Pénzügyi intézmények jogsértéseivel szemben

A felelősség beálltához a károsultnak (felperes) kell bizonyítania: a kárt (ideértve általában annak mértékét is - kivéve általános kártérítés, Ptk. 359.§), a károkozó magatartását, és a kettő közötti okozati összefüggést, valamint azt, hogy a kár elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az általában elvárható. A károkozónak (alperes) kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, vagy azt, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok, vagy a károsult önhibája okozta

A felelősség alóli mentesüléshez tehát a károkozónak kell bizonyítania, hogy a károkozás nem volt jogellenes, vagy a károkozás nem volt felróható. A kártérítési igényre az általános elévülési idő vonatkozik, kivéve, ha a kárt fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozták, vagy bűncselekménnyel. A kivételek közé tartozik a termékfelelősségen alapuló igény is.

A felelősség alóli mentesüléshez a károkozónak kell bizonyítania, hogy a károkozás nem volt jogellenes, vagy a károkozás nem volt felróható. Az elvárhatóság megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a károkozótól nagyobb mértékben lehet elvárni, hogy felismerje a kár bekövetkezésének lehetőségét, mint a károsulttól a károsodás veszélyének a felismerését. A károsult számolhat azzal a következménnyel, hogy a károkozástól mindenkinek tartózkodnia kell, kivételes esetektől eltekintve tehát nem várható tőle a szokásokat meghaladó elhárítási készenlét. Viszont a károkozó sem kötelezhető a már bekövetkezett karbol nagyobb rész viselésére, mint ami a terhére felróható. A károsult a karokozóval szemben akkor is jogosult kártérítési igény érvényesítésére, ha ő maga sem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható. A károsult önhibáját a Ptk 340.§ alapján kell értékelni, és e közreható magatartás kármegosztást eredményez. A kár viselését százalékos arányban osztja meg a felek között. Ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. Ez esetben a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint kármegosztásnak van helye. Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a bíróság a Ptk. 340. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a károsult és a károkozó között a kárt megosztotta, de a károkozóra háruló kártérítés mértéke a kármegosztás mellett is súlyosnak mutatkozik, és rendkívül méltánylást érdemlő körülmények állnak fenn, a kármegosztáson túlmenően a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdése alapján a károkozót a felelősség alól részben még tovább mentesíti.

A károsodásra vezető magatartás több személy is előidézheti. Ha a kárt többen okozták, de egyikük maga a károsult, kármegosztásra kerül sor: az önhibát vizsgálja a bíróság, és nem a közös károkozás szabályát alkalmazza. Az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzése esetében a közrehatás arányának meghatározásánál a magatartás felróhatóságát megfelelően értékelni kell.

Nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták. Ha a kárt jogos magatartással okozzák, nincs jogellenesség, így kártalanításról beszélünk (pl. kisajátítás). A gyakorlat alapján Ptk. általános kárfelelősségi szabálya szerint minden károkozás jogellenes, kivéve ahol a károkozást a törvény kifejezetten megengedi.  Kártérítésre csak akkor kerülhet sor, ha a jogellenes magatartás egyben fel is róható. A kártérítés általános szabálya (339.§) szerint ez vétkességet jelent.

Semmis valamely szerződésnek az a kikötése, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza, vagy kizárja. Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik. A károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát maga idézte elő. A vetőképesség alsó korhatára a bírói gyakorlat szerint 10-12 év - annak ellenére, hogy a cselekvőképesség szabályozásánál a törvény már 14 éves kor alatt vélelmezi a belátási képesség hiányát. A felróhatóság hiányára akkor is lehet hivatkozni, ha van vetőképesség.

A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában es felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik. Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti.