indokolása hangsúlyozza, nem volt jelentősége annak, hogy a felperes keresetváltoztatása a Pp. 247. § (1) bekezdése alapján megengedett-e, jogosult volt ugyanis a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján hivatalból is észlelni a perbeli szerződésnek a keresetben megjelöltektől eltérő okból fennálló semmisségét akkor is, ha arra a felek közül senki nem hivatkozott. A Pfv.VI.22.338/2006/6. számú ítélet szerint tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és ezzel megsértette a Pp. 215. §-ának a rendelkezését. A bíróság a szerződés semmisségét más jogcímen is megállapíthatja, mint amire a fél hivatkozott, a Pp. 3. § (2) bekezdésének rendelkezése nem zárja ki, hogy a bíróság a tényállás megállapítása körében olyan körülményeket és a fél kérelmére elrendelt bizonyítás alapján olyan tényeket is figyelembe vegyen, amelyekre a felek nem hivatkoztak.

A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.489/2007/2. számú részítéletében megállapította, hogy a vételi jogot alapító szerződés jogszabályba ütközés miatt semmis. A felülvizsgálati eljárásban hozott Gfv.IX.30.387/2008/9. számú részítélet kifejti: „A felperes meghatározott jogcímekre alapítottan kérte a perbeli szerződések érvénytelenségének megállapítását, a kereset megalapozottságát az elsőfokú bíróság valamennyi hivatkozott jogcím alapul vételével vizsgálta, és mivel azt egyetlen jogcímen sem találta alaposnak, elutasította a szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet. Ezt a döntést a felperes fellebbezésében kizárólag azért kifogásolta, mert álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a szerződéseket az I. rendű alperes nevében aláíró személy képviseleti joga fennállt. A fellebbezés még csak nem is utalt arra, hogy a perbeli szerződések jogszabályba ütköznek, és nem sérelmezte az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontját. Erre tekintettel azt kellett megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelmen túlterjeszkedve vizsgálta felül az első fokú ítéletet”. Az 5.Pf.20.468/2005/4. számú ítélettel elbírált ügyben a harmadik személy által indított semmisség megállapítása iránti perben hozott keresetet elutasító első fokú ítélet ellen a felperes a fellebbezésében kereshetőségi joga megállapítását és keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Az ítélőtábla – mivel a felperes kereshetőségi jogát megállapította – egyben a keresetet érdemben elbírálva azt is megállapította, hogy az alperesek közötti adásvételi szerződés jogszabályba ütközés miatt semmis. A felülvizsgálati határozat szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen, amikor a kereset érdemi tárgyalásába bocsátkozott, mivel a felperes fellebbezése és az alperesek ellenkérelme annak a jogkérdésnek mikénti elbírálására irányult, hogy a felperes rendelkezik-e aktív perbeli legitimációval (Pfv.VIII.20.085/2007/4.) A Pfv.X.21.476/2007/7. számú ítélet megállapítása szerint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.277/2006/8. számú jogerős ítélete jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság nem észlelte, hogy döntésének a fellebbezési kérelem illetve ellenkérelem korlátai között kellett volna maradni, mivel sem a fellebbezésben, sem az ellenkérelemben nem található olyan érvelés, amivel a másodfokú bíróság foglalkozott.

Az ismertetett határozatok a fellebbezés érveihez, indokaihoz és nem a fellebbezési kérelemben előterjesztett petítumhoz viszonyítva foglalnak állást abban, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kérelmen. Ez a felfogás ellentétes a korábbi bírói gyakorlatban követett és a jogi szakirodalom által is alátámasztott nézettel, mely szerint a Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt korlátozás nem jelenti a kérelem indokaihoz való kötöttséget. Amennyiben a fellebbező a keresetnek való helyt adást kéri, és meghatározott jogcímen a szerződés érvénytelenségének a megállapítását, ez nem köti a bíróságot, és nem jelenti, hogy másik semmisségi ok fennállását nem állapíthatná meg. A fellebbezési kérelem, ellenkérelem kereteit ugyanis nem a jogi érvelés, az abban foglalt indokok, hanem maga a másodfokú bíróság döntésére irányuló kérelem szabja meg. Ellenkező álláspont elfogadása esetén a másodfokú eljárásban nem kerülhetne sor a semmisségi ok hivatalbóli észlelésére és a fellebbezési kérelemben foglalt jogcímhez kötöttség érvényesülne.

A másodfokú eljárás keretei illetve a fellebbezési korláton való túlterjeszkedés eltérő értelmezése fakadhat abból, hogy milyen tartalmat tulajdonítunk a Pp. 253. § (3) bekezdése korlátokra vonatkozó szabályának: annak, hogy a fellebbezési kérelem, ellenkérelem korlátai között az érvényesített jog, valamint az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat a másodfokú bíróság, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt és nem határozott. E szabály értelmezésétől függ az, hogy pl. hozhat-e döntést a másodfokú bíróság, ha az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi álláspontja folytán a másodfokú eljárásban merült fel először az érdemi döntés szükségessége (nyilvánvalóan feltételezve, hogy a döntéshez szükséges tények, bizonyítékok rendelkezésre állnak). Nem egységes a megítélése annak sem, hogy az első fokú ítélet ténybeli alapjától való eltéréssel, illetve a fél által nem hivatkozott, de a perben rendelkezésre álló tényalapon való elbírálással sérti-e a másodfokú bíróság a rendelkezési elvet és a fellebbezési korlátot (Pfv.V.21.870/2008/9. és Pfv.V.20.235/2009/3.).

A kérelemhez kötöttséget eljárásjogi alapelvként megfogalmazó Pp. 3. § (2) bekezdése szerint a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Az alapelvi szintű szabály mellett a Pp. 215. §-a konkrétan tartalmazza az érdemi döntés korlátait, előírja, hogy a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen illetőleg az ellenkérelmen, ez vonatkozik a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is. E rendelkezéseken alapul a kereseti kérelemhez kötöttség szabálya, amely a ma már egységesnek mondható bírói gyakorlat értelmében nem jelent egyben jogcímhez kötöttséget. A fél által hivatkozott téves jogi minősítés vagy a követelés jogcímének hiányos vagy helytelen megjelölése a bíróságot nem köti, a felhozott és bizonyított tényekre a jogszabályt a bíróságnak kell alkalmaznia. Az EBH 2004/1143. valamint 2006/1422. számú határozatokkal összhangban a Fővárosi Ítélőtábla több határozata is ezt az álláspontot tükrözi (5.Pf.20.368/2009/6., 6.Pf.20.427/2005/4., 7.Pf.20.608/2008/5., 9.Pf.20.761/2005/4.).

A szerződés érvénytelensége iránti perekben a kérelemhez kötöttség eljárási törvényben foglalt főszabálya alóli kivételt jelenti a Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi szabály, mely amellett, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére való hivatkozást időbeli és személyi korlátozás nélkül lehetővé teszi, azt is kimondja, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ez tartalmilag a semmisség hivatalbóli figyelembevételét jelenti, tehát azt, hogy a bíróság előtti eljárásban a fél erre való hivatkozása nélkül – a kérelemhez kötöttség általános szabálya ellenére – a bíróság az általa észlelt semmisségi okot elbírálja, döntési körébe vonja. A hosszú időn keresztül követett bírói gyakorlat szerint ez nemcsak a semmisség hivatalbóli észlelésének, hanem a jogkövetkezmények hivatalbóli alkalmazásának kötelezettségét is jelentette. Ennek magyarázatául szolgált a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés – mely szerint érvénytelen szerződés esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani – akkénti értelmezése, hogy a bíróság kötelezettségévé teszi a szerződéskötést megelőző állapot hivatalbóli rendezését. A Pp. hivatalbóli eljárást visszaszorító módosításai nyomán változott és átalakult a jogalkalmazói gyakorlat: a semmis szerződéssel összefüggő hivatalbóli eljárás új értelmezést kapott. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1/2005. számú kollégiumi véleménye foglalja össze a semmisség hivatalbóli észlelése esetén követendő eljárást.

A vélemény szövegezéséből is következtethető, hogy a semmisség hivatalbóli észlelése nem jelent kötelezettséget arra, hogy a bíróság hivatalból „kutatja” esetleges semmisségi ok fennállását, de még azt sem, hogy a feleket bizonyításra hívja fel az általa feltételezett semmisségi ok tisztázása, fennállásának megállapíthatósága érdekében. Csak a rendelkezésére álló peradatokon, a felek által bíróság elé tárt tényeken alapuló, tehát további bizonyítást nem igénylő helyzetekre vonatkozik a semmisség bíróság általi észlelése, ilyen esetben viszont a fél által előadott kérelem és megjelölt jogcím nem köti a bíróságot.

A semmisségi ok hivatalbóli észleléséhez képest eltérő jogi megítélés alá esik az érvénytelenséget kiváltó másik ok: a fél megtámadásra való hivatkozása. A megtámadás következtében akkor válik érvénytelenné a szerződés, ha a fél eredményesen hivatkozik valamely megtámadási okra és azt határidőn belül érvényesíti. A fél által előadott megtámadási ok köti a bíróságot, nem vizsgálhat olyan megtámadási okot, amelyre a fél nem hivatkozott. Elméletben itt is előfordulhat azonban, hogy az előadott tények nem a fél által tévesen megjelölt, hanem egy másik megtámadási ok figyelembevételével eredményezik az érvénytelenséget, mely esetben a jogcímhez kötöttség nem érvényesül. Ezt az álláspontot tükrözi a BH 1997/528. számú határozat, mely kimondja, hogy a tévedés címén történt megtámadásban benne van a közös téves feltevés miatti lehetséges megtámadás is. Általánosságban azonban a megtámadási okra alapított érvénytelenség iránti igény elbírálása körében a jogcímhez kötöttség fennáll, ami a megtámadás mint anyagi jogi intézmény természetéből következik. A szerződés érvénytelensége iránti perek gyakorlatában az a jellemző, hogy a felperes keresetében semmisségi és megtámadási okra egyaránt hivatkozik és nemegyszer előfordul, hogy szinte valamennyi Ptk.-beli semmisségi okot megjelöl. Az ilyen módon előterjesztett keresetek sorrendiséget állítanak fel elsődleges, másodlagos, harmadlagos stb. kérelemként előadva a különböző jogcímeket, eshetőleges keresethalmazat formájában. Abban az esetben, ha valamennyi kérelem a szerződés érvénytelenségét célozza, látszólagos tárgyi keresethalmazattal állunk szemben és a fél által felállított sorrendiség a bíróságot nem köti, mivel semmisségi okot a kérelemtől függetlenül hivatalból is észlelhet, ebből következően a kérelemben megjelölt érvénytelenségi okok sorrendje is közömbös.

Más a helyzet, ha a keresethalmazat az érvénytelenség mellett más kötelmi jogintézménnyel kombinálódik (pl. hibás teljesítésre alapított szerződésszegés, elállás stb.). Ilyen esetben a helyes logikai sorrend azt feltételezi, hogy csak érvényes szerződés esetén jöhet szóba annak vizsgálata, hogy a teljesítés szerződésszerű-e. Ezért az érvényesség kérdésében való állásfoglalás – a megjelölt sorrendtől függetlenül – megelőzi a teljesítéssel összefüggő kereseti kérelem (pl. szerződésszegés jogkövetkezményének alkalmazása) vizsgálatát.

Speciális a megoldás akkor, ha az érvénytelenségi ok mellett hatálytalanságra is hivatkozik a felperes. Mivel a két jogintézmény esetén mások a jogkövetkezmények, jelentősége van a kereseti kérelmek sorrendjének. Bár dogmatikailag itt is megelőzné az érvényesség felőli döntés a hatálytalanság kérdésének vizsgálatát, mégis logikusabbnak tűnik az az álláspont, hogy a fedezetelvonást megvalósító tényállás speciális az érvénytelenséghez képest. Így pl. a fedezetelvonó, de egyben színlelt szerződés esetén a Ptk. 207. § (6) bekezdése, valamint a Ptk. 203. §-a az általános és különös viszonyában áll egymással. Ezért a speciális szabály alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a kereseti kérelemhez igazodóan a fedezetelvonás jogkövetkezményét alkalmazza a bíróság annak ellenére, hogy a szerződés egyben színlelt is (EBH 2002/2/742.).

Az 1/2005. kollégiumi vélemény egyértelművé tette a bírói gyakorlatban korábban elindult tendencia helyességét: az érvénytelenség jogkövetkezményeit a bíróság csak a felek kérelmére alkalmazza, hivatalból akkor sem, ha a semmisségi ok fennállását észleli. Az eddig ismert joggyakorlat csak azt hangsúlyozza, hogy nem választhat a bíróság olyan jogkövetkezményt, amely a felek érdekével ellentétes, ami ellen valamennyi fél tiltakozik. Így foglalt állást a civilisztikai kollégiumvezetők tanácskozása is (BH 2005/5. Fórum rovat Emlékeztető 4/b. pontja). Ezt az esetet kivéve tehát a bíróság eltérhet a fél kérelmétől a rendezés módját illetően. Az új Ptk. normaszövegében is ez a gyakorlat jelenik meg. Eszerint, ha érvénytelen szerződés alapján teljesítés történt, a felek jogviszonyát a bíróság – bármelyik fél kérelmére – rendezi. A bíróság a jogviszony rendezésének módját a kérelemtől eltérően is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. Az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazásához a fél kérelme elengedhetetlenül szükséges, de tartalma nem köti a bíróságot, mert a törvényben szabályozott másik megoldási módot is választhatja. Ilyen értelmezés mellett a kérelemhez kötöttség sajátos formájával állunk szemben, nevezetesen a jogviszony bíróság általi rendezésének eljárásjogi előfeltétele a fél erre irányuló (kereseti, viszontkereseti) kérelme, de az abban megjelölt igénytől eltérhet, és más jogkövetkezményt alkalmazhat a bíróság. Röviden fogalmazva, csak az köti a bíróságot, hogy legyen kérelem, de annak tartalma nem.

A 15.Gf.40.306/2008/9. számú hatályon kívül helyező végzés megállapítja: a felperes elsődleges kereseti kérelme, amelyben különböző érvénytelenségi (Ptk. 207. § (6) bekezdés, 200. § (2) bekezdés, 202. §) és hatálytalanság megállapítására alapot adó tényállások alapján (203. §) az eredeti állapot helyreállítását kérte, pontatlan, érdemi tárgyalásra alkalmatlan, ennek alapján az ügyben érdemi döntés nem hozható. A felperes a fenti jogcímeken az eredeti állapot helyreállítását kérte az alperesek között, anélkül azonban, hogy erre nézve pontos, részletes, az egyes alperesekre konkretizált kereseti kérelmet terjesztett volna elő. A másodlagosan előterjesztett, a semmis szerződéssel okozott kár megtérítésére irányuló, a Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapuló eshetőleges kereseti kérelme arra az esetre vonatkozik, ha az eredeti állapot nem állítható helyre.

Vitatott az, hogy az eredeti állapot helyreállítása iránti kérelem magában foglalja-e valamennyi szerződő félre kiterjedően a visszatérítésre kötelezést, vagy meg kell-e követelni, hogy a peres felek külön-külön kérelmet terjesszenek elő (kereset, viszontkereset formájában) az érvénytelen szerződés teljesítése folytán másik félhez került szolgáltatás visszatérítése iránt. A szigorúbb álláspont abból indul ki, hogy nem elégséges az akként megfogalmazott kereset, mely az eredeti állapot helyreállítását kéri, hanem megköveteli a marasztalásra irányuló petítum előterjesztését (pénzösszeg-fizetésre, dolog kiadásra kötelezést, illetve a tulajdonjog törlésének tűrésére kötelezést stb.). Ehhez képest csak a felek által konkrét formában előterjesztett igényt bírálja el. Amennyiben az ellenérdekű fél ilyen módon nem terjeszti elő igényét – például az alperes nem támaszt viszontkeresetet – az ő vonatkozásában az eredeti állapot helyreállítása nem történik meg. A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.301/2005. számú ítéletének (BDT 2007/42.) indokolása szerint a felperes keresetében marasztalásra irányuló petítiót köteles előterjeszteni, amely nem a követelés jogcíme (eredeti állapot helyreállítása), hanem a kért összeg vagy más igény. A kereset a javára szóló – és nem az őt terhelő – marasztalásra terjedhet ki.

Ez a felfogás eljárásjogi szempontból mereven elkülönítve kezeli az érvénytelen szerződés alapján visszajáró szolgáltatások iránti kérelmeket. A jogintézmény anyagi jogi természetét figyelmen kívül hagyva, egymástól függetleníti a visszajáró szolgáltatásokat, és szükségesnek tartja azok mindkét fél részéről történő kifejezett előterjesztését. Ez a szemlélet tükröződik a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.108/2008/4. számú, valamint a 6.Pf.20.372/2008/4. számú ítéleteiben is. Az ellentétes álláspont ezzel szemben – feltehetően anyagi jogi megközelítésből kiindulva – egységes követelésként kezeli az eredeti állapot helyreállítását mint jogkövetkezményt, melyre vonatkozó igényt – az anyagi jogi természete folytán –eljárásjogi szempontból is egységesnek, szétválaszthatatlannak tekint. Ezért az ellenérdekű fél kifejezett kérelme (viszontkeresete) hiányában is rendezhetőnek tartja a szerződéskötés előtti állapotot. Így valamennyi visszajáró szolgáltatást érintően lehetőséget lát a felek kötelezésére (marasztalás, tűrésre kötelezés stb.), akkor is, ha azt csak az egyik fél kéri. A harmadik, köztes álláspont szerint a szerződés érvényességét állító és ezzel védekező alperestől a viszontkereset támasztása nyilvánvalóan nem követelhető meg, de legalább ellenkérelem szükséges a felperestől visszajáró szolgáltatás megítéléséhez (ez az ellenkérelem természetszerűleg csak „másodlagos” vagy „feltételes” lehet). Végül olyan javaslattal illetve megoldással is lehet találkozni, amikor az elsőfokú bíróság közbenső ítélet hozatalával küszöböli ki az alperesi viszontkereset hiányát. Ezáltal a szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős közbenső ítéletet követő eljárásban az alperes mintegy rákényszerül az eredeti állapot helyreállítása körében igénye előterjesztésére.

Az adott ügyben a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.372/2008/4. számú ítéletében azért mellőzte a kölcsönszerződést leplező színlelt adásvételi szerződés semmissége folytán az eredeti állapot helyreállítása körében az első fokú ítéletnek a felperest az alperes javára marasztaló (pénzösszeg fizetésére kötelező) rendelkezését, mert az alperes viszontkeresetének hiányában nem látott erre eljárásjogi lehetőséget. Az indokolás szerint a felperesnek a szerződés érvénytelenségére alapított, eredeti állapot helyreállítására irányuló keresete ugyanis – a Szegedi Ítélőtábla hivatkozott döntésének érveit idézve – értelemszerűen csak az ő javára szóló marasztalásra irányulhat, és nem terjedhet ki az őt terhelő marasztalásra. A jogerős ítélet így a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási helyreállítását elrendelte, de a kölcsönösszeg visszafizetéséről – a Pp. 215. §-ában foglalt korlátra hivatkozással – nem döntött. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.VI.21.945/2008/9. számú ítélete kifejti, hogy a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Az egyik szerződő fél részéről az eredeti állapot helyreállítása iránti igény következtében a bíróságnak lehetősége van arra, hogy viszontkereset nélkül is döntsön a másik fél javára az eredeti állapot helyreállítása jogcímén járó szolgáltatás visszaítéléséről. Érvénytelen szerződés esetén a szerződés érvényességét állító féltől nem várható el, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetére az őt megillető szolgáltatás visszatérítése érdekében viszontkeresetet terjesszen elő, ezzel perbeli védekezését rontaná le, másrészt a másik szerződő féllel szemben követelést előterjeszteni csak akkor áll módjában, ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét megállapítja. Ezen időig viszontkeresete idő előtti lenne és a Pp. egyébként sem ismer feltételtől függően előterjeszthető keresetet vagy viszontkeresetet.

A határozat indokolása adós maradt annak kifejtésével, hogy az adott ügyben az eredeti állapot helyreállítása két szerződés viszonylatában valósult meg: az adásvétel semmissége kapcsán az ingatlan tulajdonjogának visszajegyzését, és – mivel vételár-átadás nem történt – az uzsorásnak minősített kölcsönszerződés semmissége folytán a kölcsön címén felvett összeg visszafizetését rendelte el a bíróság. Tehát a felekhez került szolgáltatások visszatérítésének alapja az volt, hogy mindkét szerződés semmis. Ennek hangsúlyozása azért lényeges, mert hasonló tényállású ügyben korábban a Legfelsőbb Bíróság a fentiektől eltérő álláspontot foglalt el a kölcsönszerződést leplező adásvétel színleltsége miatti eredeti állapot helyreállítása kapcsán.

