Pénzügyi intézmények jogsértéseivel szemben

1/2010. (VI.28.) PK vélemény foglal állást a szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályainak alkalmazása során a polgári peres eljárásban felmerült számos jogalkalmazási kérdésben. A Legfelsőbb Bíróság az ezzel kapcsolatos PK.32. sz. állásfoglalását meghaladottnak tekinti.

Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Ez az a jogkövetkezmény, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia, illetve, amelyre bárki határidő nélkül hivatkozhat. Megtámadhatóság esetén azonban ez a szabály csak akkor alkalmazható, ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a Ptk. 237.§. alapján mind semmisség, mind megtámadhatóság esetén a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján, az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között alkalmazza. Az eredetei állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni.

Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást, és erre képes is.

Ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt, a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánítja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása akár eredeti, akár utólagos irreverzibilitás folytán, nem lehetséges, vagy nem célszerű, és a szerződés érvényessé sem nyilvánítható, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről.

A bíróság a fél által kért jogkövetkezmény helyett az érvénytelenség más jogkövetkezményét is alkalmazhatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.

A kamat, illetve a használati díj az eredeti állapot helyreállítása körén kívül eső olyan járulékos igények, amelyek a visszatérítendő pénz-, illetve dologszolgáltatás adott időtartamon keresztül történt birtoklásán és használatán, mint többlettényállási elemen alapulnak. Az egymás egyenértékű szolgáltatásait kölcsönösen használó felek egyike sem kötelezhető a másik javára használati díj, illetve kamat megfizetésére, amíg a szerződés érvénytelenségét a bíróság ítélettel meg nem állapítja. A másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél ilyen kérelemre kamat, illetve használati díj megfizetésére köteles.

A szerződés érvénytelensége azt jelenti, hogy az ilyen ügyletnek nincs kötelem-keletkeztető hatálya, az ilyen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan. A Ptk. 198.§. (1.) bekezdés terminológiáját alkalmazva: az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére. Az eljárási szabályok koncepcionális változásainak (1999. évi CX.tv.) hatására megváltozott bírói gyakorlat az érvénytelenség hivatalból figyelembe vehető jogkövetkezményének már csak azt tekinti, hogy a bíróság nem adhat jogsegélyt a semmis szerződéssel elérni kívánt joghatás eléréséhez. Vagyis semmis szerződés esetén a bíróság hivatalból csak a semmisség megállapítására, és az ilyen szerződésre alapítottan előterjesztett igény elutasítására szorítkozhat, illetve semmis szerződésnél egyedül az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, amelyre bárki határidő nélkül hivatkozhat. A megtámadható szerződés mindaddig érvényes, amíg azt az arra jogosult meg nem támadta. Ebből következően a megtámadható szerződésnél az érvénytelenség általános jogkövetkezménye is csak eredményes megtámadás esetén alkalmazható. Az érvénytelenség Ptk. 237.§. szerinti további jogkövetkezményeit a bíróság semmisség esetén sem alkalmazhatja hivatalból, hanem mind semmisség, mind megtámadhatóság esetén erre csak az általános eljárásjogi szabályok alapján, tehát a fél erre irányuló kérelmére kerülhet sor.

A semmisségre való határidő nélküli hivatkozás tétele csak az érvénytelenség általános jogkövetkezményének az érvényesülésére vonatkozik, nem jelenti azonban a restituciós, illetve elszámolási igények érvényesíthetőségének a határidő nélküliségét. Mind az elévülés, mind az elbirtoklás csak a fél kérelmére vehető figyelembe, hivatalból nem.

Az eredeti állapot helyreállítása csak a dolog tulajdonának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges, amelyek eredetileg mindig reverzibilisek. A dologszolgáltatások esetében különböző okokból utóbb lehetetlenné válhat a dolog természetbeni visszaadása, vagyis utólagos irreverzibilitás következhet be. Pl. a megvett dolgot továbbértékesítik, feldolgozzák, vagy az megsemmisül. A Legfelsőbb Bíróság a PK: 32. sz. állásfoglalásával lehetővé tette az eredeti állapot értékben történő visszaállítását, mivel pénzben bármely szolgáltatás értéke kifejezhető. Csakhogy az eredeti állapot helyreállítása jogintézményének előfeltétele, hogy valamennyi teljesített dologszolgáltatás a visszakövetelés időpontjában is reverzibilis legyen, ennek okán kimondható, hogy a PK. 32. sz. állásfoglalás meghaladottnak tekinthető. Ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudja visszaszolgáltatni, akkor az érvénytelenség jogkövetkezménye a felek jogviszonyában nem a Ptk. 237.§. (1.) bekezdése alapján, hanem a Ptk. 237.§. (2.) bekezdése szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás és az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítése útján vonható le.

