Pénzügyi intézmények jogsértéseivel szemben

Az Öpt. 30.§. (2.) bekezdése kimondja, hogy a pénztár a fedezeti alap terhére a befektetési tevékenység és a szolgáltatások teljesítése kivételével harmadik személyekkel szemben kötelezettséget nem vállalhat. A 36.§. (7.) bekezdése szerint a pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsájthat ki, hitelt, vagy kölcsönt a fedezeti alap terhére nem vehet föl. A hitelfelvétel részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza. A (8.) bekezdés kimondja, hogy a pénztár hitelt nem nyújthat, váltót nem fogadhat el, pénzügyi garanciát és kezességet nem vállalhat.

A bankgarancia a Ptk. szerint a bank kötelezettségvállalása arra vonatkozóan, hogy meghatározott feltételek mellett, így különösen bizonyos esemény beállta, vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A 9/2001 (MK 147) MNB rendelkezés szerint az akkreditív (okmányos meghitelezés) megnyitásával a hitelintézet az alapügyletben kötelezett megbízása alapján arra vállal kötelezettséget, hogy ha az akkreditív kedvezményezettje a megfelelő okmányokat benyújtja, részére meghatározott összeget megfizet. A bankgaranciát a Ptk. a szerződés biztosító mellékkötelezettségek között, az akkreditívet az MNB rendelkezés a fizetési módok között definiálja, de biztosítéki funkcióval kétségtelenül ez utóbbi is rendelkezik.

A vonatkozó pénztárszabályok nem tartalmaznak tilalmat a befektetési célú kötelezettségvállalásra. Ha a pénztár a befektetések körében kötelezettséget vállalhat, elvállalhatja az ehhez kapcsolódó biztosítéki jellegű kötelezettségeket is.

Az óvadék olyan szerződést biztosító mellékkötelezettség, amely fedezetet nyújt arra, hogy a jogosult a szerződés nem teljesítése esetén követelését az óvadék összegéből közvetlenül kielégítse. Abból az elvből, hogy a pénztár elvállalhatja a főkötelezettséget, elvállalhatja az ehhez kapcsolódó mellékkötelezettségeket is, következik az is, hogy az óvadékot a pénztár közvetlenül az alapügylet jogosultjának is adhatja. Az óvadéknyújtás rendeltetésével viszont ellentétes volna olyan korlátozás, amely szerint a pénzbeli óvadékot valamely meghatározott funkciójú számlán kell elhelyezni. Ez utóbbi elvet közvetve megerősíti az a jogszabályi rendelkezés, amely az értékpapír formájában adott óvadékra vonatkozóan teremt kivételt az értékpapírok elhelyezésére vonatkozó általános szabály alól.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001 (XII.26.) kormányrendelet 11.§. (3.) bekezdése kimondja, hogy a pénztár tulajdonában lévő értékpapírok kizárólag a letétkezelőnél helyezhetők el, kivéve az óvadékba helyezett értékpapírok esetét. Ebből következően nincs akadálya annak, hogy a nyugdíjpénztár az ingatlanbefektetés során igénybe vett bankgarancia, vagy akkreditív biztosítékaként a hitelintézetnek pénzben, vagy értékpapír formájában biztosítékot nyújtson.