A Pf.VI.25.925/1999/5. számú másodfokú ítélet indokolása szerint: az adásvételi szerződés színlelt és mivel vételár-fizetés nem történt, az eredeti állapot helyreállítása körébe csak a felperes tulajdonjogának visszajegyzése tartozik. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor az ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását a kölcsönösszeg visszafizetéséhez mint feltételhez kötötte. Ha a leplezett szerződés érvényes, az ezen alapuló igényeket nem lehet hivatalból az eredeti állapot helyreállítása körébe vonva elrendezni. A döntést hatályában fenntartó Pfv.X.20.939/2001/16. számú ítélet kifejti: kölcsön és járulékai megfizetésére csak erre irányuló kereseti (viszontkereseti) kérelem alapján tarthatott volna igényt, ez nem vonható a semmis adásvételi szerződés érvénytelensége folytán az eredeti állapot helyreállítása körébe. Ennek hiányában jogszabálysértés nélkül mellőzte a másodfokú bíróság az első fokú ítéletből azt a rendelkezést, amellyel a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási helyreállítását a kölcsön visszafizetéséhez mint feltételhez kötötte az első fokú döntés. Hasonló tényállású ügyben a Pfv.VI.22.338/2006/8. számú ítélet is megállapította: eredeti állapot helyreállítása címén a felperes nem volt marasztalható az alperestől kölcsönvett összeg visszafizetésében, erre az alperes viszontkeresetet terjeszthetett volna elő. Ennek hiányában a kölcsönszerződés nem volt tárgya az ügynek, így azzal kapcsolatos igényét külön érvényesítheti az alperes.

Az eredeti állapot helyreállítása olyan jogkövetkezmény, melynek alkalmazása során a visszajáró szolgáltatások felőli rendelkezés kölcsönösséget és a teljesítés oldaláról egyidejűséget feltételez. Ez pedig kizárja, hogy eljárásjogi okból megkövetelhető legyen a felektől külön-külön a visszajáró szolgáltatás iránti igény előterjesztése. Az eredeti állapot helyreállítása iránti kérelem sajátos megközelítése történt a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.019/2007. szám alatt folyamatban volt ügyében. A felperes utólag a jogerős ítélet kiegészítése iránt terjesztett elő kérelmet, amelyben a szerződéskötés előtti állapot helyreállítását kérte. Az ítélőtáblának a kiegészítés törvényi feltételeinek hiánya miatt hozott elutasító végzését a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. Hivatkozott az 1/2005. kollégiumi véleményre és a kialakult gyakorlatra, mely szerint, ha a felek egyike sem kéri a Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, arról a bíróság a Pp. 215. §-a értelmében nem dönthet. Ezért nincs helye az ítélet kiegészítésével az eredeti állapot helyreállításának, ha a felperes a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetében nem kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását (BH 2009/55.). Az új Ptk. megoldása is a visszatérítendő szolgáltatások kölcsönösségén és egymástól feltételezett elvén alapuló szabályt tartalmaz. Eszerint bármelyik fél kérheti a teljesített szolgáltatás természetbeni visszatérítését, feltéve, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást.

A kérdés vizsgálatánál az irányadó eljárási szabály a Pp. 123. § második mondatában foglalt rendelkezés, mely az önálló megállapítási kereset előterjesztését kettős feltételhez köti. A hosszabb ideje kialakult és általánosan elfogadott bírói gyakorlat szerint ezek az eljárásjogi feltételek a szerződés érvénytelensége iránti perekben előterjesztett kereseti kérelemre is vonatkoznak. Önálló érvénytelenség megállapítására irányuló kereset tehát akkor terjeszthető elő, ha a Pp. 123. § szerinti feltételek fennállnak, vagyis a felperes jogmegóvási szükséglete igazolt és a marasztalási kereset előterjesztése kizárt. Ezt az álláspontot fogadta el a civilisztikai kollégiumvezetők tanácskozása is (BH 2005/5. Fórum rovat Emlékeztető 4/a. pontja), és ez tükröződik a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában is.

A 6.Pf.20.520/2003/4. számú ítélet szerint (BH 2005/146.) a szerződés érvénytelenné nyilvánítása nem öncél, és az ilyen tartalmú megállapításhoz az a körülmény sem szolgálhat kellő alapul, hogy a felperes a szerződés teljesítésére irányuló igény érvényesítésétől tart. A 6.Pf.21.840/2003/3. számú ítélet kifejti, hogy a felperesnek az alperessel szembeni jogvédelmi szükséglete nem áll fenn, mert az alperes által előterjesztett teljesítés iránti keresettel szembeni védekezésként hivatkozhat az adásvételi szerződés létre nem jöttére vagy érvénytelenségére. A 6.Pf.20.376/2005/3. számú ítélet rámutat, az esetleges perrel való fenyegetettség nem teszi szükségessé a jog fenn nem állásának, illetve a szerződés semmisségének megállapítására irányuló kereset előterjesztését, mivel a semmisségre esetleges másik eljárásban védekezésként akadály nélkül lehet hivatkozni. Az 5.Pf.20.368/2009/6. számú ítélet úgyszintén a keresettel szemben felhozható védekezés miatt nem találta előterjeszthetőnek önálló megállapítási keresetként az igényt, az indokolása kiemeli továbbá, hogy a Pp. 123. §-ban meghatározott feltételeknek nemcsak a kereset megindításakor kell fennállni, hanem az eljárást befejező döntéskor is.

A határozatokból kitűnően az eljárásjogi feltételek közül a felperes jogmegóvási szükségletének hiánya a leggyakoribb elutasítási ok. Következetesen hivatkoznak a döntések arra, hogy valamely keresettel szemben felhozható védekezés önálló megállapítási keresetként nem érvényesíthető. Ezáltal a szerződést kötő felek egymás közötti viszonylatában gyakorlatilag kizárt az önálló, csak az érvénytelenség megállapítása iránti kereset megengedhetősége, mivel ez az igény keresettel szembeni védekezésként általában felhozható. A fentiekkel ellentétes álláspontot fejt ki a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.448/2008/5. számú ítélete, mely szerint a szerződő felek egymás közötti viszonylatában a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset nem a Pp. 123. §-ában írt megállapítási kereset, hanem a szerződő fél e minőségéből eredő nyilvánvaló és természetes joga, ezért nem szükséges az eljárási törvényben írt megállapítási kereset feltételeinek vizsgálata akkor sem, ha a felperes nem kéri a jogkövetkezmények levonását. Ilyen vizsgálódásra csak a szerződő feleken kívüli harmadik személy vonatkozásában van szükség. Ez az álláspont a hatályos Pp. és Ptk. szabályaiból nehezen vezethető le, ugyanakkor elgondolkodtató módon előrevetíti és egyben megkísérli a bírói gyakorlatban is előrehozni az alkalmazását annak a lehetőségnek, amit az új Ptk. megoldásként tartalmaz. Az új Ptk. szerint – mintegy kivételként az eljárási szabály alól – a fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérheti a bíróságtól akkor is, ha ezzel egyidejűleg nem kéri a felek közötti jogviszony rendezését (anyagi jogi szabályon alapuló önálló megállapítási per lett).

A másik eljárásjogi feltétel teljesülése – miszerint a felperes teljesítést nem követelhet – minden olyan esetben kizárt, amikor az érvénytelen szerződés alapján teljesítés történt, ilyen esetben ugyanis marasztalás kérhető. Szükségtelen ezért az érvénytelenség iránti perekben külön kereseti kérelemként a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérni, ha a jogkövetkezmény alkalmazása körében marasztalási igénye van a felperesnek (pl. eredeti állapot helyreállítása címén a szolgáltatás visszatérítése iránt), mivel a marasztalási kereset mellett megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-a alapján nincs helye. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.108/2008/6. számú ítéletének indokolása kifejti, hogy a felperes keresete vételár és kamatai megfizetésére irányult, ennek csupán jogcímeként jelölte meg a szerződés megtévesztés miatti érvénytelenségét. A Pp. 123. §-ában írt feltételek hiányában, elsősorban azért, mert a felperes marasztalás iránt terjesztett elő keresetet, nem álltak fenn a megállapítási kereset feltételei, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a marasztalás mellett a szerződés érvénytelenségét is megállapította. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.525/2006/3. számú ítélete szerint (BDT 2007/6/92.) a törlési kereset lényegében marasztalási kereset, annak csupán jogcíme a bejegyzés alapjául szolgáló szerződések érvénytelensége. Ilyen esetben a jogmegóvást a bejegyzett tulajdonjog törlése szolgálja, a megállapítási kereset eljárásjogi feltételei nem állnak fenn, ezért az ítélet rendelkező részében nincs helye az érvénytelenség megállapításának.

Hasonlóképpen a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf. tanácsa is több határozatában rámutatott, hogy nem az ítélet rendelkező részére, hanem annak indokolására tartozó kérdés a szerződés érvénytelenségének megállapítása, amennyiben az érvénytelenség jogkövetkezményei felől is dönt a bíróság. (5.Pf.21.106/2005/6. és 5.Pf.20.859/2007/3.)

A harmadik személy által indított érvénytelenség megállapítása iránti perekben a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek vizsgálata, valamint a Ptk. 234. § (1) bekezdésének alkalmazása együttesen történik. Az eljárási törvényben írt jogmegóvási szükséglet, valamint a semmisség megállapítása iránti perindításhoz a bírói gyakorlat által megkövetelt jogi érdekeltség nyilvánvaló összefüggésére mutatott rá az egyik ügyben a Fővárosi Ítélőtábla. Az 5.Pf.20.458/2006/4. számú ítélet (BDT 2006/11/175.) kifejti: a Ptk. 234. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 123. § egybevetéséből az következik, hogy a mások közötti szerződés semmisségének megállapítását eredménnyel csak az kérheti, akinek jogai megóvása érdekében ez szükséges. A felperes oldalán a jogmegóvási szükségletet önmagában megalapozza az a hivatkozás, hogy az alperesek közötti szerződés a jogszabály által kötelezően előírt versenytárgyalás mellőzésével jött létre. A kötelező versenyeztetés megsértése jogmegóvási szükségletet teremt, hiszen a felperes a versenytárgyaláson való indulásának jogát csak úgy tudja érvényesíteni, ha az alperesek között létrejött szerződés semmisségének megállapítását kéri. A felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.VIII.20.085/2007/4. számú végzés a felperes jogi érdekeltségét illetően hangsúlyozza, hogy az nem az ingatlan megvásárlásához, hanem annak kikényszerítéséhez kapcsolódik, hogy az I. rendű alperes a szabályoknak megfelelő ajánlatot kérjen és a felperes más versenytársakkal egyenlő feltételek mellett, ajánlatot tehessen. A megállapítási kereset feltételeire vonatkozóan kiemelte: a bírói gyakorlat elismeri a semmisségi megállapítási keresetindítási jogosultságot abban az esetben is, ha a fél a jogkövetkezmények levonását nem kéri, de a Pp. 123. § feltételei fennállnak.

A Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.296/2009/8. számú ítélettel elbírált ügyében is harmadik személy által indított érvénytelenségi perben foglalt állást a kereshetőségi jog fennállásáról. A Ptk. 234. § (1) bekezdés és a Pp. 123. § együttes alkalmazásával vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát és a közvetlen jogi érdekeltség igazolásának hiányában azt nem találta megállapíthatónak. Az ítélet indokolásából kitűnően döntő jelentőséget annak tulajdonított – egyetértve a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.306/2008/9. számú határozatában foglalt jogi okfejtéssel –, hogy a felperes jogviszonyaiban a sikeres perlés, tehát a kereseti kérelmének megfelelő döntés sem idézhet elő változást, mert jogot nem keletkeztet, kötelezettségtől sem szabadul, illetve ezek közvetlen lehetősége sem nyílik meg számára. Ezek hiányában a közvetlen jogi érdekeltség nem állapítható meg.

Végül a felperes kereshetőségi jogának vizsgálata körében a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.339/2005/6. számú ítéletének indokolása (BDT 2006/6/106.) azt fejti ki, hogy a társaság tagja nem minősül harmadik személynek a társaság által kötött szerződés érvénytelensége iránti perben. Az indokolás hangsúlyozza: a Pp. 3. § (1) bekezdése a keresetindítás jogát szabályozza, amelynek lényege, hogy mindenki, aki jogképes, indíthat keresetet, de ez csak akkor lesz eredményes, ha azt a vitában érdekelt anyagi jogi jogosult teszi. A Ptk. 234. § (1) bekezdése nem a keresetindítás, hanem a semmisségre hivatkozás általános, bárki által igénybe vehető lehetőségét fogalmazza meg azzal, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. E szabályból nem vonható le olyan következtetés, hogy a mások által kötött szerződés semmisségének megállapítása iránt kívülálló harmadik személy minden további feltétel nélkül, eredménnyel az érdemi elbírálást igénylő módon keresetet indíthat. E szabály alkalmazása szempontjából „bárki” alatt csak a szerződő feleken kívüli jogi érdekeltséggel rendelkező harmadik személy értendő. A felperes azonban nem bárki, hanem az I. rendű alperesi társaság kisebbségi tulajdonosa. Ez pedig olyan többlettényállás, amely az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem megalapozza, hanem kizárja a felperes kereshetőségi jogát. A társaság tagjának ugyanis nem lehet a társaságtól független jogi érdeke, a társaság tagja külső harmadik személynek nem tekinthető és nincs olyan jogszabályi felhatalmazása sem, amelyre figyelemmel kereshetőségi joga fennállna.

A harmadik személy által indított érvénytelenségi pereknek az egyéb – nem a kereshetőségi joggal összefüggő – sajátos eljárásjogi kérdései különösen a felszámolási eljáráshoz kapcsolódó ügyekben mutatkoznak meg. A Cstv. 40. §, valamint a 49. § (5) bekezdése alapján indult perekben tipikusan harmadik személy támadja az alperesek közötti szerződés érvényességét, ezért szükségszerűen felmerül a jogkövetkezmények alkalmazása iránti kérelem előterjesztése körében, hogy mire terjedhet ki a felperes keresete, az eredeti állapot helyreállítása iránti kereset magában foglalja-e az alperesek egymás közötti marasztalásának lehetőségét is, ilyen marasztaláshoz a felperestől önálló kereseti kérelmeket kell-e megkövetelni. Ezeknek a körbejárása külön dolgozat témája. Általános tapasztalat, hogy az alperesek egymás közötti marasztalása a bírói gyakorlatban nem tekinthető széles körben elfogadott és alkalmazott megoldásnak, annak ellenére sem, hogy a civilisztikai kollégiumvezetők tanácskozásán a többségi álláspont ezt lehetségesnek tartotta (BH 2005/5. Fórum rovat Emlékeztető 4/c. pontja), illetve, hogy az EBH 2006/1400. szerint ez az állandóan követett bírói gyakorlat.

FELHÍVÁS FÜZESABONY LAKOSSÁGÁHOZ

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés (ÖKETSZ) felhívást tesz közzé Füzesabony város lakosságához.

Az ÖKETSZ felmérést készít a városban, valamint statisztikai adatgyűjtést végez annak érdekében, hogy meg tudjuk becsülni a várhatóan árverezésre kerülő ingatlanok számát, ezzel kapcsolatban fel tudjuk mérni azt, hány család van jelenleg veszélyben akár nem fizetett hitel, akár közüzemi díjtartozás, akár közös költség hátralék okán. Fel szeretnénk mérni továbbá azt is, ha erre az eseményre sor kerül, abban az esetben a családok tudnak-e hová költözni, van-e lehetőségük elhelyezni az ingóságaikat, illetve állataikat a költözés után. Napjainkban kiemelt jelentőséget kapott a szociális biztonság és a szociális védelem feladata. Az állam és az önkormányzatok ezt a feladatot teljes egészében, megfelelő anyagi források hiányában ellátni, és így maradéktalanul teljesíteni, sajnos, egyedül nem képesek. Mi megpróbálunk más forrásokból is segítséget közvetíteni az arra rászoruló családok felé.

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés (ÖKETSZ) és annak Mentor Irodája a hiteleiket, rezsijüket fizetni már nem tudó, árverezés, illetve kilakoltatás előtt, alatt, és után mentorálja az elszegényedett családokat. Az állam a családok létfenntartásához különböző juttatásokkal hozzájárul, az ÖKETSZ viszont felkészülni igyekszik arra a helyzetre is, amikor a kilakoltatás után, állandó lakcím hiányában ezek az alanyi jogon járó ellátások nem kerülhetnek kiutalásra a rászoruló családok számára. Munkánkat a város polgármestere támogatja.

A felméréssel egyidejűleg tanulmányt készítünk a gyermekszegénység és gyermeknélkülözés jelenségének kialakulásához vezető okokról.

Ezidáig a személyes kikérdezés módszerével próbáltuk megvalósítani a felmérést, miközben az a sajnálatos tény derült ki: a megkérdezettek 90%-a tagadja, hogy bármi problémája volna, illetve bizalmatlan velünk szemben. Így viszont nem tudunk segíteni. Anyagi-, jogi-, vagy bárminemű segítséget csak és kizáróan akkor tudunk közvetíteni, ha kérik azt.

Kérjük ezért a tisztelt lakosságot, hogy aki úgy érzi, segítségre van szüksége, mert egyre nehezebben tudja családját fenntartani, forduljon hozzánk bizalommal, a következő elérhetőségek valamelyikén: Füzesabony, Rózsa út 7, Tel: 06-21/334-40-43, 06-70/655-22-65, 06-70/941-93-11.

A hozzánk fordulókat, amennyiben azt elérhetőségeinken jelzik felénk, mi felkeressük.  

Köszönettel:

                                               Tóth Anna          és          Szeredi Mónika

Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

A jogcím az ő esetükben: közüzemi díjhátralék miatti árverezés. Nem megyek tovább elemzésemben az idei év történéseinél. A díjak megfizetésének szempontjából az idei év a tavalyi év decemberével kezdődik. Miért? Mert december közepén állítja ki a Tigáz az éves elszámoló számlát. Hiába fizet az ügyfél egész évben közel 20 000 Ft-os átalányt, ez év végén mindenképp közel 100 ezer Ft ráfizetést eredményez. A kiállított számlákat nem elemzem, nem vagyok pénzügyi zseni, és könyvelő sem. Maradok a tényeknél. Tehát az egyszerűség kedvéért tegyük föl, az ügyfél részére kiállítanak 100 ezer forint ráfizetésről szóló számlát. Az első infarktus után besétál az ügyfél a helyi ügyfélszolgálatra. Ott közlik vele: 6 havi részletfizetés megengedett, de ezek után több, mint 10 ezer forinttal megemelik januártól a havi átalány-számláját. Az ügyfél nem tehet mást, beleegyezik. Tehát január első napjaiban ott tart, hogy kötelezik arra, csak a gázszámla kiegyenlítésére tegyen félre havonta 30 ezer forintnyi átalány-díjat, és kb. 15 ezer forintnyi ráfizetés-részlet díját.  Ha az ügyfélnek éves villanyszámla ráfizetése is van, akkor szívás, hiszen az sincs 100 ezer forint alatt, általánosságban, csak nagyon ritkán.

Az ügyfél a decemberre eső ráfizetés-részletet megfizeti, és kezdi összekaparni a január havi gázszámla árát. Igen ám, de a többi sárga csekket is fizetni kell, meg enni is kell adni a családnak. Ha albérletben laksz, az albérleti díjat is meg kell fizetni. Ha hiteled van, annak részletét is fizeted. Következik a „zsonglőrködés a pénzzel” nevezetű bűvészmutatvány. Az ügyfél megfizet szinte mindent, de már itt a következő részlet, és így gördülékenyen zajlik az ügymenet, egészen márciusig. Addigra az ügyfél rendezi az éves villanyelmaradását, mert az kevesebb volt, mint a gáz-ráfizetés, csakhogy februárban 2 nappal később fizette be az éves-gázrészletet, mint azt a határnap engedte volna.

És márciusban jön a meglepi: a Tigáz, ez a teljes mértékben ügyfélközpontú gázszolgáltató a maradék részleteket egy összegben kiszámlázza. Az ügyfél telefonál az ügyfélszolgálatra, ahol egy tini-hanggal beszél. Ott közlik vele: késett a részlettel, ezért a tartozásrendezésre megállapított részletfizetésre megkötött szerződés érvénytelen, egy összegben jogos a követelés. Az ügyfél már majdnem sír: de hát látja, hogy megfizettem. …. A hölgy közli: persze. De a szerződésében ez áll, olvassa el. Az ügyfél kérdésére: a szerződéskötéskor a tisztelt kolléga miért nem szólt erről? A válasz: egyrészt tudnia kellene, a szabály, az szabály. Másrészt biztos, hogy elmondta, mert jó szakember. Telefon letesz. Pont.

Az ügyfél kölcsönkér, mert a gáz kell a gyerekeknek, nem kapcsolhatják ki. Egy összegben megfizeti a tartozást, az éves elmaradás rendezve.

Így köszönt az ügyfélre az április, és egy levél a Tigáztól: mivel nem fizette meg a január, február, március, áprilisra vonatkozó havi átalány díját, íme, 5 dátum, és jönnek kikapcsolni a szolgáltatást, hiszen 3 hónapot meghaladó tartozása van az ügyfélnek, amelynek értéke a minimálbért meghaladja. Az ügyfél újra telefonál, szintén egy tini-hanggal beszél, az ő összes, vonatkozó élettapasztalatával, magas lóról közli az ügyféllel: ez van. Nem fizet, ki kell zárni az ügyfelet a szolgáltatásból. Az ügyfél újra sír, könyörög: értse meg, nem késtem volna, ha nem kérik egy összegben az éves számla megfizetését.  Az ügyfélközpontú válasz: sajnálom. Ha nem tudta teljesíteni a részletfizetési kötelezettségét, miért vállalta? Az ügyfél magyarázkodni próbál, kérdéseket téve föl: Miért számolják hozzá április elején a követelésükhöz az áprilisra megfizetendő díjat, melyről a sárga csekk még meg sem érkezett? Csak azért, hogy tutira elhagyja a tartozást a minimálbért? Hogyan lehetséges az, ha a januári számlát február 04.-ig kell kiegyenlíteni, az április elején már 3 hónapja lejárt tartozásnak tekinthető? Hölgyem, számoljon már, az Istenért!...

A hölgy zavarban. Válaszolni nem tud.