Az elévülés, illetve elbirtoklás igényérvényesítést gátló joghatása szempontjából alapvető kérdés, a restuticiós igények jogi jellegének a megítélése. A bírói gyakorlatban a jogi jellegét illetően az uralkodó felfogás aszerint különböztet a restuticiós igények között, hogy dologszolgáltatás, vagy pénzszolgáltatás visszatérítése iránti igényről van-e szó. Az eredeti állapot helyreállítása címén a reverzibilis dologszolgáltatásra vonatkozó visszatérítési igény dologi jogi igény (rei vindicatio: Ptk. 115.§. (3.) bekezdés), hiszen a szerződés érvénytelensége folytán a dologszolgáltatáson a másik fél nem szerezhetett tulajdont. A dologi jogi igény harmadik személyekkel szemben is érvényesíthető (ingatlan esetében a törlési per korlátai között).Az érvénytelen szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény viszont kötelmi igény, hiszen a pénzből nem ugyanazt, hanem ugyanannyit kell visszatéríteni. Mindebből következően, ha dologszolgáltatás áll szemben pénzszolgáltatással, az egyes szolgáltatások visszakövetelésének időbeli lehetősége különböző, hiszen míg a kötelmi pénzkövetelés az általános 5 éves elévülési idő alatt elévül, addig a tulajdoni igény nem évül el, hanem érvényesítésének csak a birtokban lévő szerződő fél elbirtoklással történő tulajdonszerzése szab határt.  

Az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogi szempontból egységes jogintézmény. Az eredeti állapot helyreállításának lényege, hogy az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások esetén ez csak akkor valósul meg, ha a visszatérítés is kölcsönösen megtörténik. Ebből következően csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki a maga részéről is képes, és kész az általa kapott szolgáltatás visszatérítésére. Ez tekintendő ugyanis a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlásnak (Ptk. 4.§. (1.) bekezdés). Vannak ez alól bizonyos kivételek, ilyen az, amikor a felperes korlátozott jogi érdekeltsége folytán csak egyoldalúan kerülhet sor az eredeti állapot helyreállítására. Ez a helyzet a hitelező által a Cstv. 40.§.-a alapján, vagy az ügyész által a Ptké. 36/A.§. alapján előterjesztett kereseteknél, illetve általában minden olyan esetben, amikor a szerződő felek körén kívül álló harmadik személy felperes korlátozott jogi érdekeltsége folytán nincs mód a szerződő felek egymás közötti jogviszonyának a teljes körű rendezésére.

Annak mérlegelésénél, hogy a bíróság melyik jogkövetkezményt választja, a Legfelsőbb Bíróság feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó PK. 267. sz. állásfoglalásának II. pontja az irányadó: „Annak eldöntésénél, hogy a bíróság jogkövetkezményt alkalmazza, jelentősége van annak, hogy a felek a szerződést milyen mértékben teljesítették, a teljesítést követően mi lett a szolgáltatások sorsa, a szerződés folytán milyen változások következtek be a felek helyzetében, nem utolsó sorban a felek perbeli nyilatkozatainak.” Ugyanezt hangsúlyozza az 1/2005. PJE számú jogegységi határozat III/3. pontja is, mely szerint az érvényessé nyilvánítás a bíróság ex tunc hatályú konstitutív döntése. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, orvoslása során a bíróság alakítóan nyúl bele a felek szerződésébe, lényegében módosíthatja azt. Ez viszont nem azonos a Ptk. 241.§. szerinti bírói szerződésmódosítással. A bírói gyakorlat az érvényessé nyilvánítás esetkörébe vonja az érvényessé válás/konvalidálódás eseteit is, vagyis, amikor az érvénytelenség oka magától hárul el, vagy azt a felek maguktól hárítják el.