Egy hét alatt érkezik a telefonhívás: holnap jönnek kikapcsolni a szolgáltatást.

Így éldegélünk mi, Heves megyében. Nem egyedi az eset, a Tiszántúli Gázszolgáltató bevett gyakorlatáról beszélek. Mi az összefüggés a szolgáltatásból jogalap nélküli kikapcsolás és az árverezés között? Csupán annyi, hogy mire az ügyfél több százezer forintért visszakapcsoltatja a gázszolgáltatást, a hitelének megfizetése teljesen ellehetetlenül.  Vagy, a második variáció: megfizeti továbbra is a hitelének részleteit, és az egyéb sárga csekkeket, sőt, még a gyereknek is tud tízórait csomagolni, igaz, fáznak közben, mert visszakapcsoltatni nem tudja a szolgáltatást. Igen ám, csakhogy addigra kibocsájtják a fizetési meghagyást, és a végrehajtás megindul. Mert ne felejtsük el: csak azért, mert kikapcsolták a gázszolgáltatást, a havi átalánytól megmenekül az ember. Viszont óraállásig szintén kiszámláznak, melyre a végrehajtási költségek, és a késedelmi kamatok észrevétlenül fölcsúsznak.

Törvényes, és jogos?

Ha figyelembe vesszük, hogy a tartozásrendezésről szóló megállapodás tartalmazza azt a szolgáltató felé egyoldalúan kikötött feltételt, mely szerint egyetlen nap késedelem esetén azonnali szerződés-felmondással, azonnali végrehajtással megindul az ügyfél ellen. Ha azt nézzük: az ügyfélszolgálat nem reagál, érdemben nem tud válaszolni a megkeresésre, a telefonbeszélgetést rögzíti, de nem bocsájtja az ügyfél rendelkezésére az hiába kéri, többször is. Ha arra gondolunk, hogy korábban terhelnek, mint ahogyan a csekk megérkezik, ha azt nézzük, hogy a 2 hónap késedelem nekik több, mint három. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a havi átalány és az éves ráfizetés ügyfélre terhelését részletesen elszámolni, vagy megmagyarázni nem tudják. …. Szóval, ha ezeket figyelembe vesszük, világosan látszik, milyen jogszabálysértéseket követnek el.

Nálunk közüzemi díjtartozás okán csak a régióban több, mint tíz ingatlant árvereznek el április 27.-étől. Olyan árverezés is közzé van téve, mely 81 ezer forintnyi tartozás okán került kiírásra.

Köszönjük, Tigáz!

Ehhez csatlakozhat az Émász is, hiszen náluk az éves elszámolás megfizetésének részletfizetése mindössze két hónapban kimerül. Több hónapot ugyanis nem hajlandóak adni. Halasztást is csak egyszer engedélyeznek.

Közüzemi díjtartozás miatti árverezések? Ugyanazzal a módszerrel, mesterségesen generálva, mint a bankok a hitelszerződésekkel teszik ezt. Meddig lehet tűrni még? Ha nem teszünk csoportosan bejelentést a rendőrségen a nyerészkedő közüzemi szolgáltatók módszerei ellen, nem fog történni semmi ebben az ügyben, ez a gyakorlat folytatódni fog.

Az Orbán Viktorhoz írt nyílt levelünket ők válaszolták meg, úgy, hogy olybá tűnik, el sem olvasták azt valójában. Megfeleltünk hát szíves válaszukra:

Tisztelt Főosztályvezető-helyettes Úr!

Köszönjük levelét, és azt, hogy válaszra méltatott bennünket.

Úgy gondolom, lehetséges, hogy nem olvasta át alaposan a levelünket, hiszen a válasz nem az abban feltett kérdéseinkre vonatkozik. Tehát, mondhatni, nem kaptunk a kérdéseinkre választ.

Felhívom figyelmét, hogy mi politikai színezetet nem írtunk a levélben, ellenben az Ön válasza tisztán politikai jellegű. Az ÖKETSZ pedig a kezdetektől határozottan és kategorikusan elkülöníti magát a politikától. Hiszen semmi mással nem foglalkozunk, mint azon családok szociális biztonságával, akiket a kilakoltatás érinteni fog.

Felhívom a figyelmét arra is, hogy bár kifogásoltuk azt, hogy a bankok szerződési gyakorlatát egyetlen szerv sem jogosult felügyelni, ezáltal, bizonyíthatóan számtalan jogalap nélküli felmondás és ezáltal jogalap nélküli végrehajtás keletkezik, és jön létre, és kerülhetnek kilakoltatásra/utcára kisegyermekes családok. Sem ennek okáról, sem ennek orvoslásáról nem ír válaszában. Számunkra pedig csupán ez a lényeg, nem pedig a politika. Egy utcára kerülő gyermeknek nincsenek politikai nézetei, így nekünk sincsenek.

Annyi politikai vonatkozású meglátást azért megengednék magamnak: felettébb érdekesnek tartom azt a tényt, hogy a híres rendszerváltás előtt minden egyes ember minden egyes felvett kölcsönét vissza tudta fizetni. Ugyan mi lehetett ennek az oka? Meglátásom és meggyőződésem az: rendszerváltás előtt a bankok még ügyfélközpontúak voltak, nem alkalmaztak egyoldalú és nyomorba döntő szerződési gyakorlatot. Tudja, én még abban a rendszerben tanultam a pénzügyi intézményekre vonatkozó pénzösszeg-kihelyezési és a törlesztések könyvelésének gyakorlatát.

Én még azt tanultam, hogy a havonta fizetendő törlesztő részletek a tőketartozást csökkentik, annak 75 %-ával, a 25 %-ával pedig a kamatot. Ilyen módon a kamat nem szökik az egekbe, hanem a tőketartozással együtt csökken az is. Ráadásul akkor tilos volt a devizában történő kamat- és kezelési költség számítás, hiszen forintért dolgoznak a banki alkalmazottak, és a kamataikat is forintban nevesítik tovább az APEH/NAV felé. Mint ahogyan nem volt kötelezően havi átlag 20 ezerért megkötendő biztosítás, amelyet vannak bankok, akik szintén devizaárfolyamon számolnak el. De nem volt olyan szerződési pont kikötés sem, hogy az ügyfél az esetleges halála utáni a boncolás jogát átadja a banknak. De az is elképzelhetetlen volt, hogy az autó banki lefoglalása és értékesítése után az autó eladási árának értékét még hozzáadják az ügyfél teljes tartozásához, és ne csökkentsék ezen összeggel az ügyfél terhét.

De Önök szerint ezekről a tényekről nem lényeges az, hogy értesüljenek ezeken az egyeztető tárgyalásokon azok, akik meghatározzák az emberi nyomorba döntések sorrendjét.

Meggyőződésem, hogy amíg nem helyezik ügyészségi felügyeleti jogkör alá ezen gyakorlatot, addig a jogalap nélküli szerződésfelmondások nem fognak megszűnni. Nem is szűnhetnek meg, hiszen az ügyfél kizárólag a bírósághoz fordulhat, 4,5,6 évet pereskedhet, csak közben eladásra kerül az ingatlana. Mert bizony hiába peresíti az ügyfél a tartozását, a bank a vitatott tartozást eladja. A gyakorlat azt mutatja, mindezt szabadon és büntetlenül megtehetik. Mert a Ptk. hiába írja elő, hogy a kötelezetti felajánlást el nem fogadó jogosult szerződésszegést követ el. A bankoknak ezt figyelmen kívül lehet hagynia a szerződés felmondásakor, és rásütni az adósra azt a bélyeget, hogy rossz adós, nem akar fizetni, pfúj...

Ön azt írja levelében, hogy egyeztetnek a bankokkal. Kérdem én, és joggal: ezeken a neves egyeztetéseken miért nem lehetnek jelen sem az ügyfelek érdekeit védő civil szervezetek, sem fogyasztóvédelmi szervezetek? Ha ők elmaradnak ezekről az egyeztetésekről, akkor valószínűsíthető, hogy valóban ügyfélközpontú megoldás születik majd az egyeztetések végeredményeként? Felhívnám figyelmét Barabás Gyulának, a Széchenyi Hitelszövetség elnökének tevékenységére, és munkásságára, aki pontosan és tisztán látja úgy a banki szerződési gyakorlatot, és annak jogszerűtlen, törvénnyel szembe menő alkalmazását, mint az ügyfelek gazdasági helyzetét, sőt, még a szerződések pénzügyi vonatkozásaival is tökéletesen tisztában van, hiszen régóta elismert pénzügyi szakember. Érdekes módon, sem ő, sem más elismert pénzügyi szakember nincs jelen ezeken a tárgyalásokon. Olyan szakemberekre gondolok, akiben az ügyfelek megbíznak, hiszen nyíltan kiáll az ügyfelek védelmében és érdekében, immáron nem egy éve. Márpedig Barabás Gyulában megbíznak, Önök viszont nem kíváncsiak a véleményére. Amit nem értek még: ha a PSZÁF alkalmasnak tartja őt, mint az ügyfelek képviseletére érdemes személyt, szaktekintélyt, Önök miért nem kérdezik meg őt, miért nem értékelik a véleményét?

Számomra ez is azt jelenti, hogy Önöknek nem számít az, milyen sors vár a banki ügyfelekre.

Mint ahogyan szintén nem született még kormányrendelet arra vonatkozóan, ha lejár június végén a  kilakoltatási moratórium, a kilakoltatott családoknak meg fog szűnni az állandó lakcíme. Állandó lakcím nélkül melyik lesz a kijelölt szerv, aki területileg illetékes volna a családok védelmére szolgáló juttatások további folyósítására (Családi pótlék, GYES, árvasági ellátás, özvegyi nyugdíj, stb.)? Hogyan keletkeztessen munkahelyet, ha álláskereső, hogyan tartsa meg a jelenlegi munkahelyét állandó lakcím nélkül? Még a folyószámláját, vagy a közgyógyellátási igazolványát is megszüntetik ennek hiányában. Mi az oka annak, hogy alig egy hónap múlva az ország majdnem egyharmada válik ún. lakcím nélkülivé. Mi lesz a sorsuk a továbbiakban?

Továbbá: Önök úgy egyeztetnek a bankokkal a megoldáson, hogy pontosan meghatározott statisztikai adattal nem rendelkeznek arra vonatkozóan, konkrétan hány ember, mennyi gyermek, és milyen számú idős, vagy éppen magatehetetlen, beteg embert fog érinteni az, ha az állam már nem gondoskodik róluk.

A legborzalmasabb az, hogy Magyarország aláírta, ezzel vállalta a gyermekeket óvó, védelmező nemzetközi egyezményeket. Ez pedig azt a kötelezettséget rója az mindenkori kormányzatra, hogy a gyermek tartásához a szülő szociális biztonságának megteremtésével kötelezően hozzá kell járulnia.

Kijelentem, és megígérem Önnek: Európában fogok botrányt csinálni, ha a magyar gyermekeket a magyar kormányzás szándékosan veszélyezteti azzal, hogy a bankokkal történő egyeztetéseken az ő érdekeiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Attól sem riadok vissza, ha fel kell gyújtanom magam Brüsszelben. Ha kell, és elérem ezzel azt, hogy odafigyelnek arra, mit tesznek a magyar gyermekekkel, hát nem fogok sokáig gondolkozni ezen a lehetőségen. Zárójelben jegyzem meg: egyáltalán nem vagyok egészséges, nekem nincs mit veszítenem. A gyermekek viszont a jövő, ők azok, akiknek veszíteni valójuk van. Kérem, vegye figyelembe azt: nem fenyegetek, hivatalosan ígéretet tettem.

Végezetül azt kell mondjam: sommázott, és a politikai PR-nak maximálisan megfelelő, átlagos válaszlevelet kaptunk Öntől, amely azt jelenti számomra, hogy a döntéshozókat hidegen hagyja és nem érdekli, mi folyik az országunkban.

Olyan válaszlevelet kaptunk, amelyet bármely szervezet bármely levelére elküldhet. Hiszen nem a mi kérdéseinkre válaszolt.

Szeretném megkérni arra: tegye meg, hogy valóban elolvassa a levelünket, értelmezi azt, és érdemben megfelelően válaszol is az abban, és jelen levelemben foglaltakra.

Tisztelettel megköszönöm, ha odafigyel az édesanyák szavára.

Tóth Anna

ÖKETSZ alapítója, a Mentor Irodájának vezetője.

FELHÍVÁS MINDEN MAGYARHOZ!

A Munkáspárt Nőtagozatához csatlakozva, demonstrációt hirdetünk 2011.Április (Szelek hava) 16-án, 15 órai kezdettel a Kossuth Lajos térre a József Attila szoborhoz, ahol felszólalunk a magyar emberek kizsákmányolása ellen, szerencsétlen sorsú honfitársaink helyett is, akik már nem képesek önmagukért és családjuk, fennmaradásáért küzdeni.

Gyülekező 14 órától.

A magyar Anyák, és Családjaik nevében!

FELHÍVÁS!

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés (ÖKETSZ) Mentor Irodája felhívást tesz közzé, statisztikai adatgyűjtés céljából. Az adatgyűjtés célja, hogy a kilakoltatási moratórium lejártának vége előtt megközelítően pontosan meg tudjuk becsülni azon családok és gyermekek számát, akikre biztos kilakoltatás vár. 

Ezek a személyes és üzleti/banki adatok szükségesek ahhoz is, hogy a megfelelő szervezeteket, gyermekvédelmi intézményeket, szaktárcákat és politikusokat meg tudjuk keresni, és egyeztetni velük a kilakoltatott családok további védelmét megszervezve.

Az adatok szükségesek ahhoz is, hogy felméréseket tudjunk kezdeményezni azokban a gyermekvédelmi intézményekben, amelyeknek kötelező jelleggel be kell fogadniuk az utcára kerülő kiskorú gyermekeket. Fel szeretnénk mérni ugyanis azt: van-e megfelelő számú, és megfelelő minőségű férőhely biztosítva annyi gyermek számára, amennyi gyermeket közvetlenül érinteni fog a kilakoltatás. Erről pedig értesíteni fogjuk az illetékes szaktárcát.

Továbbá az üzleti/banki adatok nyilvántartását kialakítva, pontosan ki tudjuk mutatni azt is: melyik bank, milyen módszerrel érte el azt, hogy családok kerüljenek az utcára, így össze tudjuk állítani, hivatalosan is az ún. Banki/Pénzintézményi Feketelistát, melyet természetesen közzéteszünk, és a Bankszövetség és az MNB figyelmét is felhívjuk a vonatkozó tényekre, adatokra.

Az adatok összesítése után föl szeretnénk keresni a hajléktalan embereket védelmező szervezeteket, valamint alapítványokat, hogy a hajléktalanná vált családok kilakoltatás utáni ellátását megoldhatóvá tegyük. Nemzetközi segélyszervezetek, és a magyarországi önkormányzatok segítségét szeretnénk megszervezni és összekoordinálni az árverezés után utcán élni kényszerülő emberek további megélhetésének biztosításához.

Az adatok és kérdések, melyek megválaszolására ezen célok eléréshez szükségünk van:

-          Személyes adatok: név, jelenlegi, még hivatalos lakcím

-          Gyermekek száma, életkora

-          A kilakoltatás utáni további lakhatás biztosításának esélye (van/nincs, befogadó család/albérlet/utca)

-          Az árverezés időpontja

-          A kilakoltatás időpontja

-          A kilakoltatást követően az ingóságok elhelyezése (van/nincs, rokonoknál-ismerősöknél/ingatlanban marad - az is árverezésre kerül)

-          A pénzügyi intézmény megnevezése, mely a végrehajtási eljárást megindította

-          A hitelszerződés megkötésének időpontja, a hitel összege, pénzneme, a szerződésbeli fizetési kötelezettség rendezésének módjai, a banki panaszkezelés folyamata, együttműködési hajlandósága.

-          A tartozás rendezéséhez igénybe vett esetleges polgári peres eljárás jogcímei, időpontja, eredménye.

-          A szerződés felmondásához vezető tények, körülmények. A szerződés felmondásának időpontja.

-          Érdekvédő-, érdekérvényesítő szervezetek megkeresése, azok közreműködése a végrehajtási eljárás elkerülésében.

-          Az árverezés időpontjában a követelés összege.

-          A végrehajtási eljárás alatt esetleges jelleggel előforduló jogsérelmek.

-          A végrehajtási eljárásban érintett ingatlanok száma

-          A végrehajtási eljárásban érintett, szintén kilakoltatásra váró kezesek és gyermekeik száma, az árverezés utáni elhelyezésük, lakhatásuk megoldása (van/nincs, barátoknál –ismerősnél/albérletben/utcán)

-          A lakás elhagyásának időpontja.

-          A kitűzött árverezés időpontja.

Csak olyan adatokat várunk, melyet a károsult önként megad, iratokkal, ha szükséges bizonyítani tud, és a Mentor Irodát a vonatkozó adatai kezelésére felhatalmazza. A Mentor Iroda a hozzá beérkező adatokat statisztikai adatgyűjtés céljára használja föl, azokat, összesítés után, harmadik fél számára személyazonosításra nem alkalmas módon továbbítja. A Mentor Iroda harmadik fél számára személyes adatokat kizárólag az adatot közlő írásbeli engedélyével továbbít, miután az adattovábbítás célját az adatközlő felé megfelelő módon igazolta. (Erre az adattovábbítási formára a gyermekek elhelyezésének biztosításához lesz szükség. Ám az adatközlő vonatkozó engedélyének megszerzése nélkül semmilyen azonosítható adatot, még ebben az esetben sem továbbít a Mentor Iroda harmadik fél részére.)

Az elérhetőségeink. Postai úton: Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés (ÖKETSZ) Mentor Iroda, 3390. Füzesabony, Rózsa út 7. E-mail: kilakoltatasokellen@gmail.com Telefonos megkeresést a 06-21/334-40-43-as számon fogadjuk.

ÖKETSZ Mentor Iroda, válságkezelő részleg

Az ÖKETSZ megalakulásának előzményei:

Már két éve állunk az adósságspirálba keveredett családok rendelkezésére az interneten indított, több honlapjainkon és e-mail elérhetőségeken. A honlapokon felvilágosító kampányt végzünk a szerződések törvény által előírt pontjairól, a bírósági- és végrehajtási eljárások folyamatairól, a pénzintézetek egyoldalú szerződéskötési és –felmondási gyakorlatáról, valamint az ügyfelek jogairól. A támogatási lehetőségeket folyamatosan közzétesszük, mint ahogyan az időközben megváltoztatott törvényi rendelkezésekről is tájékoztatunk. A tőlünk segítséget kérőket az eljárásban tanácsainkkal végig segítjük, mentoráljuk. Teljes mértékben díjazás nélkül, saját anyagi forrással dolgozunk.

Nevezett honlapok elérhetőségei és nyitásának időpontjai:

-          2009. október: www.nincsigazsag.freeblog.hu

-          2009. november: www.oknyomozo.freeblog.hu

-          2011. január: www.fogyatekkalelek.freeblog.hu

-          2011. március: www.jogsertesek.blog.hu

2011. március közepén indítottuk útjára a Facebook közösségi oldalán az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződést.

Működési célunk:

Fő célunk a bejelentett panaszok okainak feltárása, és mindkét fél számára a kialakult helyzet megnyugtató rendezése. A későbbi viták megelőzésére tájékoztatjuk az ügyfeleket a kötelezettségeikről és a jogaikról, és az utóbb esetleg felmerülő hátrányokról és lehetőségekről is. Célunk, hogy a hozzánk fordulók előre ismert, és tudomásul vett feltételekkel, a legkedvezőbb megoldást megtalálva kössenek szerződést a bankokkal. Banki hitelszerződés, illetve közüzemi szolgáltatói szerzödés felmondása esetén az árverezést megelőzően bonyolított banki értékbecslés ítéletének ellenőrzéséhez piackutatást végzünk, hogy az ingatlan ne kerülhessen áron aluli értékesítésre.

Kiemelt feladatunknak tekintjük, hogy feldolgozzuk a hozzánk forduló panaszosoktól kapott adatokon, információkon keresztül a magyarországi hitelezéssel, közüzemi szolgáltatásokkal, eladósodottsággal kapcsolatos helyzetképet, és naprakész információval, probléma-feltárással segítsük a felügyeleti szervek és a jogalkotók ezirányú munkáját. Kutatásokat végzünk az elhelyezési lehetőségek érdekében,  megelőző céllal, hogy a kilakoltatás után egyetlen család sem kerüljön utcára. A kutatási adatok, statisztikák hozzájárulnak a törvényalkotók, az önkormányzatok, és a felügyeleti szervek munkájához.

Az Iroda által mentorált személyek minimálbér alatt élő családok, munkavállalók, munkanélküliek, illetve álláskeresők, akiknek egy közös vonásuk van: devizahitelesek, vagy közüzemi díjhátralékosok. A fizetési nehézségekkel küzdők, közüzemi díjhátralékosok, illetve már felmondott hitellel rendelkező emberekkel vagyunk jelenleg is kapcsolatban, végrehajtási eljárás megindulása előtt, alatt és után. Tanácsokkal segítjük, megfelelő pénzügyi-, törvény- és jogszabályismerettel a banki- és végrehajtási eljárásokban való aktív részvételüket, a bankkal, közüzemi szolgáltatókkal való megegyezésre késztetjük őket. A fizetési késedelem, illetve mulasztás okán felmondott szerződések esetében bírósági eljárás kezdeményezését javasoljuk, kérve a bíróság általi tartozásrendezés módjának megállapítását.

A kilakoltatások után közvetítünk a gyámügyi hivatalok, a családsegítő központok, valamint az önkormányzatok és a kilakoltatott személyek között, támogatási lehetőségek után kutatva, hogy a kilakoltatott gyermekek lakhatása és ellátása megoldódhasson a kilakoltatás után is. Célunk ezzel az: ne emeljék őket hatósági gondozásba a kilakoltatás után. Ehhez is statisztikai adatgyűjtést végzünk, felkutatjuk az elhelyezési lehetőségeket. Kampányokat szervezünk annak érdekében, hogy azok a személyek, akik több ingatlannal is rendelkeznek a füzesabonyi régióban, legalább egy ingatlant ajánljanak föl ún. „Menekülés - Házként”, hogy amíg a kilakoltatott szülő a gyermekével nem talál megfelelő albérletet, melyet meg is tud fizetni, legyen hol lakniuk. Ez szükséges, és kellő, tekintetbe véve azt: ha a szülő elveszíti állandó lakcímét, egyben elveszíti a szociális ellátásokhoz való jogát is. Távolabbi céljaink között szerepel az ország területén található, elhagyott laktanyák újrahasznosításának kivitelezése is. A kampányban való részvételi kérelmünkkel megkeressük a Heves megyében található önkormányzatokat, hogy a felajánlásban való részvétel lehetőségét népszerűsítsék.

Összefogással a Kilakoltatások Ellen társadalmi Szervezödés (ÖKETSZ)

kilakoltatasokellen@gmail.com

Az 1924-es Genfi Nyilatkozat fogalmazta meg először a gyermekek védelmének általános igényét. Kimondta, hogy az éhező gyermeket táplálni kell, a beteget gyógyítani, a szellemi fejlődésben elmaradottat támogatni, a züllés útján lévőt új útra téríteni, az árva és elhagyott gyermekeket összegyűjteni és támogatni kell. Ez azonban – ahogy a neve is mutatja – csak egy deklaráció, s nem kötelezettségeket magába foglaló, garanciákat tartalmazó nemzetközi szerződés. Az 1948. december 10-én az ENSZ Közgyűlése által elfogadott határozat, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Az ebben deklarált alapvető jogok (mint például az élethez, biztonsághoz való jog, a kényszermunka, kínvallatás és rabszolgaság tilalma stb.) természetesen a gyermekeket is megillető jogok, s 25. Cikke elismeri a gyermekek különleges segítséghez és támogatáshoz való jogát is. Külön kiemeli még a gyermekek szociális védelem szempontjából való teljes egyenlőségét. A nők és gyermekek személyes szabadságának védelmét célozta a rabszolgaság, a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában kötött 1956-os genfi egyezmény. A korábban már említett, az ENSZ Közgyűlése által 1959-ben elfogadott Gyermekek Jogairól Szóló Nyilatkozat kiemel néhány fontos alapelvet (diszkrimináció teljes kizárása, gyermek érdekének döntő szerepe, gyermek védelmének és segélyezésének minden körülmények közötti elsőbbsége), s felsorolja azokat a jogokat, amelyek minden gyermeket feltétel nélkül megilletnek. Ez szintén nem kötelező erejű, de irányt mutató, nagy jelentőségű okmány.

Az 1961-ben elfogadott, a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény alapján minden szerződő állam megadja az állampolgárságot annak a területén született személynek, aki egyébként hontalan lenne. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (melyet Magyarországon az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki) megfogalmazott klasszikus szabadságjogok (élethez, szabadsághoz, személyi biztonsághoz, jogorvoslathoz való jog; törvény előtti egyenlőség; rabszolgaság, kényszer – és kötelező munka, kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód tilalma stb.) a kiskorúak számára is biztosított jogok, de ez az egyezmény már tartalmaz néhány kifejezetten a gyermekek védelmét szolgáló rendelkezést. Pl.: A 24. Cikk szerint minden gyermeknek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, vagy születésre való tekintet nélkül joga van arra a védelemre, amelyet őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről megilleti. A másik 1966-os egyezmény a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amely szintén tartalmaz gyermekekre vonatkozó szakaszokat, elsősorban az oktatás (13. Cikk) és az egészségügy (12. Cikk) területén, valamint rögzíti, hogy a gyermekeket és a fiatalkorúakat védeni kell a gazdasági és társadalmi kizsákmányolással szemben (10. Cikk).

Az ENSZ Közgyűlése 1974-ben újabb nyilatkozatot fogadott el, amely a nőket és gyermekeket rendkívüli állapot és fegyveres konfliktus idején védi az elnyomástól, a kegyetlen és embertelen bánásmód minden formájától.

Az 1989-es Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény (továbbiakban csak: Egyezmény), az egyetlen olyan nemzetközi szerződés a világon, amelyet az ENSZ tagállamai közül a legtöbb ország a leghamarabb ratifikált, és amelyhez hazánk 1991-ben fenntartás nélkül csatlakozott. (Az Egyezményt az 1991. évi LXIV. törvény hirdette ki.) Az Egyezmény már számos, a gyermekkorhoz kapcsolódó speciális jogot biztosít, jóval szélesebb körben, mint az említett egyezmények. Valójában a legszélesebb körű emberi jogi előírásokat adaptálja a gyermekek világába, olyan jogokat fogalmazva meg, amelyek korábban általában a társadalmak felnőtt tagjait illették meg. (pl. egyesülési és gyülekezési jog stb.) Az okmányban deklarált jogok megvalósulásának ellenőrzésére a szerződés egy 10 fős bizottságot hozott létre, a Gyermek Jogainak Bizottsága elnevezéssel, hogy a megfogalmazott jogok által nyújtott biztonságot a kiskorúak a valóságban is élvezhessék, s azok ne csak szép szólamok maradjanak. Az Egyezmény értelmében a részes államok kötelesek a deklarált jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről – meghatározott időközönként - jelentést készíteni és azt a Bizottság elé terjeszteni, amely a Gazdasági és Szociális Tanács útján tájékoztatja az ENSZ

Közgyűlését. Az ellenőrzésben részt vesznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakosított intézményei, így az UNICEF is. Minden csatlakozó állam köteles az első jelentést az Egyezmény adott országban történő hatályba lépésétől számított 2 éven belül megtenni. Ez a határidő Magyarországon 1993. november 6-án járt le, ám a dokumentum csak 1996-ban készült el.

Az Egyezmény 8. Cikke megfogalmazza mindenki jogát arra, hogy magán- és családi életét tiszteletben tartsák. Miután Magyarország is csatlakozott az Egyezményhez, már hazai állampolgárok is élhetnek e lehetőséggel. A gyermekjogok szempontjából jelentős tény, hogy az Egyezmény nem írja elő a hazai jog szerinti cselekvőképességet a panasz benyújtásának feltételeként, így azt a kiskorúak is megtehetik, akár törvényes képviselőjük engedélye nélkül is.

A magyar Alkotmány is biztosít külön jogokat a kiskorúak számára. Így kimondja, hogy külön szabályok biztosítják a fiatalok védelmét a munkavégzés során, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van arra a védelemre, amely fejlődéséhez szükséges, árvaság esetén pedig a megélhetéshez szükséges ellátás illeti meg őket.

Ha a jogforrásokról beszélünk, nem szabad kifelejteni a felsorolásból az 1952. évi IV. törvényt, amely a házasságról, a családról és a gyámságról szól, /a köznyelv csak családjogi törvénynek (Továbbiakban: Csjt.) nevezi/, s tartalmazza a szülő és gyermek kapcsolatát rendező alapvető szabályokat. Az 1991-ben törvénybe iktatott New York-i Egyezmény, az Alkotmány és a Csjt. mellett nagy jelentősége van az 1997. évi XXXI. törvénynek, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szól. (Továbbiakban: Gyvt.) E törvény tartalmazza a nemzetközi dokumentumban megfogalmazott gyermeki jogok azon részét, melyek érvényre juttatása a családi jog feladata.  E törvényi szintű szabályozást egészítik ki a különböző rendeletek, amik a gyámügy területére tartozó részletszabályokat tartalmazzák. / Ilyen a 149/1997. (IX. 10.) korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról; a 281/1997. (XII. 23.) korm. rendelet a gyermekjóléti és gyermekvédelmi személyes gondoskodást nyújtó intézmények működésének engedélyezéséről; valamint a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről./

Az Egyezmény bevezető részben fogalmazódik meg, hogy „a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot”, és hogy „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különleges védelemre és gondozásra van szüksége”. Ezt a védelmet elsősorban a szüleiktől kell megkapniuk, amit az Okmány 5. cikke úgy fogalmaz meg, hogy „a részes államok elismerik a szülőknek (…), a gyermekért törvényesen felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek (…) jogai gyakorlásához iránymutatást és tájékoztatást adjanak.” Ezek a rendelkezések a gyermekek speciális jogi helyzetére tekintettel kiemelkedő fontosságúak. A jog ugyanis elismeri a gyermekek jogalanyiságát, azaz születésüktől (egyes államokban fogantatásuktól) kezdve jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. Koruknál, fejlettségüknél fogva azonban nem, vagy csak korlátozottan képesek az őket megillető jogosultságok gyakorlására, azaz a jog nyelvén szólva korlátozottan cselekvőképesek vagy cselekvőképtelenek. Ahhoz tehát, hogy jogaikkal élni tudjanak, szükségük van a felnőttek segítségére. Nevükben törvényes képviselőjük vagy gyámjuk jár el. Ezért fontos, hogy a gyermekek jogaira vonatkozó rendelkezések mellett mindig megjelenjenek azok a felnőtti kötelezettségek, amelyek e jogok érvényesülését biztosítják. A gyermekek különleges védelemhez és segítséghez való jogát hazánk Alkotmánya is elismeri, mely szerint a „Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.” A szülők e kötelezettségét a Gyvt. is megfogalmazza a 12.§ (4) bekezdésében, amikor kimondja, hogy a szülő köteles „gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni, gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni”.  A Csjt. ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelezettsége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben képviselje.” /86. § (1) /

A család fontosságából következik az Egyezmény azon rendelkezése, hogy a gyermeket nem szabad szüleitől, ezek akarata ellenére elválasztani, kivéve, ha ez a gyermek mindenekfelett álló érdekében szükséges. A családjától valamilyen oknál fogva megfosztott gyermek pedig az állam különleges védelmére jogosult. Az állam különleges védelme pedig nem azt jelenti, hogy hozzásegíti a bankokat ahhoz, hogy a szülőt kilakoltassa, majd a kilakoltatott elveszi a gyermekét.

Az Európa Tanács Bizottságának /77/ 33. számú határozata is iránymutatást ad arra nézve, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a gyermek családból való kiemelését szükségessé tevő helyzet megfelelő intézkedésekkel nem volt megelőzhető és a kiskorú családjától való elválasztása elkerülhetetlenné vált. Ebben az esetben nem a „rossz” szülőktől kell megvédeni a gyermeket, így a családból való kiemelése sem tekinthető véglegesnek, hanem a gyermek érdekében tett intézkedésekkel együtt megfelelő intézkedéseket kell tenni a szülők segítésére is. A banki kilakoltatások esete nem az az eset, amikor egy kiskorú elválasztása a szüleitől elkerülhetetlen volna. csakhogy ehhez az államnak közbe kellene lépnie megfelelő, vonatkozó-megszorító szabályozással a bankok felé. nem utolsósorban pedig a szülőt kötelező jelleggel segítenie is kel, azaz, ha a szülő kilakoltatást szenved el, az államnak kötelezően biztosítani kell a szülő és kiskorú gyermeke lakhatását, és a további, szükséges szociális ellátásukat.

A kiskorúakat integrálni kell a lakóhely társadalmába, és nem szabad olyan „rezervátumban” tartani, ahol izolálódik a külső világtól. A gyermeket lehetőleg abba a közösségbe kell integrálni, amelybe szülei is tartoznak, hiszen elsődleges cél, hogy a gyerekek hazatérhessenek és csak másodlagosan szabad azzal számolni, hogy a kiskorú nem fog visszakerülni családjához. Miután hazánk csatlakozott az Európa Tanácshoz, így annak határozataihoz is alkalmazkodnia kell.

„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.” (6. §) „A gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutását biztosítsa. A gyermek szülője jogosult arra, hogy a gyermeke nevelkedését segítő ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon.” (12. §) Ezt a szabályozás összhangban van az Egyezménnyel is, melynek 18. Cikke ezt így fogalmazza meg: „A részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.”

Ha a gyermek családjából való kiemelése mégis szükségessé vált, akkor a szülő joga az is, hogy a gyermeke családba történő visszahelyezése érdekében a települési önkormányzattól - a nevelésbe vétel okának elhárításához, a körülmények rendezéséhez, a gyermeke családba való visszailleszkedéséhez - segítséget kapjon. A szülőt az említett jog mellett azonban plusz kötelezettség is terheli, hiszen minden tőle elvárhatót meg kell tennie gyermeke családba történő visszahelyezése érdekében. A gyermek családban történő nevelkedéshez való joga – ahogy az idézett törvényszövegekben is olvashatjuk – az állam tevékeny közreműködését is igényli, hiszen a szükséges segítséget és tájékoztatást, az államot megjelenítő hatóságok kötelesek nyújtani. E szervek elsődleges kötelezettségének is a gyermek családban tartásának segítését tekinti, és a gyermekvédelem fogalmát ennek megfelelően adja meg. Ezt a 14.§ az alábbi módon rögzíti: A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység.

A gyermeket csak törvényben meghatározott esetben lehet családjából kiemelni, és csak anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem kerülhet sor kiemelésére.

Átmeneti nevelésbe vételt akkor alkalmaz a gyámhivatal, ha a gyermek fejlődését családi környezete veszélyezteti és ezt a helyzetet alapellátással és védelembe vétellel sem lehet megszüntetni, és a kiskorú tágabb családban való gondozása sem biztosítható. Az átmeneti nevelésbe vétel addig áll fenn, míg a gyermek családja képessé válik a gyermek visszafogadására. Ez a sors fog várni a kilakoltatott szülők gyermekeire. ….

A gyermek családban maradásához ad támogatást a 15/1998. (IV. 30.) NM. rendelet is, mely a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szól. Ezen jogszabály szerint a gyermeket, illetve szülőjét tájékoztatni kell mindazokról a jogokról, támogatásokról és ellátásokról, amelyek összefüggésben állnak a gyermek testi, lelki egészségének biztosításával, családban történő nevelkedésének elősegítésével. A jogokról, támogatásokról és ellátásokról történő tájékoztatást pedig úgy kell szervezni, hogy arról a gyermek - fejlettségétől függően - önállóan, törvényes képviselője nélkül is tudomást szerezhessen. Ha azonban a gyermek családon kívüli elhelyezése vált szükségessé, a gyermekjóléti szolgálat a családból kiemelt gyermek visszahelyezését segítő családgondozást köteles végezni. Itt tehát ismételten megjelenik az az alapvető követelmény, hogy a kiskorú környezetétől való elválasztása nem tekinthető automatikusan véglegesnek. A gyermekjóléti szolgálat családgondozója e feladatának teljesítése során elsősorban a szülőket támogatja a nevelésbe vétel megszüntetéséhez szükséges feltételek megvalósításában, a gyermekkel való kapcsolattartásban, hiszen ennek elérése érdekében a felnőttek képesek igazán lépéseket tenni, és nem a gyermeke. Mit kötelező megtennie a családsegítő központoknak? Többek között: közreműködés a család lakáskörülményeinek rendezésében, a lakás felszerelésének és berendezésének elfogadhatóvá tételében, a szülők szociális és egyéb ellátásokhoz való hozzájutásának, ügyeik intézésének támogatása, stb.

A Csjt.-ben a szülői felügyelet megszüntetésének feltételeinél jut kifejezésre az az elv – bár a jogszabály nem fogalmazza meg konkrétan -, hogy a gyermeket csak végső esetben szabad kiemelni családjából.  E törvényünk lehetőséget ad arra is, hogy a bíróság a gyermeket kivételesen harmadik személynél helyezze el. Ennek azonban feltétele, hogy mindkét szülőnél történő esetleges elhelyezése a kiskorú érdekét veszélyeztesse, és a harmadik személy (akit a bíróság általában tanúként hallgat meg és meghallgatása nélkülözhetetlen) a gyermek nála történő elhelyezését kérje.  Ilyen harmadik személy lehet például a nagyszülő is.

Az Egyezmény szerint a családjától megfosztott gyermek az állam különleges védelmére és segítségére tarthat igényt.

A gyermekvédelmi rendszer végső célját találóan fogalmazza meg Herczog Mária: „Ha a társadalom és az állam intézményeikkel nem képesek megakadályozni, hogy elhagyott gyermekek létezzenek, kötelessége az államnak és a társadalomnak egyaránt gondoskodni arról, hogy el ne vesszenek az élet számára.„

Nem az Egyezmény prambulumában, hanem annak 3. cikkében fogalmazódik meg az egyik szerintem legfontosabbnak tekinthető alapelv, amely előírja, hogy „a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban”. E kötelezettség rögzítését a gyermekek speciális helyzete követeli meg, és azért tartom nagyon fontosnak, mert ebből levezethető a gyermek családban történő nevelésének elve, a diszkrimináció tilalma és az Egyezmény szinte valamennyi rendelkezése, valamint a jogalkotás irányát is megszabja. Ha pedig a jogszabályok valamely kérdést, problémát egyáltalán nem, vagy nem egyértelműen rendeznek, a megoldás kialakításához ez az elv iránymutatást ad.

Gyermekvédelmi törvényünk e kötelezettséget az alapelvek között a következőképpen szabályozza: „A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogaikat biztosítva járnak el.” Így tehát a gyermek alapvető érdekében kerülhet csak sor a családi életbe történő beavatkozásra, a gyermek családból való kiemelése után ezen elv figyelembevételével kell meghatározni a gyermek gondozási helyét.

„Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket. Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket. Az Egyezményben részes államok, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket figyelembe véve (…) szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban. ”

Az Európai Szociális Kartához való csatlakozáskor is kötelezettséget vállalt a Magyar Köztársaság arra, hogy a család teljes körű fejlődéshez szükséges feltételek biztosítása érdekében olyan intézkedésekkel támogatja a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a szociális és családi juttatások, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása, a fiatal házasoknak nyújtott kedvezmények és egyéb megfelelő eszközök.

A hazánkban manapság uralkodó anyagi körülmények között a gyermek jóléthez való joga a gyakorlatban nehezen megvalósítható kötelezettséget támaszt. Ha ugyanis a családban az egy főre eső jövedelem a jogszabályok által biztosított támogatásokkal együtt is nagyon alacsony (mert például az egyik vagy mindkét szülő munkanélküli), akkor jólétről az állami, önkormányzati segítség ellenére sem beszélhetünk. Az országgyűlési biztos 1999. évi beszámolója is a gyermek szociális biztonságának megteremtését tartja a gyermekvédelem egyik legkritikusabb pontjának. Az ombudsman fellépését ezen a területen azonban korlátozza, hogy a szociális jogok szférája a második generációs alkotmányos jogok közé tartozik, és ahogy erre az Alkotmánybíróság több határozatában utalt, e jogoknak nincs abszolút értékük. Ez azt jelenti, hogy megsértésük csak akkor állapítható meg, ha az állam szociális gondoskodása minimális határ alá esik. Az állam tehát köteles a gyermeket érintő különböző szociális juttatások jogszabályi hátterének kidolgozására, és e juttatások érvényesítésére.

Sok probléma hátterében anyagi nehézségek állnak, amit a gazdasági fellendülés orvosolhatna. Fontosnak tartom még egyszer hangsúlyozni, hogy a gyermekek alkotmányos jogai általában megegyeznek a felnőttekével, és ezt az országgyűlési biztos 1999. évi beszámolója is megerősíti. A kiskorúak, bár életkorukból adódóan bizonyos politikai jogokat – pl. választójog – nem gyakorolhatnak, valamennyi egyéb alapvető jognak ugyanúgy alanyai, mint a felnőttek. Mivel azonban a gyermekek sokkal kevésbé képesek saját érdekeik érvényesítésére, az Alkotmányban is megjelenő többletjogosítványok illetik meg őket. Ezen alkotmányos jogok érvényre juttatása érdekében viszont nem elegendő a gyermeki jogokat passzív módon tiszteletben tartani, hanem az államot olyan aktív beavatkozási kötelezettség terheli, melynek elmulasztása esetén visszásságot lehet megállapítani. Az ilyen jellegű szabályozásra a gyermekek korára, testi és szellemi fejlettségükre tekintettel van szükség.

1/2010. (VI.28.) PK vélemény foglal állást a szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályainak alkalmazása során a polgári peres eljárásban felmerült számos jogalkalmazási kérdésben. A Legfelsőbb Bíróság az ezzel kapcsolatos PK.32. sz. állásfoglalását meghaladottnak tekinti.

Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Ez az a jogkövetkezmény, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia, illetve, amelyre bárki határidő nélkül hivatkozhat. Megtámadhatóság esetén azonban ez a szabály csak akkor alkalmazható, ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a Ptk. 237.§. alapján mind semmisség, mind megtámadhatóság esetén a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján, az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között alkalmazza. Az eredetei állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni.

Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást, és erre képes is.

Ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt, a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánítja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása akár eredeti, akár utólagos irreverzibilitás folytán, nem lehetséges, vagy nem célszerű, és a szerződés érvényessé sem nyilvánítható, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről.

A bíróság a fél által kért jogkövetkezmény helyett az érvénytelenség más jogkövetkezményét is alkalmazhatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.