A Ptk. 237.§. (2.) bekezdés szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézménye olyan esetekben jelent megoldást, amikor az eredeti állapot nem állítható helyre, és a szerződés érvényessé sem tehető, tehát az érvénytelenség egyik jogkövetkezménye sem alkalmazható. Ilyen esetekben a bíróság a hatályossá nyilvánítással voltaképpen elismeri a bekövetkezett tényhelyzetet, és ex nunc hatállyal rendezi a jövőre nézve a felek jogviszonyát, amennyiben rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékének az elszámolásáról. Erre akkor van szükség, ha a szerződés alapján az egyik fél már teljesített, az ellenszolgáltatás teljesítésére azonban még nem került sor. A pénzbeli megtérítésre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha ennek hiányában a fél jogalap nélkül gazdagodna, ami akkor áll fenn, ha a fél saját szolgáltatását még nem, vagy csak részben teljesítette, miközben a másik fél már teljesített. A „hatályossá nyilvánítás” egy sui generis fogalom, nem azonos a szerződés hatályosságának kötelmi jogban használt fogalmával, hiszen csak érvényes szerződés lehet hatályos.

A bíróság nem biztosíthat a szerződésnek olyan joghatásokat, mintha az érvényes volna. A hatályossá nyilvánítás alkalmazásával a bíróság nem kényszerítheti ki az érvénytelen szerződés teljesítését.

Ha elvileg többféle jogkövetkezmény alkalmazására is lehetőség van, pl. feltűnő értékaránytalanságnál, akkor a bíróságot mérlegelési jogkör illeti meg. A bíróság e mérlegelés során nincs kötve a felek kereseti, illetve viszontkereseti kérelmeihez, hanem azoktól eltérő érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása mellett is dönthet. Nem alkalmazhat azonban olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik. Ezt a korlátot a Ptk. tételes jogi szabállyal nem mondja ki, ez azonban egyenesen következik a polgári jogban vezérelvnek tekintendő magánautonómia minél szélesebb körű biztosításának követelményéből.

Érvényes szerződéses jogcím hiányában a jogalap nélküli gazdagodás az a szubszidiárius kötelmi jogi jogcím, amely alapján az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezhetőek, mindazokban az esetekben, ahol dologi jogi rendezésre nincs lehetőség. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél sem kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval: meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Ezt az elvet kell érvényesíteni az érvényessé nyilvánítás, illetve a hatályossá nyilvánítás során is, az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megítélésekor.

A szolgáltatások visszatérítése már a teljesítés időpontjától esedékessé vált, tehát a visszaadásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van. A pénzszolgáltatás után ezért a kifizetéstől számított késedelmi kamat jár, míg az ingatlan után a szokásos bért (haszonbér), egyéb vagyontárgy birtoklásáért pedig az eset körülményeinek megfelelő használati díjat kell elszámolni a birtoklás teljes időtartamára. Itt nem késedelmi kamatról, hanem ún. egyenértéki kamatról van szó. A kamat és használati díj dogmatikai alapja nem a késedelem, hanem a jogalap nélküli birtoklás. Elszámolásuk dogmatikai alapja pedig a jogalap nélküli gazdagodás.

Összegezve: az érvénytelen szerződés alapján a másik fél által teljesített szolgáltatást birtokló és használó fél jogi helyzetére a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni (Ptk. 363.§. (1.) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 195.§.). A jogalap nélküli birtoklás szabályai jóhiszemű és rosszhiszemű birtoklás kötött különböztetnek. E szabályoknak a kamat és használati díj iránti igényekre vonatkozó alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a Ptk. 195.§. rendelkezései csak arra az esetre irányadók, amikor csak az egyik fél birtokolja jogalap nélkül a másik szolgáltatását, ezzel szemben az érvénytelenségi perben az eredeti állapot helyreállítása során mindkét fél jogalap nélküli birtokosnak minősül, a másik fél szolgáltatása tekintetében. Ebből következően a felek a jogerős bírósági döntéssel előírt egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségük időpontjáig, vagyis a teljesítési határidő lejártáig a kölcsönösen birtokolt szolgáltatások hasznaival egymással szemben kötelesek elszámolni. Ez a tétel egyenértékű szolgáltatások kölcsönös használata estére vonatkozik. Ha azonban az érvénytelenség oka éppen az egyenértékűség hiányában áll, pl. uzsora, vagy feltűnő értékaránytalanság, illetve az érvénytelen szerződés ingyenes, akkor a szolgáltatások kölcsönös használata nem kompenzálja egymást. A másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél tudja, hogy ő maga még nem teljesítette a saját szolgáltatását, ezért az ő jogi helyzete a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokoséval analóg, és ezért ő a másik fél kérelmére a Ptk. 195.§. (3.) bekezdés értelmében kamat, illetve használati díj megfizetésére köteles.