A kamat, illetve a használati díj az eredeti állapot helyreállítása körén kívül eső olyan járulékos igények, amelyek a visszatérítendő pénz-, illetve dologszolgáltatás adott időtartamon keresztül történt birtoklásán és használatán, mint többlettényállási elemen alapulnak. Az egymás egyenértékű szolgáltatásait kölcsönösen használó felek egyike sem kötelezhető a másik javára használati díj, illetve kamat megfizetésére, amíg a szerződés érvénytelenségét a bíróság ítélettel meg nem állapítja. A másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél ilyen kérelemre kamat, illetve használati díj megfizetésére köteles.

A szerződés érvénytelensége azt jelenti, hogy az ilyen ügyletnek nincs kötelem-keletkeztető hatálya, az ilyen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan. A Ptk. 198.§. (1.) bekezdés terminológiáját alkalmazva: az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére. Az eljárási szabályok koncepcionális változásainak (1999. évi CX.tv.) hatására megváltozott bírói gyakorlat az érvénytelenség hivatalból figyelembe vehető jogkövetkezményének már csak azt tekinti, hogy a bíróság nem adhat jogsegélyt a semmis szerződéssel elérni kívánt joghatás eléréséhez. Vagyis semmis szerződés esetén a bíróság hivatalból csak a semmisség megállapítására, és az ilyen szerződésre alapítottan előterjesztett igény elutasítására szorítkozhat, illetve semmis szerződésnél egyedül az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, amelyre bárki határidő nélkül hivatkozhat. A megtámadható szerződés mindaddig érvényes, amíg azt az arra jogosult meg nem támadta. Ebből következően a megtámadható szerződésnél az érvénytelenség általános jogkövetkezménye is csak eredményes megtámadás esetén alkalmazható. Az érvénytelenség Ptk. 237.§. szerinti további jogkövetkezményeit a bíróság semmisség esetén sem alkalmazhatja hivatalból, hanem mind semmisség, mind megtámadhatóság esetén erre csak az általános eljárásjogi szabályok alapján, tehát a fél erre irányuló kérelmére kerülhet sor.

A semmisségre való határidő nélküli hivatkozás tétele csak az érvénytelenség általános jogkövetkezményének az érvényesülésére vonatkozik, nem jelenti azonban a restituciós, illetve elszámolási igények érvényesíthetőségének a határidő nélküliségét. Mind az elévülés, mind az elbirtoklás csak a fél kérelmére vehető figyelembe, hivatalból nem.

Az eredeti állapot helyreállítása csak a dolog tulajdonának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges, amelyek eredetileg mindig reverzibilisek. A dologszolgáltatások esetében különböző okokból utóbb lehetetlenné válhat a dolog természetbeni visszaadása, vagyis utólagos irreverzibilitás következhet be. Pl. a megvett dolgot továbbértékesítik, feldolgozzák, vagy az megsemmisül. A Legfelsőbb Bíróság a PK: 32. sz. állásfoglalásával lehetővé tette az eredeti állapot értékben történő visszaállítását, mivel pénzben bármely szolgáltatás értéke kifejezhető. Csakhogy az eredeti állapot helyreállítása jogintézményének előfeltétele, hogy valamennyi teljesített dologszolgáltatás a visszakövetelés időpontjában is reverzibilis legyen, ennek okán kimondható, hogy a PK. 32. sz. állásfoglalás meghaladottnak tekinthető. Ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudja visszaszolgáltatni, akkor az érvénytelenség jogkövetkezménye a felek jogviszonyában nem a Ptk. 237.§. (1.) bekezdése alapján, hanem a Ptk. 237.§. (2.) bekezdése szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás és az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítése útján vonható le.

Az elévülés, illetve elbirtoklás igényérvényesítést gátló joghatása szempontjából alapvető kérdés, a restuticiós igények jogi jellegének a megítélése. A bírói gyakorlatban a jogi jellegét illetően az uralkodó felfogás aszerint különböztet a restuticiós igények között, hogy dologszolgáltatás, vagy pénzszolgáltatás visszatérítése iránti igényről van-e szó. Az eredeti állapot helyreállítása címén a reverzibilis dologszolgáltatásra vonatkozó visszatérítési igény dologi jogi igény (rei vindicatio: Ptk. 115.§. (3.) bekezdés), hiszen a szerződés érvénytelensége folytán a dologszolgáltatáson a másik fél nem szerezhetett tulajdont. A dologi jogi igény harmadik személyekkel szemben is érvényesíthető (ingatlan esetében a törlési per korlátai között).Az érvénytelen szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény viszont kötelmi igény, hiszen a pénzből nem ugyanazt, hanem ugyanannyit kell visszatéríteni. Mindebből következően, ha dologszolgáltatás áll szemben pénzszolgáltatással, az egyes szolgáltatások visszakövetelésének időbeli lehetősége különböző, hiszen míg a kötelmi pénzkövetelés az általános 5 éves elévülési idő alatt elévül, addig a tulajdoni igény nem évül el, hanem érvényesítésének csak a birtokban lévő szerződő fél elbirtoklással történő tulajdonszerzése szab határt.  

Az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogi szempontból egységes jogintézmény. Az eredeti állapot helyreállításának lényege, hogy az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások esetén ez csak akkor valósul meg, ha a visszatérítés is kölcsönösen megtörténik. Ebből következően csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki a maga részéről is képes, és kész az általa kapott szolgáltatás visszatérítésére. Ez tekintendő ugyanis a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlásnak (Ptk. 4.§. (1.) bekezdés). Vannak ez alól bizonyos kivételek, ilyen az, amikor a felperes korlátozott jogi érdekeltsége folytán csak egyoldalúan kerülhet sor az eredeti állapot helyreállítására. Ez a helyzet a hitelező által a Cstv. 40.§.-a alapján, vagy az ügyész által a Ptké. 36/A.§. alapján előterjesztett kereseteknél, illetve általában minden olyan esetben, amikor a szerződő felek körén kívül álló harmadik személy felperes korlátozott jogi érdekeltsége folytán nincs mód a szerződő felek egymás közötti jogviszonyának a teljes körű rendezésére.

Annak mérlegelésénél, hogy a bíróság melyik jogkövetkezményt választja, a Legfelsőbb Bíróság feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó PK. 267. sz. állásfoglalásának II. pontja az irányadó: „Annak eldöntésénél, hogy a bíróság jogkövetkezményt alkalmazza, jelentősége van annak, hogy a felek a szerződést milyen mértékben teljesítették, a teljesítést követően mi lett a szolgáltatások sorsa, a szerződés folytán milyen változások következtek be a felek helyzetében, nem utolsó sorban a felek perbeli nyilatkozatainak.” Ugyanezt hangsúlyozza az 1/2005. PJE számú jogegységi határozat III/3. pontja is, mely szerint az érvényessé nyilvánítás a bíróság ex tunc hatályú konstitutív döntése. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, orvoslása során a bíróság alakítóan nyúl bele a felek szerződésébe, lényegében módosíthatja azt. Ez viszont nem azonos a Ptk. 241.§. szerinti bírói szerződésmódosítással. A bírói gyakorlat az érvényessé nyilvánítás esetkörébe vonja az érvényessé válás/konvalidálódás eseteit is, vagyis, amikor az érvénytelenség oka magától hárul el, vagy azt a felek maguktól hárítják el.

A Ptk. 237.§. (2.) bekezdés szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézménye olyan esetekben jelent megoldást, amikor az eredeti állapot nem állítható helyre, és a szerződés érvényessé sem tehető, tehát az érvénytelenség egyik jogkövetkezménye sem alkalmazható. Ilyen esetekben a bíróság a hatályossá nyilvánítással voltaképpen elismeri a bekövetkezett tényhelyzetet, és ex nunc hatállyal rendezi a jövőre nézve a felek jogviszonyát, amennyiben rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékének az elszámolásáról. Erre akkor van szükség, ha a szerződés alapján az egyik fél már teljesített, az ellenszolgáltatás teljesítésére azonban még nem került sor. A pénzbeli megtérítésre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha ennek hiányában a fél jogalap nélkül gazdagodna, ami akkor áll fenn, ha a fél saját szolgáltatását még nem, vagy csak részben teljesítette, miközben a másik fél már teljesített. A „hatályossá nyilvánítás” egy sui generis fogalom, nem azonos a szerződés hatályosságának kötelmi jogban használt fogalmával, hiszen csak érvényes szerződés lehet hatályos.

A bíróság nem biztosíthat a szerződésnek olyan joghatásokat, mintha az érvényes volna. A hatályossá nyilvánítás alkalmazásával a bíróság nem kényszerítheti ki az érvénytelen szerződés teljesítését.

Ha elvileg többféle jogkövetkezmény alkalmazására is lehetőség van, pl. feltűnő értékaránytalanságnál, akkor a bíróságot mérlegelési jogkör illeti meg. A bíróság e mérlegelés során nincs kötve a felek kereseti, illetve viszontkereseti kérelmeihez, hanem azoktól eltérő érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása mellett is dönthet. Nem alkalmazhat azonban olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. Ezt a korlátot a Ptk. tételes jogi szabállyal nem mondja ki, ez azonban egyenesen következik a polgári jogban vezérelvnek tekintendő magánautonómia minél szélesebb körű biztosításának követelményéből.

Érvényes szerződéses jogcím hiányában a jogalap nélküli gazdagodás az a szubszidiárius kötelmi jogi jogcím, amely alapján az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezhetőek, mindazokban az esetekben, ahol dologi jogi rendezésre nincs lehetőség. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél sem kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval: meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Ezt az elvet kell érvényesíteni az érvényessé nyilvánítás, illetve a hatályossá nyilvánítás során is, az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megítélésekor.

A szolgáltatások visszatérítése már a teljesítés időpontjától esedékessé vált, tehát a visszaadásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van. A pénzszolgáltatás után ezért a kifizetéstől számított késedelmi kamat jár, míg az ingatlan után a szokásos bért (haszonbér), egyéb vagyontárgy birtoklásáért pedig az eset körülményeinek megfelelő használati díjat kell elszámolni a birtoklás teljes időtartamára. Itt nem késedelmi kamatról, hanem ún. egyenértéki kamatról van szó. A kamat és használati díj dogmatikai alapja nem a késedelem, hanem a jogalap nélküli birtoklás. Elszámolásuk dogmatikai alapja pedig a jogalap nélküli gazdagodás.

Összegezve: az érvénytelen szerződés alapján a másik fél által teljesített szolgáltatást birtokló és használó fél jogi helyzetére a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni (Ptk. 363.§. (1.) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 195.§.). A jogalap nélküli birtoklás szabályai jóhiszemű és rosszhiszemű birtoklás kötött különböztetnek. E szabályoknak a kamat és használati díj iránti igényekre vonatkozó alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a Ptk. 195.§. rendelkezései csak arra az esetre irányadók, amikor csak az egyik fél birtokolja jogalap nélkül a másik szolgáltatását, ezzel szemben az érvénytelenségi perben az eredeti állapot helyreállítása során mindkét fél jogalap nélküli birtokosnak minősül, a másik fél szolgáltatása tekintetében. Ebből következően a felek a jogerős bírósági döntéssel előírt egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségük időpontjáig, vagyis a teljesítési határidő lejártáig a kölcsönösen birtokolt szolgáltatások hasznaival egymással szemben kötelesek elszámolni. Ez a tétel egyenértékű szolgáltatások kölcsönös használata estére vonatkozik. Ha azonban az érvénytelenség oka éppen az egyenértékűség hiányában áll, pl. uzsora, vagy feltűnő értékaránytalanság, illetve az érvénytelen szerződés ingyenes, akkor a szolgáltatások kölcsönös használata nem kompenzálja egymást. A másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél tudja, hogy ő maga még nem teljesítette a saját szolgáltatását, ezért az ő jogi helyzete a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokoséval analóg, és ezért ő a másik fél kérelmére a Ptk. 195.§. (3.) bekezdés értelmében kamat, illetve használati díj megfizetésére köteles.   

Az Öpt. 30.§. (2.) bekezdése kimondja, hogy a pénztár a fedezeti alap terhére a befektetési tevékenység és a szolgáltatások teljesítése kivételével harmadik személyekkel szemben kötelezettséget nem vállalhat. A 36.§. (7.) bekezdése szerint a pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsájthat ki, hitelt, vagy kölcsönt a fedezeti alap terhére nem vehet föl. A hitelfelvétel részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza. A (8.) bekezdés kimondja, hogy a pénztár hitelt nem nyújthat, váltót nem fogadhat el, pénzügyi garanciát és kezességet nem vállalhat.

A bankgarancia a Ptk. szerint a bank kötelezettségvállalása arra vonatkozóan, hogy meghatározott feltételek mellett, így különösen bizonyos esemény beállta, vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A 9/2001 (MK 147) MNB rendelkezés szerint az akkreditív (okmányos meghitelezés) megnyitásával a hitelintézet az alapügyletben kötelezett megbízása alapján arra vállal kötelezettséget, hogy ha az akkreditív kedvezményezettje a megfelelő okmányokat benyújtja, részére meghatározott összeget megfizet. A bankgaranciát a Ptk. a szerződés biztosító mellékkötelezettségek között, az akkreditívet az MNB rendelkezés a fizetési módok között definiálja, de biztosítéki funkcióval kétségtelenül ez utóbbi is rendelkezik.

A vonatkozó pénztárszabályok nem tartalmaznak tilalmat a befektetési célú kötelezettségvállalásra. Ha a pénztár a befektetések körében kötelezettséget vállalhat, elvállalhatja az ehhez kapcsolódó biztosítéki jellegű kötelezettségeket is.

Az óvadék olyan szerződést biztosító mellékkötelezettség, amely fedezetet nyújt arra, hogy a jogosult a szerződés nem teljesítése esetén követelését az óvadék összegéből közvetlenül kielégítse. Abból az elvből, hogy a pénztár elvállalhatja a főkötelezettséget, elvállalhatja az ehhez kapcsolódó mellékkötelezettségeket is, következik az is, hogy az óvadékot a pénztár közvetlenül az alapügylet jogosultjának is adhatja. Az óvadéknyújtás rendeltetésével viszont ellentétes volna olyan korlátozás, amely szerint a pénzbeli óvadékot valamely meghatározott funkciójú számlán kell elhelyezni. Ez utóbbi elvet közvetve megerősíti az a jogszabályi rendelkezés, amely az értékpapír formájában adott óvadékra vonatkozóan teremt kivételt az értékpapírok elhelyezésére vonatkozó általános szabály alól.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001 (XII.26.) kormányrendelet 11.§. (3.) bekezdése kimondja, hogy a pénztár tulajdonában lévő értékpapírok kizárólag a letétkezelőnél helyezhetők el, kivéve az óvadékba helyezett értékpapírok esetét. Ebből következően nincs akadálya annak, hogy a nyugdíjpénztár az ingatlanbefektetés során igénybe vett bankgarancia, vagy akkreditív biztosítékaként a hitelintézetnek pénzben, vagy értékpapír formájában biztosítékot nyújtson.

A cégek belső életében előforduló vagyon elleni bűncselekmények közül a sikkasztásnak van jelentősége, a hűtlen kezelés mellett. A sikkasztó a vele szembeni bizalmat lopja meg, amikor eltulajdonítja a rá bízott értéket. A sikkasztás elkövetésekor a tulajdont olyan irányból éri támadás, ahonnan az ember nem számít rá, így nincs is a védekezésre felkészülve. A cégvagyon különösen érintett ebből a szempontból, hiszen annak kezelésében általában igen sok ember vesz részt. A Btk. 317.§. (1.) bekezdésében határozza meg az elkövetési magatartást, vagyis azt a cselekményt, amely megvalósítja a bűncselekményt. Tehát az az ember sikkaszt, aki a rá bízott idegen dolgot eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik. Nem tartozik a sikkasztás elkövetési magatartásához az eltulajdonított dolog elvétele, elvitele, vagy elszállítása.

A jogtalan eltulajdonítás esetében nem elég az eltulajdonítási célzat, hanem szükséges az eltulajdonítás ténylegessége. Erre tekintettel a sikkasztás kétmozzanatú cselekmény. Az első mozzanat a jogosult kizárása tulajdonjogának gyakorlásából, a második mozzanat a jogosítottat megillető részjogosítványok tényleges gyakorlása. A dologgal való sajátkénti rendelkezés minden olyan magatartás, melynek során az elkövető az erre jogosult személy engedélye nélkül időlegesen tanúsít olyan magatartást, amely a tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlását jelenti.

A személyi vagyont károsító sikkasztás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója.

A törvény a sikkasztás alapeseteként a legalább kisebb értékre elkövetett cselekményt bünteti. A törvény a szabálysértési értékre elkövetett sikkasztást csak minősített körülmények fennállása esetén bünteti, vagyis, ha azt bűnszövetségben, közveszély színhelyén, vagy üzletszerűen követik el. Ezek azonban csak vétségnek számítanak, és 2 évig terjedő szabadságvesztés mellett kiróhatnak még pénzbüntetést és közérdekű munkát is. Bűnszövetség akkor létesül, ha két, vagy több személy a bűncselekményeket szervezetten követi el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. Üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.

Az ennél nagyobb értékre elkövetett sikkasztás már bűntettnek számít. A büntetési tételek a sikkasztott érték növekedése szerint növekszik. 3 évig terjed a szabadságvesztés, ha nagyobb értékre, 1-5 év, ha jelentős értékre, 2-8 év, ha különösen nagy értékre, 5-10 év, ha különösen jelentős értékre követik el a cselekményt. A büntetési tétel az eggyel kisebb kategóriában megegyezik az utána következővel, ha valamelyik minősítő körülmény is fennáll. A Btk. alkalmazásában az érték csökkenése kisebb, ha meghaladja a 10 ezer forintot, de nem több 200 ezer forintnál. Nagyobb, ha meghaladja a 200 ezer forintot, de nem több 2 millió forintnál. Jelentős, ha meghaladja a 2 millió forintot, de nem több 50 millió forintnál. Különösen nagy, ha meghaladja az 50 millió forintot, d nem több 500 millió forintnál. Különösen jelentős, ha meghaladja az 500 millió forintot.

Ha az elkövető a szabálysértési értékre nézve folytatólagosan követi el a sikkasztást, és így az elkövetési érték a szabálysértési értéket meghaladja, amennyiben az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik, a folytatólagos cselekmény folytán összesített érték szerinti üzletszerűen elkövetett sikkasztás megállapításának van helye. Folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben, többször követ el.

A büntetés korlátlanul enyhíthető, és különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is, ha a sikkasztás elkövetője a cselekményt mielőtt azt felfedezték volna, a hatóságnak, vagy károsultnak bejelenti, és a kárt megtéríti, vagy megtesz minden tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében. A lopástól aszerint tudjuk megkülönböztetni a sikkasztást, hogy az elkövetőre az idegen dolgot rábízzák, tehát jogszerűen kerül a dolog a sikkasztó birtokába. Amíg a lopás mind a tulajdont, mind a birtokot sérti, addig a sikkasztás csak a tulajdon ellen irányulhat. A sikkasztáshoz szükséges rábízásnak nem feltétele, hogy az elkövető a dolog birtokosává váljék, hanem elegendő a bármely jogcímen történő birtokba vétel is. A rábízás olyan jogi aktus, amely kötelmi jogviszonyt létesít a jogosított és a birtokba vevő között. A birtokba adás jogcíme közömbös, lehet használat, őrzés, kezelés, gazdálkodás, stb. Nem minősül rábízásnak a dolog pillanatnyi átadása, amikor a tulajdonos a közelben tartózkodik, és helyzete ténylegesen olyannak tekinthető, mint aki változatlanul birtokolja a dolgot. Az ilyen dolog eltulajdonítása lopásnak minősül, mint ahogyan az is, ha a személy a neki megtekintésre átadott dolgot, vagyontárgyat jogtalanul eltulajdonítja.

A bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonjog. A bűncselekmény elkövetési tárgya olyan idegen dolog, amely értékkel bír, és az elkövetőre bízzák. Abban az esetben, ha a dolog közös tulajdonban van, a sikkasztás e dologra nézve nem követhető el. Figyelemmel arra, hogy a közös tulajdont képező oszthatatlan vagyontárgyak a másik tulajdonostársra eső eszmei tulajdoni hányada semmiféleképpen nem tekinthető rábízott idegen dolognak. A Btk. szerint dolog a villamos és gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely a benne tanúsított vagyoni érték, vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában, illetve az értékpapírszámla jogosultjának biztosítja.

A Btk. szerint az elkövetői körbe tartozik a tettes és a társtettes (társtettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Bűnsegédnek minősül az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. A sikkasztás bűncselekményének tettese csak az lehet, akire az idegen dolgot rábízták. Bárki más csak a bűncselekmény részese lehet.

Ezt a bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni. A lényeges momentum, hogy az elkövető tisztában van azzal, hogy a dolog átvételével nem szerez tulajdonjogot, és hogy magatartásával a tulajdonos tulajdonosi jogait korlátozza, vagy éppen lehetetlenné teszi. A törvényi tényállás a haszonszerzési célzatot nem tartalmazza, így mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal elkövethető a sikkasztás. Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék). Ezzel szemben gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet, vagy gondosságot elmulasztja. Az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy, vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. A halmazat tekintetében a sértettek számának van jelentősége. A sikkasztás rendbelisége a sértettek számához igazodik. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a sikkasztással halmazatban meg kell állapítani az annak leplezése érdekében elkövetett magánokirat hamisítást.

Az elkövetőre bízott idegen pénznek a saját pénz közé keverése, majd abból saját célra történő kiadása nem valósít meg sikkasztást abban az esetben, ha az átadott pénznek megfelelő összeg rendelkezésére áll a megbízottnak, és azt a megbízó rendelkezésére bármikor vissza is tudja adni. Lehetséges azonban olyan megbízás, amely a pénz ilyen kezelését kizárja. A pénzt akkor nem helyettesíthető dolognak, hanem egyedileg meghatározott dolognak kell tekinteni, s vele kapcsolatban csak olyan rendelkezések tehetők, amelyeket a megbízó engedélyez.

OBH 2958/2006. sz. állásfoglalása. Kapcsolódó ügyek: OBH 2763/2006., 2963/2006., 3740/2006.

Az Országgyűlési Biztosok Hivatalához érkezett több beadvány szerint a panaszosok 2003-ban az OTP Bank Rt.-től lakásvásárlási kölcsönt (Forrás-hitelt) vettek fel. A szerződéskötéskor a kölcsön kezelési költsége évi 2%, de legfeljebb havi 9000 Ft volt. A bank időközben megváltoztatta a hitel kondícióit, a kezelési költség 9000 Ft összegű felső határát eltörölte, amely azt eredményezte, hogy a panaszosok havi törlesztési kötelezettsége 10.000-20.000 Ft közötti összeggel növekedett. A panaszok alapján felmerült a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye, valamint a szerződési szabadság sérelmének gyanúja, ezért a panasz alapján az országgyűlési biztos általános helyettese vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredményes befejezése érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 18. § (4) bekezdése alapján tájékoztatást kért az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatójától. Érintett alkotmányos jogok: A Magyar Köztársaság Alkotmánya 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (a piacgazdaság elvéből következő szerződéskötési szabadság)

Az OTP Bank Rt. 2006. január 15. napjával megszüntette a 2001 augusztusa és 2003 júliusa között befogadott és ezt követően folyósított Forrás-hitelek esetében az évi 2%-os kezelési költség 9000 Ft összegű felső határát. Az intézkedés következében a hitelfelvevők által fizetendő törlesztő-részletek havi összege jelentősen megemelkedett, például az OBH 2763/2006. számú ügy panaszosának 13.600 forinttal az OBH 2958/2006. számú ügy panaszosának 18.245 forinttal, az OBH 2963/2006. számú ügy panaszosának 5893 + 15.289 forinttal, az OBH 3740/2006. számú ügy panaszosának pedig 11.125 forinttal. A vonatkozó hitelszerződések rendelkezése szerint „A hiteldíj (kamat és kezelési költség) változó mértékű, amelyet a Hitelezők a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosultak egyoldalúan megváltoztatni. A Hitelezők a változást – annak hatályossá válását megelőző 15 (tizenöt) nappal – az ügyfélforgalom számára nyitva álló helységeikben kifüggesztett „Forrás Hitel kamat-, díj-, jutalék- és költségtételeiről” szóló Hirdetményében teszik közzé.”

Az Obtv. 16. § (1) bekezdése szerint az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság (29. § (1) bekezdés), illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, ennek során hozott határozata (intézkedése), illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

A lakáscélú állami támogatások, illetve a kamattámogatások nyújtása, a jogalkotó döntése alapján állami feladat. A jogalkotó e feladat végrehajtásával kapcsolatos feladatok lebonyolítását a piaci alapon működő hitelintézetekre delegálta. Az ombudsmanok hivataluk fennállása óta folytatott töretlen és egyöntetű gyakorlata szerint a lakáscélú állami támogatások – köztük a kamattámogatások – lebonyolításával összefüggésben közszolgáltatást végző szervnek tekintik a pénzügyi intézményeket. Ennek alapján az országgyűlési biztos rendelkezik hatáskörrel az OTP Bank Nyrt., mint közszolgáltatást nyújtó szerv eljárásának vizsgálatára. Megállapítottam, hogy a panaszosok számára nem volt jogorvoslati lehetőség biztosítva.

Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének tartalmába integrálódik a szerződési szabadság, amely ezáltal része a jogállamiságnak. Az Alkotmánybíróság már 1991-ben, éppen a lakáscélú kölcsönök kamatainak meghatározására vonatkozó költségvetési törvényi rendelkezések és ezzel összefüggésben a Ptk. 226. § (2) bekezdésnek alkotmányossági vizsgálata során tárta fel a jogbiztonság és a szerződéskötési szabadság összefüggéseit a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában. E határozatában az AB rámutatott, hogy „minden olyan szerződés, amelyet a szerződés megkötését követően nem rögtön teljesítenek, bizonyos fokú kockázatot jelent a felek számára. A szerződéskötést követően ugyanis olyan változások állhatnak be, amelyek eredményeként a szerződés gazdasági egyensúlya teljesen felborulhat, de legalábbis jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ha ezeket a szerződő felek megállapodásukkal, szerződésmódosításukkal nem tudják rendezni, ezek kiküszöbölése ugyancsak a szerződésekbe történő beavatkozást teheti szükségessé. A beavatkozás történhet bírói úton és történhet törvényi vagy rendeleti úton is. A bíróság feladata egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát helyreállítani. A szerződési szabadság - amelyet az Alkotmánybíróság önálló alkotmányos jognak tekint - érvényesül abban az általános szabályban, amelyet a Ptk. 200. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal elérhetnek. A felek szerződési akarata a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan az, hogy a szerződéskötéskor fennálló külső feltételek mellett kívánják szerződési kötelezettségeiket teljesíteni, illetve a felek a szerződéskötéskor az esetleges későbbi változások ésszerűen előrelátható kockázatának viselésére vállalkoznak.” Álláspontom szerint nem vitatható alapvető eleme a határozat érvelésének, hogy a felek akarata az, hogy a szerződéskötéskor fennálló külső feltételek mellett kívánják szerződési kötelezettségeiket teljesíteni, vállalva az ésszerűen előre látható kockázatokat.

 Az AB az érvelést folytatva rámutatott arra is, hogy „ha viszont ezek a feltételek lényegesen megváltoznak, a szerződésekkel kapcsolatos alapvető feltételezés szűnik meg. Ilyenkor az adott változások mellett az eredeti tartalommal már nem méltányos a szerződés teljesítését kikényszeríteni, a szerződéses kötelezettségeket fenntartani, mert egészen mássá vált a szolgáltatás terhe, illetőleg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya, mint amit a felek a szerződésben kikötöttek. A körülmények lényeges megváltozása miatt tehát a szerződés lebonyolódása lényegesen eltérhet a szerződéskötéskor megfogalmazott céltól, így a szerződés eredeti feltételeiben már teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan. Erre az esetre a clausula rebus sic stantibus tételét alkalmazva lehetősége van a bíróságoknak a szerződés módosítására, a Ptk. 241. §-a alapján. Ilyenkor a bíróságnak az egyik fél szolgáltatásának az elnehezülésével szemben a másik fél szerződésbe vetett bizalmát kell mérlegelnie és ezeket egyeztetve a szerződési terheknek egy új, méltányos elosztását kell megoldania. A Ptk. 241. §-ához hasonló – általánosabb megfogalmazású – generálklauzula a Ptk. 226. § (2) bekezdésének „kivételességi” formulája, amelynek alapján jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja. Mind az egyedi jogviszonyok, tehát egy-egy konkrét szerződés tartalmának megváltoztatása, mind pedig a jogviszonyok társadalmi méretű, tehát jogszabály útján történő megváltoztatása csak alkotmányos keretek között történhet meg. A változtatás alkotmányos garanciája pedig az egyedi jogviszonyok tekintetében a bírói, a jogviszonyok társadalmi méretű megváltoztatása körében pedig az alkotmánybírósági kontroll. Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli. Erre pedig a clausula rebus sic stantibus tételét alkalmazva kerülhet sor.” Összefoglalva tehát az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fennálló szerződéses kötelezettségeket a körülmények lényeges megváltozása esetén lehet csak módosítani, és a módosításnak a szerződési terhek egy új, méltányos elosztását kell eredményeznie.

Az alkotmánybírósági gyakorlat áttekintése mellett elengedhetetlen a Ptk. 241. §-ának kiemelése is, amely szerint a bíróság akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. E törvényi rendelkezés megköveteli, hogy az a fél, amelyik el kívánja érni a szerződés módosítását, köteles bizonyítani azt, hogy olyan új körülmény állott be a felek jogviszonyába, amely az ő jogos érdekét sérti. A bírósági gyakorlat igen szigorú feltételeket határoz meg a szerződések bírósági úton történő módosításának esetére. Így nem kérheti a szerződés bírósági módosítását az a fél, aki a körülmények megváltozására a szerződéskötéskor számíthatott (BH2005.347, BH1988.80). A bírói gyakorlat szerint a Ptk. 241. §-a alapján a szerződés módosításának három feltételeként az határozható meg, hogy a felek között tartós jogviszony álljon fenn, a szerződéskötés után valamilyen változás történjék, és a változás következtében a szerződés teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértse. (BH2001. 169). A szerződés bírósági úton történő módosítására, a járadék felemelésére csak a felek érdekeinek kölcsönös mérlegelésével, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyának a felperes érdekét súlyosan sértő megbomlása esetén kerülhet sor. (BH1996. 145.)

Álláspontom szerint, ha általános szerződési feltételek alkalmazására kerül sor tartós jogviszonyok, több éves futamidejű szerződések esetén – különösen ott, ahol a szolgáltatáshoz állami támogatás kapcsolódik – a jogbiztonság elvéből fakadó követelmény, hogy a szerződés feltételei az egész futamidő során előre láthatóak és kiszámíthatóak legyenek. Az állami támogatás – a szóban forgó ügyekben a kamattámogatás – célja ugyanis, hogy valamely szolgáltatást – szóban forgó ügyekben a lakáskölcsönt – annak igénybe vevői számára a piacinál kedvezőbb feltételűvé, vagy esetleg egyáltalán elérhetővé tegyen. Abban az esetben, ha az általános szerződési feltételek, pénzügyi kondíciók nem kiszámíthatóak, nem előre láthatóak, a szolgáltató részéről egyoldalúan korlátlanul és érdemi indokolási kötelezettség nélkül megváltoztathatóak, sérül a jogbiztonság követelménye, mivel az ilyen szerződés lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltató az állami támogatás eredeti célját – a szóban forgó ügyekben a lakáscélú kölcsönök pénzügyi kondícióinak kedvezőbbé tételét – negligálva, a támogatásból származó előnyöket saját pénzügyi hasznává alakítsa át. Sérelmet önmagában azonban az nem okoz, ha a hosszú futamidő alatt a kondíciók, így különösen a kamatok – kivételesen a költségek is – módosíthatók, de az igen, ha a módosításra egyoldalúan, a másik fél (a kölcsönfelvevő) hozzájárulása nélkül, ugyanakkor érdemi és okszerű indokolás nélkül, vagy olyan indok alapján kerül sor, amelyet a felek a szerződésben nem rögzítettek.

Vizsgálatom során megállapítottam, hogy a hitelnyújtó bank a kezelési költség felső határának eltörlésével kapcsolatban formálisan eleget tett a Hpt. 210. § (3 és (4) bekezdésében foglalt előírásoknak, mivel a megkötött szerződések tartalmaznak olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi az egyoldalú szerződés-módosítást, továbbá a bank időben közzé is tette a kondíciók eme módosítását. A bank formálisan betartotta a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet hiteldíj-maximumra vonatkozó rendelkezéseit is. Ugyanakkor megállapítottam, hogy a szerződéses feltételek között nem lelhető fel sem azon feltételeknek, körülményeknek a részletes meghatározása, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, sem az arról szóló tájékoztatás, hogy ezen körülmények meghatározása nem lehetséges. A bank által rendelkezésemre bocsátott üzletszabályzat (Az „OTP Lakáshitelek” üzletszabályzat – Konzorciális hitelek) 5.2 pontja a szerződés bank részéről történő egyoldalú módosításával kapcsolatban a következőképpen rendelkezik: „A Hitelezők jogosultak – kamatperiódusonként állandó (fix) kamat esetén kamatperiódusonként – a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét, és erre vonatkozó egyéb szerződési feltételt egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulása és a Hitelezők forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége változik. A hitelezők a változást – annak hatályossá válását megelőző legalább 15 nappal – az OTP Bank Rt. ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett, az OTP Lakáshitelek kamat, díj-, jutalék és költségtételeiről szóló hirdetményében teszik közzé.”

A kezelési költség meghatározása egyértelműen általános szerződési feltétel, mivel azt a bank az érintett valamennyi szerződésre előre egyoldalúan, a hitelfelvevők közreműködése nélkül határozza meg és annak sem a kezdeti, sem a változtatást követően alkalmazott mértékét a felek nem tárgyalták meg. Az üzletszabályzat előzőekben idézett rendelkezése lényegét tekintve az ügyfél számára ellenőrizhetetlen és nyomon követhetetlen felhatalmazást ad a hitelező banknak a szerződés módosítására, mivel a bankon kívül senki nem tudja ellenőrizni, hogy a lakossági hitelek kockázati tényezői miként alakulnak, illetve a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségei miként változnak. A szerződésmódosítással kapcsolatban közokiratba foglalt hitelszerződések is pusztán arra vonatkozó rendelkezést tartalmaznak, hogy a bank megváltoztathatja a kamat és a kezelési költség mértékét, és ezt a hatályba lépés előtt 15 nappal köteles hirdetményben közzétenni. A bank az ügyfeleknek küldött, a kezelési költség megváltoztatásáról szóló levelében még utalásszerűen sem jelölte meg az egyébként jelentős összegű költségnövelés okát. Ez a bank részéről egyoldalú, az ügyfelek számára átláthatatlan és egyúttal jelentősen hátrányos szerződésmódosítási eljárás alkalmas annak megállapítására, hogy a bank szerződéses gyakorlata a jogszabályi rendelkezéseket tartalmilag kijátszva tisztességtelenül befolyásolja a bank ügyfeleinek szerződéskötési szándékát, és ezáltal a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye sérelmét okozza. A tisztességtelenség két fogalmi elemet feltételez: a jóhiszeműség sérelmét és a felek jogaiban, illetve kötelezettségeiben bekövetkező jelentős egyensúlytalanságot. A vizsgált esetekben mindkettő megállapítható.

A felek helyzetében a jelentős egyensúlytalanság egyértelműen következik a bank által alkalmazott általános szerződési feltételek keretében „diktált” rendelkezésekből. Sérült a jóhiszeműség és vele a tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség elve azzal, hogy a bank nemhogy valós és okszerű tájékoztatást nem adott az ügyfeleknek a költségnövelés okairól, hanem ezen okokról semmilyen tájékoztatást sem adott. A jóhiszeműség és tisztesség elve általános, valamennyi magánjogi jogviszonyra kiterjedő, objektív tartalmú zsinórmérték. A jóhiszeműség és tisztesség elve a személyek – a szóban forgó ügyekben mind a bank, mind az ügyfelek –magatartására etikai mércét állapít meg, és általános elvként az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg. Az együttműködési kötelezettség körébe tartozik – a kialakult bírói gyakorlat szerint – a jogszabályban direkt módon elő nem írt közlési és tájékoztatási kötelezettség is. Álláspontom szerint egy hitelezési tevékenységet üzletszerűen folytató pénzügyi intézménytől elvárható, hogy amennyiben az általa kötött szerződésekben kiköti az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, akkor – amennyiben ilyen szerződésmódosításra sor kerül – a jóhiszeműség és tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség általános elvének megfelelően adjon érdemi és okszerű indokolást a szerződésmódosítás okairól. Mindemellett fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a bank által a panaszosoknak adott tájékoztatásokból sem derült ki az általam kívánatosnak tartott valós indok és az okszerűség. A bank vezérigazgató-helyettese levelében arról tájékoztatta az országgyűlési biztos helyettesét, hogy „Annak érdekében, hogy az ügyfelek részére minél kedvezőbb kondícióval nyújtott hiteleket kínálhasson, a Bank sok esetben a rendeletben rögzített feltételeknél jóval kedvezőbben kínálta termékeit. … A kezelési költség maximum-összegének bevezetésére annak idején azért került sor, hogy az ügyfelek kedvezőbb feltételekkel juthassanak hitelhez, mivel az OTP még a kormányrendelet által előírt, maximálisan engedélyezett és már eleve kedvezményesen megállapított hiteldíj-mértéken túl is kedvezményt kívánt adni az ügyfelek részére.” A banknak tehát kifejezett üzletpolitikai döntése – mondhatjuk úgy is, hogy akciós ajánlata – volt a kezelési költség maximum-összegének bevezetése. A bank a költség-maximum későbbi eltörlésének okaként új szolgáltatások bevezetését, a lakáshitelek számlavezetésének központosítását, automata szoft behajtás bevezetését, beszedési tevékenységének korszerűsítését jelölte meg, amelyek a bank szerint javították a szolgáltatás színvonalát, de egyben pótlólagos költséget is jelentett. Álláspontom szerint azonban mindezek nincsenek közvetlen összefüggésben az üzletszabályzat korábban idézett 5.2 pontjában meghatározott okokkal, így a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulásával, és/vagy a Hitelezők forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségének változásával.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a bank által hivatkozott indokok, így a számlavezetés központosítása, a beszedési tevékenység korszerűsítése, stb. egyrészt nem ad hoc döntések, hanem a bank számára előre láthatóak voltak, másrészt nyilvánvalóan saját belső döntéstől függtek. A Ptk. alapelvi szinten rögzíti, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ha a bank saját magának költségeket okoz, az nem jelentheti automatikusan azt, hogy ezen többletköltségeket szinte automatikusan – az egyoldalú szerződésmódosítás tévesen felfogott jogával élve – az ügyfelekre átterhelheti. A Ptk. tiltja – szintén alapelvi szinten – a joggal való visszaélést. A Ptk. joggal való visszaélésnek tekinti a jog gyakorlását, ha az a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. Álláspontom szerint a bank illetéktelen előnyöket szerzett a panaszosokkal szemben azzal, hogy akként módosította egyoldalúan a szerződéseket, hogy saját üzletszabályzatának rendelkezéseit sem vette figyelembe, mivel az abban meghatározott szerződésmódosítási okoktól eltérő indokokra hivatkozva törölte el a költségmaximumot, ráadásul ezen indokait az ügyfelekkel nem is közölte.

Vizsgálatom során nem sikerült olyan érdemi és valós okokat feltárni, amelyek alapján a bank megváltoztathatta volna a kezelési költség maximumra vonatkozó szerződési feltételeket. Azzal, hogy a bank ennek ellenére eltörölte a kezelési költség maximumát a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményének, valamint a szerződési szabadság elvének sérelmét okozta.

Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a bank által alkalmazott szerződési feltételek elvileg lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a bank például a lakossági hitelek kockázati tényezőinek kedvezőtlen alakulására, vagy hitelszámla-vezetési költségeinek megnövekedésére hivatkozva az éves hiteldíjat a kezdeti mértékhez képest – formálisan ugyan jogszerűen – irreális magasra emelje. E banki gyakorlat pedig alkalmas arra, hogy az állami kamattámogatásban részesülő lakáshiteleket felvevő ügyfelek elveszítsék a kamattámogatásból fakadó előnyöket. Kétségtelen, hogy a bank forrásköltségeinek változását a bank által nyújtott változó kamatozású hitelek kamatszintje nyomon követi a konstrukció jellegéből adódóan, függetlenül attól, hogy az adott kölcsön részesül-e kamattámogatásban, vagy nem. Mindez azonban nem alkalmazható a bank által alkalmazott kezelési költségek változtatására, változtathatóságára, hiszen a banknak, mint üzletszerűen hitelezési tevékenységgel foglalkozó pénzügyi intézménynek képesnek kell lennie arra, hogy előre megbecsülje a kezelési költség címén érvényesített általános költségeit, különös tekintettel arra, hogy a bank a kezelési költség mellett számos egyéb költséget számít fel ügyfeleinek. Emellett könnyű belátni, hogy a bank forráskamatainak, vagy akár a jegybanki alapkamatnak a változása a kezelési költségek mértékére semmilyen hatást nem gyakorol.

Felhívás a BHKE károsultjai részére!

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés felhívást tesz közzé magánszemélyek, egyéni vállalkozók, egyéni cégek, egyesületek, alapítványok és vállalkozások részére.

Várjuk azok jelentkezését, akik a Banki Hitelkárosultak Egyesületéhez (BHKE 1.), illetve a Banki Hiteltanácsadók és Kihelyezők Egyesületéhez (BHKE 2.) fordultak segítségért, fizettek is a szolgáltatásért, de nem, vagy nem teljes mértékben kapták meg az ígért segítséget.

Azok jelentkezését is várjuk, akik a BHKE 1.-hez fordultak, megfizették a kötelező éves több tízezer forintos tagdíjat, ám erről számlát, illetve átvételi elismervényt nem kaptak.

Várjuk azok jelentkezését, akik a BHKE 1. szíves közreműködése folytán a BHKE 2.-től kaptak újabb hitellehetőséget ahhoz, hogy a hitelcsapdát jelentő spirálba bele tudjanak kerülni.

Jelentkezzenek azok is, akik a BHKE 1.-hez fordultak jogi segítségnyújtást kérve, ám a szervezet egy teljesen különálló, más szervezet jogi szakértőjéhez irányította őt. Azok is jelentkezhetnek bátran, akik a BHKE 1. által megígért jogi képviselet reményében az éves tagdíjon túlmenően a jogi tanácsadás óránkénti díját IS megfizették a BHKE 1. számára. Ebben az esetben az nem kizáró ok, ha erről rendelkeznek átvételi elismervénnyel.

Várjuk azokat a gazdasági társaságokat is, akik a BHKE 1.-hez fordulva csupán azt a lehetőséget kapták, hogy ha a vállalkozói/üzleti hitelüket már képtelenek megfizetni, akkor azt, cégük képviseletében, magánszemélyként a BHKE 2. segítségével kiválthatják egy újabb, jóval magasabb költség- és kamatterhű hitel igénylésével.

Jelentkezzenek bátran azok is, akik nemcsak számviteli, hanem fogyasztóvédelmi panasszal is keresték a BHKE 1., 2.-t, és a panaszának bejelentésétől, valamint a kötelező éves tagdíj megfizetésének napjától számított több hónapon, esetleg egy éven túl panaszának kivizsgálása és érdemi rendezése ügyében a BHKE 1., 2. érdemi lépést nem tett.

Várjuk azok jelentkezését, akik a BHKE 2.-nél újabb hitelt vettek igénybe, és a hitelük elbírálásában az értékbecslést a Belvárosi Bt, a Risk Kft, Belvárosi Közvetítő Iroda Bt végezte.

Kérjük, jelentkezzenek azok is, akik a BHKE. 2. által folyósított „mentőhitel” bedőlése után a Garantiqua Hitelgarancia Zrt.-hez lettek irányítva a hitelspirál további csavarodása céljából.

Várjuk azok jelentkezését, akik a BHKE 2. által közvetített hitellehetőség után újabb hitellehetőséget kaptak a Magyar Ingatlan Minősítési Rendszer (MIMIR) hitelközvetítői részlegétől.

Végül, de nem utolsósorban várjuk azok jelentkezését, akiknek ingatlana, vállalkozásának vagyona a hitelképességük elvesztésének okán végrehajtásra, árverezésre került, és akiknek ezen értékesítésben a Magyar Ingatlan Tanács, Magyar Ingatlanklub, Magyar Építőipari Technológiai Platform közreműködött.

..és szeretnénk, ha azok is jelentkeznének, akiket a BHKE 1.-hez, vagy a BHKE 2.-höz az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE), az INDRA, a Fogyasztók Országos Egyesülete (FOE), illetve a Kontroll lapcsoport irányított.

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés nem titkolt célja az, hogy a felhívására jelentkezők által igazolt tényekkel megtámogatva az adósságcsapda és hitelspirál egyik lehetséges ok-okozati összefüggését, annak mélységeiben elkezdje felgöngyölíteni, a vonatkozó igazoló iratokat összefogja, majd az ügyészségen a megfelelő jogcímeken átfogó, országos vizsgálatot kezdeményezzen.

Fogjunk össze, hiszen az összefonódás (kartell) feltételezhető, ezt viszont bizonyítanunk is kell. Mivel több tízezer család otthonának sorsáról van szó, jelentkezzenek azok is, akik hallomásból szereztek tudomást arról, kivel, mi, hogyan történhetett, illetve családtagként/munkavállalóként szenvedték meg a család/vállalkozás fizetésképtelenségét, a fenti szereplőkkel folytatott üzleti kapcsolat alatt és után. Azaz, bár nem közvetlenül, de közvetve a fenti szereplők közreműködésének köszönhetően lehetetlenültek el. Hiszen a munkavállaló is rendelkezhet hitellel, melyet megfizetni a munkáltatója fizetésképtelenségének, illetve ezen okból kifolyóan felszámolt munkahelyének következtében nem tudott.

Budapest, 2011. március 26.

                        Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

                                         E-mail: kilakoltatasokellen@gmail.com

Web: www.oknyomozo.freeblog.hu           www.jogsertesek.blog.hu

Lehetőség van csatlakozni csoportunkhoz a Facebook-on is!

Tisztelt Rogán Antal Úr !

Az Ön kerületében tegnap történt, idős házaspár botrányos kilakoltatására hivatkozva, tisztelettel tájékoztatjuk, hogy az ügyben nyilvánvalóan csalás történt , idős gyanútlan emberek sérelmére, akik teljesen vétlen áldozatai a történteknek. Bár a rendőrség megkezdte a nyomozást, mégis úgy gondolom, ez a cselekmény pár megválaszolandó kérdést fölvet.

A civil szervezetek folyamatosan tájékoztatják Önöket, az ingatlanokkal történt csalásokról, banki visszaélésekről, banktitok-sértésekről, az embereknek mégis úgy tűnik, az országgyűlési képviselők mégsem tesznek semmit ennek megakadályozására! Teret engednek a magukat hitelkárosultakat védő szervezeteknek nevező egyesületeknek, akiknek munkatársai bizonyíthatóan hitelközvetítésből, ingatlan közvetítésből, „diszkrét” követeléskezelésből tartják fenn magukat. Megengedik maguknak, hogy ügyfélbarát végrehajtást szorgalmazzanak, a hitelfelvevőket szempilla spirálhoz, homogén masszához hasonlítsák …

Mosolygó végrehajtók ordítják a telefonba, hogy „még a széket is kiperlem alólad”, ha már nincs mit, vagy mást elvinni egy kis sörözőből, közlik, hogy „akkor lefoglalom a sört !” Most már odáig fajultak, hogy vétlen, idős embereket dobnak ki az otthonukból!

Felhívnánk tisztelt figyelmét - hivatkozva a médiában megjelent  „deviza hiteleseket” mentő változatokra - megbízható forrásokból tudjuk, az unió egyetlen más országában sem készültek olyan, kizárólag a pénzintézetek érdekeit és nyereségét eszközlő, egyoldalú konstrukciójú hitelszerződések, mint hazánkban!

A hitelszerződések semmibe vették a magyar és uniós jogrendszert. Ehhez asszisztált a Magyar Bankszövetség, a PSZÁF és az eljáró közjegyzők. Asszisztált, hiszen a feladatával és kötelességével ellentétben, a hozzájuk beérkezett számtalan panasz ellenére sem tett semmit a banki nyerészkedés megfelelő mértékű, egészséges szintre szorítása érdekében. Mindezeken túlmenően azzal mentik magukat, hogy egy panasz, az egy panasz. Hogy számszerűsítve mennyit is jelent valójában az „egy panasz”, azt tudni nem lehet, mivel belső információ, ezt nem bocsájtják a rendelkezésünkre.

Pénzintézetek felelőssége a hitelügyletben:

Melyik szerződésben, közjegyzői okiratban szerepel, hogy a pénzintézet bármilyen kockázatot, felelősséget vállal ezekben a hitelügyletekben? Az alulértékelt opciós jogokon, a végrehajtásokon és az árverezéseken kívül? A szerződéskötésben résztvevők (pénzintézet és ügyfél, fogyasztó) nem fölé és alárendeltségi viszonyban állnak egymással. Az ügyfelek, fogyasztók nem alárendeltjei a Pénzintézeteknek! A pénzintézet és az ügyfél közötti szerződéses jogügylet sajnos egyre inkább a rabszolgatartó társadalom államformájára emlékeztet már, annak ellenére, hogy elvileg demokráciában élünk. Hogy mije van a pénzintézetnek, amije az ügyfélnek nincs? Van joga a vis maiorra hivatkozni, van joga a megélhetéshez, van joga a szerződés felmondására, van joga mindig, minden esetben keresztülvinni az akaratát a másik fél bármi nemű kérésével ellentétben. Van joga az azonnali végrehajtáshoz a kilakoltatási moratórium alatt, van joga az ország minden megyéjében fizetési meghagyást kibocsájttatni, amennyiben az első fizetési meghagyásnak az ügyfél ellentmondana. Van joga figyelmen kívül hagyni a PSZÁF folyamatban lévő felülvizsgálatát, és így megkezdeni a végrehajtási eljárását a vitatott összegre. van joga ahhoz, hogy bár érdemben nem reagál az ügyfél megkereséseire, ha ő akar valamit az ügyféltől, azt irreális árakon számlázza az ügyfél terhére. Értjük ezalatt, hogy egy ajánlott, tértivevényes levél postai feladása 450-560 forintba kerül. A Bankoknak joga van ahhoz, hogy a hivatalos árszabást figyelmen kívül hagyva ugyanezért a levélfeladásért 1 500- 2000 forintot követeljenek.

Nem utolsósorban a magyar pénzintézeteknek van joga figyelmen kívül hagyni a vonatkozó törvényi szabályozást, hiszen senki nem vizsgálja fölül a pénzintézetek szerződési gyakorlatát, mint ahogyan nem vizsgálják a szerződések felmondásának megalapozottságát sem.

Adósok felelőssége a hitelügyletben:

A hitelszerződések, fizetési könnyítések és a közjegyzői okiratok bankoktól függően az alábbi szavakkal vannak teletűzdelve: „az adós kifejezetten tudomásul veszi, az adós kifejezetten kijelenti, az adós kifejezetten, illetve visszavonhatatlanul hozzájárul, az adós elismeri, az adós köteles, és szavatolja.”. A felsorolásból is kitűnik, hogy a hitel-, kölcsön- és lízingszerződésekben a jogszabályok kizárólag az adósokra vonatkoznak, csak nekik van felelősségük, kockázatuk, kötelezettségük.

Az unióban 2008. novemberig tilos volt kimondani a válság szót ! Pedig a megjelent nyilatkozatok alapján már valamit lehetett sejteni.

„Szegő Márta makro közgazdász, banki elemző szerint a pénzintézeteknek az euró 230 és a svájci frank 140 forintos árfolyamánál – főként már 2008 tavaszán – nem lett volna szabad szorgalmazniuk a svájci frankban jegyzett hitelek felvételét, tudván, innen már csak gyengülni fog a forint, és az adós mindenképpen rosszul jár majd.”-részlet.2009.04.04./Forrás: Néplap

„A Commerzbank egyébként közel egy éve elkezdte átvizsgálni hitel portfólióját és ügyfeleit, mivel már 2008 elején is látni lehetett, hogy a gazdasági válság elkerülhetetlen és egyes ágazatokat, illetve speciális szereplőket fokozottan fog súlytani. Folyamatosan felhívtuk ügyfeleink figyelmét üzleti terveik aktualizálására, illetve, hogy vizsgálják át vevő és szállítói kapcsolatait. Ennek az időben és tudatosan megkezdett munkának köszönhetően jelenleg azt mondhatjuk, hogy hitelportfóliónk csupán nagyjából 1,0-1,5 százalékának van némi törlesztési nehézsége”.- Lovas Emese, a Commerzbank üzletfejlesztési igazgatója. (részlet) 2009.05.18. Forrás: http://mail.takarek.net/index.php?option=com_content&view=article&id=534:segitseg-bankhiteleseknek--melyik-bank-mit-kinal

Szász Károly szerint „amikor egy magánszemély vagy kisvállalkozás belföldi célú devizahitelt vett fel, akkor a hitelfelvétel pillanatában a deviza csak egy elszámolási eszköz volt. A hitelfelvevő nem a devizát kapta meg, hanem annak forintosított ellenértékét, és forintban is fizet egészen a futamidő végéig. Tehát nincs mögötte export-import kereskedelmi vagy fizetési forgalom. Ezekben az esetekben pedig a devizavételi és - eladási árfolyamok alkalmazásával a bankok több százalékpontos, extra nyereségre tesznek szert úgy, hogy nincs mögötte sem valós költség, sem valós kockázat. Az ügyfelek ráadásul teljesen ki vannak szolgáltatva: nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi műveltséggel, sem árfolyam-előrejelzési kapacitásokkal, elemzésekkel." 2010.07.07. Forrás:
http://hetivalasz.hu/uzlet/igy-segitenenek-a-devizahiteleseknek-30523

„A bankok tudták, hogy a svájci frank menekülő valuta lesz, ami garantáltan megdrágul, és vele együtt a hiteltörlesztések is. A fogyasztás generálására hiteleket toltak a lakosságra. Azonban ha a jelzáloghiteleket normális kamatra adták volna, az emberek nem vették volna fel, ezért minimális kamatot ajánlottak. E hitelek kamata két évig jelentéktelen volt. Ezt követően jelent meg az úgynevezett piaci kamat, amely akár 10 százalékos is lehetett, vagyis volt egy beetető időszak. Magyarországon ugyanez történt. Ez az időszak volt, amikor erős volt a forint és ezt követte az, amikor az árfolyamon keresztül elkezdték a bankok realizálni a devizából származó előnyeiket. Amerikában tehát kamatlábbal, Magyarországon pedig árfolyammal csinálták meg ugyanazt. Egy beetető időszakot követően megterhelték a lakosságot. A devizában hitelezés nem a kamat-különbözetért van, hanem hogy a külföldről az országba szívott  valuta vissza menetelének a kockázatát hárítják át a lakosságra.” 2011.01.21. Forrás:
http://www.mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/vege-az-euronak-megszolal-eszkozkezelo-kidolgozoja/2011-01-21/1244#comment

Szász Károly úr: „Megjegyzem a napokban volt nálam az egyik bank külföldi tulajdonosa a magyarországi képviselőjükkel. Megkérdeztem a tulajdonost, létezik-e náluk is egyoldalú szerződésmódosítás. - Már a kérdést sem értette.” 2010.09.25. Forrás:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=350509

Adósvédelmi programok, banki mentőcsomagok, állami áthidaló kölcsön-természetesen „kifejezetten az adós kérésére.”

Ezek szintén egyoldalú szerződésmódosítások, melyek kifejezetten az adós hátrányára köttetnek- az átmeneti törlesztési könnyítést követően. Ezek azért nem számítanak, egyoldalú szerződés módosításnak-mert a szerződésben az szerepel, hogy „kifejezetten az adós kérésére történik a szerződésmódosítás, illetve a fizetési könnyítés”?

Igen. Szerződésmódosítást kizárólag az ügyfél kérésére... vagy még arra sem. Hogyan? Ön nem tud arról, ha az ügyfél jelzi a bank felé anyagi nehézségeit, ezzel egyidőben jelzi azt is, szeretne fizetni, a lehetőségeihez mérten... A bank bizony nem áll szóba vele. Az ügyfélmegkeresésekre nem reagál, a csökkentett összegű havi törlesztésbe nem egyezik bele. Tudja, tisztelt Polgármester Úr, nem a hitelesek hozzáállásával van itt baj, kérjük tisztelettel, hanem a pénzintézetekével. Nos, így történhet meg az, hogy bár a híradások nem szóltak erről, de az a férfi, aki az idős házaspártól megvásárolta anno az ingatlanát, az örökös ott tartózkodás jogával, bele kellett, hogy egyezzen a banki tartozásai okán abba, hogy a bank árverezzen, értékesítsen, és tegyen földönfutóvá két 90 éves embert.

Tisztelettel kérjük, ne csak Ön szégyellje magát! Ehhez az emberi vonáshoz kérjen segítséget a bankoktól is. Talán ők el tudják magyarázni azt, mindez hogyan történhetett és eshetett meg a hatályos magyar jogszabályokkal tökéletesen szembe menvén. Hiszen (elvileg) 3 hónapig az ingatlan értékesítésének szándékát közzé kellett (volna) tenniük a NAV honlapján. Nevezett közzétételt pontosan a moratórium miatt a NAV-nak vissza kellett (volna) utasítania. Mivel a végrehajtási törvény szabályait figyelembe kell(ene) vennie a bankoknak is, kérdezzük,, és joggal: Ön tisztában van azzal, hogy az Ön jogalkotói munkáját IS figyelmen kívül hagyják ugyanezek a pénzintézetek???

Gondoljuk, ez Önnek is nagyon jól esik. Akkor képzelje el, hogyan esik ez az immár több sebből vérző magyar népnek, akinek már ugyan mindegy, hogy van-e fedél a feje fölött. Miért? Mert a közszolgáltatásokból már régen kikapcsolták, megfagyni pedig meg tud az utcán is.

Gondoltak Önök, mint jogalkotók arra a helyzetre, hogy mi fog történni a moratórium feloldása után? Arra gondolunk, hogy az állampolgároknak nem lesz, hiszen megszűnik az állandó lakcíme. Ilyen módon megszűnik a családi pótlék, a szociális jövedelempótlékok, a közgyógyellátási igazolvány jogosultsága, a  GYES, stb. Nem fog munkát találni sem, hiszen állandó lakcím nélkül, hivatalosan hajléktalanná válik, egy hajléktalant pedig nem szívesen alkalmaznak. Az ellátásokat pedig azért nem kaphatják meg, mert nem lesz illetékes szerv, akihez lakcím alapján tartoznának ezek az ügyek.

Nemcsak a 90 éveseket ölik meg ily módon, hanem a fiatalokat is !

Természetesen van megoldás: be kell jelentkezni valahová ideiglenes lakcímre. Igen ám.... Csak sajnos a jogalkotó olyan gondosan határozta meg az okmányirodák a nyilvántartáshoz szükséges regisztráció hivatalos menetét, hogy ott nem tehetik meg azt állandó lakcím nélkül, hogy beregisztráljanak egy ideiglenes lakcímet.

És így harap a kígyó a saját farkába, hiszen a kormányzás nincs felkészülve a tömeges elszegényedésre. Nincs felkészülve, mert nem vesz tudomást róla.

Átstrukturált hitelek, újra kezdés hitelek, - váltsa át hitelét kedvezőbb törlesztő részletekre - megfizetett celebek által hirdetve: Aki ilyen „segítő megoldást” vesz igénybe, azonnal realizál több millió forintban kifejezett tőketartozást, - valamint földhivatali díjakat,/bejegyzési díjat, törlési díj, folyósítási díj, fedezet ellenőrzési díj,/közjegyzői okirat díját-amelyre, ha az ügyfélnek, nincs pénze, a bank meghitelezi forintban. Majd hozzáadják a forintban kifejezett új tőke tartozás összegéhez az árfolyam különbözet kivédésére szolgáló milliós vagy annál nagyobb „puffer” összeget forintban és ezt az összesen összeget váltják át deviza vételi árfolyamra, melyet kamatostól fizet a kedves ügyfél deviza eladási árfolyamon, forintban! Aki ilyen konstrukciókat igénybe vesz, annak hová tűnik az eredeti hitelbe beforgatott önerő, az eredeti hitelbe befizetett kamatos törlesztő részlet, esetleg életbiztosítás-lakáskassza összege?

Nagyon fontos kérdés, hogy a felmondott hitel esetében miért is kell a közjegyzői díjat devizában, sokszor nem is a hitel devizájában, eladási árfolyamon fizetni a kedves ügyfélnek? A pénzintézet sem devizában fizet a közjegyzőnek. Valamint a gépjármű hitelbe épített biztosítási díjat is devizában fizeti a pénzintézet a biztosító felé? És hol van a „devizában” kiállított számla róla?

Dr. Kotz László -- Prof. Dr. Prugberger Tamás gazdasági jogászok, a Professzorok Batthyány körének tagjai: „Magyarországhoz hasonlóan Romániában, Csehországban, Szlovákiában Lengyelországban és Ukrajnában egyaránt az állam kifosztását jelentő privatizáció során megjelent külföldi banktőke a komprador kormányzatok reklámozó segítségével a lakosság kifosztásaként előtérbe került devizahitelezést tudatosan svájci frankban alakították ki, mert a menekülő tőke menedéke a svájci bankvilág. Ezért annak árfolyama nem változik hektikusan. Hogy a hitelszerződésekkel a nemzeti kis-, és középvállalkozások tönkretétele, valamint az ingatlanhitelekkel a lakosság kifosztása biztos legyen, a bankjog klasszikus szabályait felrúgva belefogalmazták a hitelszerződési blankettákba a bankok egyoldalú szerződésmódosítási és a bankokat terhelő költségek, a bankbiztosítási díjak hitelesekre történő egyoldalú áthárításának jogát.
Az is egy sajátossága a devizaalapú lakossági hitelszerződéseknek, hogy végrehajtási fedezetként nemcsak a jelzálogként megjelenő mesterségesen alulértékelt ingatlan szolgál, hanem a hitelt felvevő egyéb vagyona is. A bírósági végrehajtás mellőzését célzó magáncéges végrehajtás lehetőségét is kikötik, sőt az is bevett gyakorlat, hogy a hitel megadásának feltételeként életbiztosítási szerződés megkötését írják elő. Így juthat a bank, illetve a vele üzleti kapcsolatban álló biztosító közösen a hiteles vagyonához annak halálakor. Amire egyébként mindig megvan az esély, hiszen a fizetésképtelenné vált hitelesek között gyakori az öngyilkosság. Nem véletlen, hogy ma már az életbiztosítási szerződésekbe kedvezmény-megjelölés és örökös hiányában a biztosító öröklési joga a biztosítási összeg erejéig megelőzheti az állam öröklési jogát.
Mindebből látható, hogy itt az állami vagyon privatizációjával összehangolt vállalat-, és lakosságkifosztásról van szó. E kettő több esetben össze is kapcsolódott egymással. Jó példa erre a Hajdú BÉT és a Zala-baromfi esete, azaz szándékos csődbevitele, ami lakossági hitelek bedőlésével és kilakoltatásokkal, családi házak elárverezésével járt együtt. Mindennek a célja az, hogy az embereket megfosszák ingatlanjaiktól, s zömében olyan bérházakba kényszerítsék őket, amelyek már a bankok tulajdonában államnak.” 2011.03.21. Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/hitelhalo_kifosztas_es_gyarmatositas.html

Hivatkozunk továbbá Lázár János frakció vezető úr deviza spekulációra tett kijelentésére, miszerint aki ügyesen manőverezett az elmúlt évek árfolyam ingadozásai közepette, az jól is járhatott. Talán készíteni kellene egy kimutatást azzal kapcsolatban, hogy valójában kik is jártak jól, hiszen hatályos az üvegzseb törvény is, ami azt jelenti, hogy a képviselő urak, aki a pénzintézeten kívül szintén jól jártak az elszegényedett társadalmi réteg kárára, szintén nyilatkozhatnak ezzel az adattal kapcsolatban.

Az adósoknak nem lehetett tudomásuk a szerződés megkötésekor arról, hogy gazdasági világválság esetén a bank összes kockázatát nekik kell kötelező jelleggel viselniük! Nem lehetett erről tudomásuk, ennek ellenére még sincs joguk ügyféli vis maiorhoz. Hiszen még egy hirtelen munkahely elvesztés (mert csődbe megy a munkáltató, és nem a hitel-felvevő bénázza el) sem minősül ügyféli vis maiornak, mint ahogyan nem minősült ügyféli vis maiornak a devecseri vörösiszap katasztrófa sem…

A kormány sem akkor, sem azóta nem figyel a devizahitelesek problémájára….

Fentiek alapján, különös tekintettel arra, hogy az egyeztető tárgyalások folyamatban vannak a Bankszövetséggel, kérjük haladéktalanul szüntessék meg a magyar lakosság további eladósítását!

Rögzített árfolyamról és virtuális számlákról már nem is beszélve.

Tisztelettel kérjük, haladéktalanul indítsák meg a felülvizsgálatot 2003-ig visszamenő hatállyal Magyarországon, az összes, hitelkihelyezéssel és hitelközvetítéssel foglalkozó pénzügyi intézmény szerződési gyakorlatára vonatkozóan.

Véleményünk szerint, az összes deviza alapú hitelszerződést, akár bedőlt már, akár nem, azok törvényekbe ütköző mivoltukból fakadóan újra kell alkotni, nem csak a hitelintézetek, hanem az adósok alkotmányos, és polgári, törvényes jogait is figyelembe véve.

Budapest,2011-03-22                                                                      

Tisztelettel:

                                    Összefogás a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

                                                         alapító tagjai és szimpatizánsai 

 http://www.facebook.com/home.php?sk=group_186041761440832&ap=1#!/home.php?sk=group_186041761440832&view=doc&id=186044358107239

Hogy a hitelszerződésekkel a nemzeti kis-, és középvállalkozások tönkretétele, valamint az ingatlanhitelekkel a lakosság kifosztása biztos legyen, a bankjog klasszikus szabályait felrúgva belefogalmazták a hitelszerződési blankettákba a bankok egyoldalú szerződésmódosítási és a bankokat terhelő költségek, a bankbiztosítási díjak hitelesekre történő egyoldalú áthárításának jogát. Az is egy sajátossága a devizaalapú lakossági hitelszerződéseknek, hogy végrehajtási fedezetként nemcsak a jelzálogként megjelenő mesterségesen alulértékelt ingatlan szolgál, hanem a hitelt felvevő egyéb vagyona is. A bírósági végrehajtás mellőzését célzó magáncéges végrehajtás lehetőségét is kikötik, sőt az is bevett gyakorlat, hogy a hitel megadásának feltételeként életbiztosítási szerződés megkötését írják elő. Így juthat a bank, illetve a vele üzleti kapcsolatban álló biztosító közösen a hiteles vagyonához annak halálakor. Amire egyébként mindig megvan az esély, hiszen a fizetésképtelenné vált hitelesek között gyakori az öngyilkosság. Nem véletlen, hogy ma már az életbiztosítási szerződésekbe kedvezmény-megjelölés és örökös hiányában a biztosító öröklési joga a biztosítási összeg erejéig megelőzheti az állam öröklési jogát.

Mindebből látható, hogy itt az állami vagyon privatizációjával összehangolt vállalat-, és lakosságkifosztásról van szó. E kettő több esetben össze is kapcsolódott egymással. Jó példa erre a Hajdú BÉT és a Zala-baromfi esete, azaz szándékos csődbevitele, ami lakossági hitelek bedőlésével és kilakoltatásokkal, családi házak elárverezésével járt együtt. Mindennek a célja az, hogy az embereket megfosszák ingatlanjaiktól, s zömében olyan bérházakba kényszerítsék őket, amelyek már a bankok tulajdonában állanak. (Bővebben a Magyar Hírlap 2007. december 6-i számában írtunk erről). Mindezt megkönnyíti, hogy a nyugat-európai államokkal ellentétben a magyar csődjog nem ismeri a lakossági magán csőd és az ennek keretében lehetséges pénzügyi szanálás intézményét. Mindezek következtében az Orbán-kormány által elrendelt kilakoltatási moratórium ellenére továbbra is az árverések és a kilakoltatások, természetesen a jogszabályok megkerülésével. Erről a Magyar Hírlap is rendszeresen tudósít. Mivel mindez több államot is érint a térségünkben, olyanokat, amelyek a régi tagállamokhoz és az USA-hoz viszonyítva nem a centrumhoz, hanem a perifériához tartoznak. Jó lenne, ha a kárvallott országok összefogának és egyeztetnének a következő intézkedésekkel kapcsolatosan:

1.)A hiteltartozások összegét korlátozni kellene a biztosítékul adott ingatlan jelzálog erejéig, és a követelésből le kellene vonni a már teljesített kamat-, és tőketörlesztések összegét.
2.) A csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével be kellene vezetni a magáncsőd intézményét.
3.) Ugyancsak a csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével elő kellene írni, hogy a csődeljárásba csak a biztosítékul adott ingatlan-jelzálogjogot lehet bevonni.
4.) A csődeljárás során az árveréskor a helyi önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatoknak, az államnak és a hazai befektetési szövetkezeteknek kellene ebben a sorrendben elővásárlási jogot biztosítani azzal a kikötéssel, hogy az árverést szenvedő adóssal lakásbérleti szerződést kötnek.
5.) A politikának elő kellene segítenie olyan befektetési szövetkezetek létrehozását, amelyek lakásvásárlással- és értékesítéssel foglalkoznak, s melyeknek tagjai csak az adott állam állampolgárai lehetnek s amelyek meghatározott időtartamig működhetnek.
6.) Ami a tag után örökölhető szövetkezeti befektetési jegyet illeti, hozamát „az egy tag egy szavazat” elve alapján határoznák meg, a hozam kifizetése pedig 3-5év múlva lenne esedékes. A befektetési jegy tőkeösszegének – részben vagy egészben – határidő előtti felvételét pedig külön a pénzintézeti szövetkezetekre vonatkozó törvényben kellene szabályozni.
7.) Jogszabályi lehetőséget kellene biztosítani a csőd-követelés összegének a kifizetésére az önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet által elővásárlási joggal megvett ingatlan árából.
8.) A megvásárolt ingatlan a vevő önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet tulajdonába kerül, mely azt bérbeadással vagy másként hasznosíthatja, de a volt tulajdonosnak előbérleti joga állna fenn rajta.
9.) A befektetési szövetkezet köteles lenne kifizetni gazdasági eredményéből a hozamokat és a tőkét, az állam azonban a szövetkezetek állami támogatásának elve alapján (amely klasszikus szövetkezeti elv) kezességet vállalna a szövetkezeti jegyek tőkeösszegéért.

Mindezt azért lenne szükséges megvalósítani, mert ily módon végérvényesen és radikálisan rendezni lehetne a problémát. Amit jelenlegi kormány e vonatkozásban tesz, dicséretes, de csak átmeneti megoldást jelenthet. A kormány által beígért adósságkezelő szerv még nem alakult meg. Emiatt a moratórium kormányzati meghosszabítása. Eredetileg ez határozatlan időre szólt volna. Nyilván a banki tiltakozások miatt azonban a hosszabbítás határideje ez év júliusa lett. A végleges és megnyugtató rendezés még várat magára.

(Dr. Kotz László – Prof. Dr. Prugberger Tamás, a Professzorok Batthyányi körének tagjai)

A felelősség beálltához a károsultnak (felperes) kell bizonyítania: a kárt (ideértve általában annak mértékét is - kivéve általános kártérítés, Ptk. 359.§), a károkozó magatartását, és a kettő közötti okozati összefüggést, valamint azt, hogy a kár elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az általában elvárható. A károkozónak (alperes) kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, vagy azt, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok, vagy a károsult önhibája okozta

A felelősség alóli mentesüléshez tehát a károkozónak kell bizonyítania, hogy a károkozás nem volt jogellenes, vagy a károkozás nem volt felróható. A kártérítési igényre az általános elévülési idő vonatkozik, kivéve, ha a kárt fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozták, vagy bűncselekménnyel. A kivételek közé tartozik a termékfelelősségen alapuló igény is.

A felelősség alóli mentesüléshez a károkozónak kell bizonyítania, hogy a károkozás nem volt jogellenes, vagy a károkozás nem volt felróható. Az elvárhatóság megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a károkozótól nagyobb mértékben lehet elvárni, hogy felismerje a kár bekövetkezésének lehetőségét, mint a károsulttól a károsodás veszélyének a felismerését. A károsult számolhat azzal a következménnyel, hogy a károkozástól mindenkinek tartózkodnia kell, kivételes esetektől eltekintve tehát nem várható tőle a szokásokat meghaladó elhárítási készenlét. Viszont a károkozó sem kötelezhető a már bekövetkezett karbol nagyobb rész viselésére, mint ami a terhére felróható. A károsult a karokozóval szemben akkor is jogosult kártérítési igény érvényesítésére, ha ő maga sem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható. A károsult önhibáját a Ptk 340.§ alapján kell értékelni, és e közreható magatartás kármegosztást eredményez. A kár viselését százalékos arányban osztja meg a felek között. Ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. Ez esetben a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint kármegosztásnak van helye. Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a bíróság a Ptk. 340. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a károsult és a károkozó között a kárt megosztotta, de a károkozóra háruló kártérítés mértéke a kármegosztás mellett is súlyosnak mutatkozik, és rendkívül méltánylást érdemlő körülmények állnak fenn, a kármegosztáson túlmenően a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdése alapján a károkozót a felelősség alól részben még tovább mentesíti.

A károsodásra vezető magatartás több személy is előidézheti. Ha a kárt többen okozták, de egyikük maga a károsult, kármegosztásra kerül sor: az önhibát vizsgálja a bíróság, és nem a közös károkozás szabályát alkalmazza. Az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzése esetében a közrehatás arányának meghatározásánál a magatartás felróhatóságát megfelelően értékelni kell.

Nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták. Ha a kárt jogos magatartással okozzák, nincs jogellenesség, így kártalanításról beszélünk (pl. kisajátítás). A gyakorlat alapján Ptk. általános kárfelelősségi szabálya szerint minden károkozás jogellenes, kivéve ahol a károkozást a törvény kifejezetten megengedi.  Kártérítésre csak akkor kerülhet sor, ha a jogellenes magatartás egyben fel is róható. A kártérítés általános szabálya (339.§) szerint ez vétkességet jelent.

Semmis valamely szerződésnek az a kikötése, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza, vagy kizárja. Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik. A károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát maga idézte elő. A vetőképesség alsó korhatára a bírói gyakorlat szerint 10-12 év - annak ellenére, hogy a cselekvőképesség szabályozásánál a törvény már 14 éves kor alatt vélelmezi a belátási képesség hiányát. A felróhatóság hiányára akkor is lehet hivatkozni, ha van vetőképesség.

A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában es felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik. Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti.

A teljesítési határidő megjelölhető naptári nappal, több hónapból, napból álló időszakkal vagy valamilyen eseményhez kötve is. A teljesítés elmaradásának jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani. A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél, vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak; ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. Ha a felek a határidőt meghosszabbítják, az új határidőt kétség esetén az eredeti határidő elteltét követő naptól kell számítani. A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

A kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet. Beleegyezés hiányában a jogosult a felelős őrzés szabályai szerint tartozik eljárni. Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti, ingyenes szerződés esetében a jogosult a kötelezettet a teljesítésre bármikor felhívhatja. A kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni. Ha jogszabály vagy szerződés alapján a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. Az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elöl kell járnia, a szolgáltatást – biztosíték hiányában – megtagadhatja, ha a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél saját szolgáltatásával időközben késedelembe esik, amíg a késedelem tart; a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett jelentős megromlása folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van; a másik félnek vele szemben pénzügyi fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn. A szolgáltatás megtagadására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha a biztosíték nyújtására megfelelő határidőt szabott, és az eredménytelenül telt el. Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, egyebekben a felelős őrzés szabályai irányadók.

Az ellenszolgáltatás – kivéve, ha a felek külön fizetési határidőben állapodtak meg – a szolgáltatás teljesítésekor (átadáskor) válik esedékessé. Számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítéskor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja.

Szerződésszegés minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként sérti valamelyik félnek a szerződéssel kapcsolatos jogait. Objektív szerződésszegés az a körülmény, állapot, amely szerződésbe ütközik, tekintet nélkül arra, hogy a felek mennyiben működtek közre ennek előidézésében. Szankciói: a teljesítés kikényszerítésére, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékegyensúlyának biztosítására vagy a jogviszony megszüntetésére irányulnak. Szubjektív a szerződésszegés, ha az valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza. Leggyakoribb formájuk a kártérítés, de megjelenhet veszélyviselési többlet formájában is, azaz a szerződésszegő fél felel minden olyan kárért, ami egyébként nem következett volna be. A szerződésszegések fajtái (a felsorolás nem kimerítő, csupán a legfontosabb eseteket tartalmazza): kötelezett késedelme, jogosult késedelme, hibás teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása, a teljesítés megtagadása. A szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni.  A szerződésszegésért való felelősséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése, vagy egyéb előny kiegyenlíti. Ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta.

Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetében a szerződésszegés következményei csak erre a részre következnek be. A jogosult azonban a szerződésszegésből eredő jogait az egész szerződésre nézve gyakorolhatja, ha bizonyítja, hogy a további teljesítés a szerződésszegés következtében már nem áll érdekében. Ha a szerződésszegés oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozik, következményei az egész szerződésre beállnak.

A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye. A szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, ha a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése egészben vagy részben az állami költségvetésből történik. A jogosult az igény érvényesítésétől – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – eltekinthet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a szerződésszegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért a kötelezett nem felel, vagy ha a szerződésszegés a nemzetgazdaság, továbbá a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen. Ha a szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, és a jogosult e kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget, a pénzkövetelésre (kártérítés, kötbér, árleszállítás) irányuló igényt a kifizetéseket a költségvetésből teljesítő pénzintézet az állam javára érvényesítheti. (A pénzintézet a Ptk. 318. §-nak (3) bekezdésében meghatározott jogait bármelyik szerződő féllel szemben érvényesítheti. Ha a jogosult a Ptk. 318. §-nak (2) bekezdése szerint fennálló igényérvényesítési kötelezettségét elmulasztja, a pénzintézetnek a Ptk. 318. §-nak (3) bekezdésén alapuló joga érvényesítési határidejével kapcsolatban a Ptk. 326. §-nak (2) bekezdését kell alkalmazni. Ha a jogosult által indított per szünetelés folytán megszűnik, vagy a keresettől való elállás miatt, illetőleg közös kérelemre a bíróság azt megszünteti, a pénzintézet a Ptk. 318. §-nak (3) bekezdése értelmében a szerződésszegésen alapuló igényt az állam javára érvényesítheti.)

A kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt. Más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti. A szerződés teljesítésére irányuló perben a bírói gyakorlat felszólítással egyenértékűnek tekinti a keresetlevél (illetve fizetési meghagyás) kézbesítését is. Ennek megfelelően a fél akkor esik csak késedelembe, amikor e peres (vagy nem peres) eljárást is megindító iratot átvette és nem teljesített. Nem következik be késedelem, ha a felek a lejárat előtt határidő-hosszabbításban állapodnak meg, és az új határidő még nem járt le, ha a jogosult késedelemben van. Megszűnik a késdelem, ha a kötelezett szerződésszerűen teljesít, vagy a szerződésszerű teljesítést felajánlja, és ezzel az elfogadási kézséget nem mutató jogosultat késedelembe ejti, lejárat után teljesítésre halasztást kap a jogosulttól, a kötelezett a teljesítést utólag végleg megtagadja.

A jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. Pénztartozás után kamat jár. Az érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg. Érdekmúlásra a fél nemcsak a dolog vagy az egyéb szolgáltatás késedelme, de az azért járó fizetség (az ellenszolgáltatás) teljesítési határidejének elmulasztása esetében is hivatkozhat.  Olyankor azonban, amikor a fél a saját szolgáltatását már teljesítette, érdekmúlás általában nem áll fenn. Ilyenkor inkább a kamatfizetés tekinthető megfelelő késedelmi szankciónak. Azt, hogy az elállás érdekmúlásban megmutatkozó törvényi feltétele fennáll a jogosultnak kell bizonyítania. Az érdekmúlás megállapításához szükséges feltételek meglétét a szerződés sajátosságait figyelembe véve, objektív ismérvek alapján lehet csak vizsgálni. Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban –és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

A késedelem akkor vezethet csak elálláshoz a jogosult bizonyítja, hogy a szolgáltatás többé nem áll érdekében (érdekmúlás); ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni; ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el. Az objektív késedelem harmadik jogkövetkezménye az, hogy a pénztartozás után kamat jár, mégpedig akkor is, ha a tartozás eredetileg kamatmentes volt.

Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Fizetésnek minősül minden olyan jogcselekmény, amely a tartozás megszűnését vagy csökkenését eredményezi. A pénztartozást akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a pénz eljut a jogosulthoz. A teljesítés megvalósulhat azzal, hogy a pénztartozás kötelezettje a pénzt közvetlenül átadja a jogosultnak, de a pénztartozás teljesítésének minősül a bankszámlák közötti elszámolás is. A jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása – jogszabály engedélye hiányában – semmis; a semmisség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki. Ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan. Pénztartozások teljesítéséhez kamat kapcsolódhat, magánszemélyek egymás közötti szerződéses kapcsolataiban csak külön kikötés esetén, egyéb szerződéses kapcsolatokban főszabályként.

A kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz – megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti. Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező mértékű kamatot köteles megfizetni.  A felek által túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti. A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát. A késedelmi kamat a hitelezőt a Ptk. 301. §-a szerint akkor is megilleti, ha a bíróság határozata az adóst annak fizetésére kifejezetten nem kötelezi. A bíróság határozatában meghatározott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot tehát – a hitelező kérelmére – akkor is fel kell tüntetni a végrehajtási lapon, ha az ítélet erről nem rendelkezik.

Kárkamatot kell fizetni a kártérítés vagy a kártalanítás összege után. Mértékére a késedelmi kamatra vonatkozó szabályok alkalmazandók.

Egyenértéki kamatot akkor kell fizetni, amikor hiányzik a pénzhasználat ingyenességének jogcíme. Funkciója, hogy az indokolatlan vagyoneltolódás teljes körű helyreállítását járulékos jelleggel biztosítsa.

Elállási jog gyakorlása esetén a szerződés felbontása időpontjától jár a kamat, amikortól a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Időszakonként visszatérően teljesített szolgáltatások esetén (a részletben történt teljesítést is ideértve) a bírói gyakorlat alapján az első elmulasztott teljesítés napjától a bírósági határozat napjáig terjedő időtartam felére eső naptári naptól köteles a késedelmi kamatot fizetni. Érvénytelen szerződés esetében olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen ügyletet meg sem kötik. Tehát a pénzt szolgáltató félnek vissza kell kapnia az általa szolgáltatott összeget a kifizetéstől számított kamatával együtt. A kamat azért jár, mert az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése már a teljesítés időpontjától esedékessé válik, tehát a visszaadásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van. Hibás teljesítés esetén a kötelezett a megjelölt lejárat napjától kezdve van késedelemben, így kamatfizetésre ettől az időponttól köteles.

A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna. A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát. A kártérítési igény egyéb szankciókkal együtt is érvényesíthető. A kártérítés mértéke tekintetében a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Figyelembe kell venni a kármegosztásra vonatkozó rendelkezéseket is. A kártérítés mellett a szubjektív szankciók közé sorolható a kárveszélyviselés és a kötbér is.

A jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el; elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon; a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza. Az ellenszolgáltatás – kivéve, ha a felek külön fizetési határidőben állapodtak meg – a szolgáltatás teljesítésekor (átadáskor) válik esedékessé. Számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítéskor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja. A jogosult – függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni; éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna; késedelme idejére kamatot nem követelhet. Mindezek mellett továbbra is köteles lesz a szerződésszerű magatartásra, a kötelezettet pedig megilleti az a jog, hogy – ha a szolgáltatás tárgya erre alkalmas – bírói letéttel teljesítsen.

A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A jogosult késedelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatás fajta és mennyiség szerint volt meghatározva, de a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették.

A kezesség a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét, a hitelező egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén. Személyi jellegű, kötelmi jogi (in personam) biztosíték.  Járulékos kötelem (obligatio accessoria), a főkötelem (obligatio principalis) teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a főadós (debitor/reus principalis) nemteljesítése esetére kötelezettséget vállal a főadósi kötelem megvalósítására. A kötelem teljesítését garantálja azáltal, hogy megsokszorozva az adóst személyi biztosítékkal növeli a hitelező követelésének fedezetét. A kezesség mindig járulékos kötelem (a főkötelem járuléka, accessio-ja), ebből következik, hogy a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós (kevesebbre viszont igen). Ha a főkötelem bármilyen okból megszűnik, a kezes automatikusan szabadul (ipso iure liberatio). A főadóst megillető exceptio-kra a kezes is hivatkozhat. A kezesség nemcsak stipulatio-s, hanem bármilyen más kötelem biztosítására szolgálhat. A kezesség nem személyhez tapadó kötelem, így időbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örököseire.

A hitelező köteles előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig. Bármelyik kezes kérésére a tartozás megoszlik a fizetőképes kezesek között. Az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező valamelyik kezestől nem kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen).